„A lányok követik a szabályokat, a fiúk kísérleteznek” – új kutatás magyarázza a matematikai gondolkodásbeli különbségeket

Egy friss kutatás szerint nemcsak az számít, hogy egy diák helyes választ ad-e a matematikafeladatra, hanem az is, milyen módszerrel jut el oda. A lányok jóval nagyobb arányban ragaszkodnak a tanult algoritmusokhoz, a fiúk pedig sokkal bátrabban használnak kreatív mentális technikákat. A különbség már középiskolában megjelenik – és felnőttkorra sem tűnik el.

A The Conversation tudományos platformon megjelent kutatás egy régi ellentmondást próbál megmagyarázni: a lányok általában jobb jegyeket szereznek matematikából, ugyanakkor a fiúk mégis jobban teljesítenek az országos, komoly tétű teszteken, mint például az SAT-en vagy az AP vizsgákon. A STEM-pályákon is ők vannak többségben.

A kutatók szerint ennek egyik oka az eltérő gondolkodásmód. Ahogy fogalmaznak:

Nem csak az számít, mi a végeredmény, hanem hogy milyen úton jut el oda egy tanuló. A fiúknál gyakrabban látunk merész, kreatív megközelítést, míg a lányok nagyobb arányban ragaszkodnak a bevett szabályokhoz.

 

shutterstock

Teljesen másképpen számolnak a fiúk és a lányok

A kutatás első részében több mint 200 középiskolásnak adtak három egyszerű feladatot, olyanokat például, hogy mennyi 25×9 vagy 600–498. A helyes megoldások aránya a nemek között nem különbözött, a módszerek igen:

  • A lányok 52%-a minden feladatra a hagyományos, tanult algoritmust alkalmazta.
  • A fiúknak mindössze 18%-a választotta ugyanezt.

A fiúk 51%-a egyáltalán nem használt algoritmust, hanem mentális rövidítésekkel dolgozott.

Egy kutató úgy foglalta össze, hogy "a lányok között erősebben jelenik meg a tanári elvárásoknak való megfelelés. Sokuk számára a szabálykövetés a biztonságos út, még akkor is, ha létezne gyorsabb megoldás.”

A kreatívabb megoldások viszont előnyt jelentenek a bonyolultabb tesztfeladatoknál. Akik a legegyszerűbb feladatokat is algoritmussal oldották meg, nagyobb eséllyel hibáztak a komplex problémák esetében.

 

shutterstock

A jelenség nem tűnik el felnőttkorra sem

A második vizsgálatban 810 felnőttnek kellett fejben kiszámolnia a 125 + 238 összeadást. Meglepő módon sokan még így is a lépésről lépésre haladó írásbeli algoritmust idézték fel magukban:

  • A nők 69%-a használta a szabályos algoritmust,
  • míg a férfiaknál ez az arány 46% volt.

Bár a helyes válaszok aránya ugyanaz volt, akik algoritmust használtak, rosszabbul teljesítettek a későbbi, valószínűségszámítással kapcsolatos feladatokon.

Hogyan lehet a gyerekeket már nulla éves kortól matematikából fejleszteni és egyáltalán miért van erre szükség?

Mi állhat a különbségek mögött?

A kutatás több tényezőt is azonosított, amelyek hozzájárulhatnak a nemek közötti eltérő matematikai problémamegoldási stratégiákhoz. Egyrészt a térbeli képességek játszanak szerepet. A fiúk általában jobb térbeli képességekkel rendelkeznek, ami megkönnyíti számukra az alternatív, kreatív megoldások kialakítását. Másrészt a teszt- és teljesítményszorongás is befolyásoló tényező: ez a lányok körében gyakoribb, így sokan inkább a „biztonságos”, jól ismert algoritmusokhoz ragaszkodnak, és kerülik a kockázatos mentális technikákat. Harmadrészt a társadalmi elvárások is meghatározók. A lányok nagyobb arányban érzik úgy, hogy meg kell felelniük a tanárok elvárásainak, ami szintén a szabálykövető módszerekhez vezet.

Egy kutató így fogalmazott: „A lányok gyakran túlzottan is szabálykövetők. A fiúk viszont bátrabban kísérleteznek, ami előnyt jelent, amikor egy teljesen új problémával találkoznak.”

Az iskoláknak érdemes támogatni a kockázatvállaló gondolkodást

A szakértők szerint az iskoláknak érdemes lenne nagyobb teret adni a kreatív gondolkodásnak és feladatmegoldásnak. Úgy vélik, hogy a memorizált algoritmusok fontosak, de a való életben és a magas szintű matematikában sokkal inkább a találékonyság számít. A cél az lenne, hogy a diákok ne csak a tankönyvi helyzeteket ismerjék fel, hanem merjenek új utakat keresni – legyenek akár lányok, akár fiúk.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.