A
TALIS 2024 (Teaching and Learning International Survey) felmérésben részt vevő intézményvezetők válaszai alapján az OECD-országokban a pedagógusok 23,6%-a, Magyarországon 20%-a dolgozik olyan iskolában, ahol a szakképzett tanárok hiánya hátráltatja a minőségi oktatást.
Bár a magyar adat a 2018-as felméréshez képest 5 százalékponttal javult, ez a különbség nem szignifikáns, és a probléma továbbra is jelen van. Az OECD-országokban ezzel szemben valamivel nőtt a tanárhiány mértéke.
A tanárhiány mellett a segítő személyzet (pedagógiai asszisztensek, szakmai támogató munkatársak) elégtelen létszáma is súlyos nehézséget jelent. Az OECD-országokban a tanárok közel harmada (31,8%) tanít olyan iskolában, ahol ez gondot okoz. Magyarországon ez az arány kedvezőbb, a tanárok negyede számolt be hasonlóról – ami javulást mutat a 2018-as 40,8%-os arányhoz képest.
A TALIS a humánerőforrás-hiány mellett a tárgyi és infrastrukturális korlátokat is vizsgálta. Az OECD-országokban a tanítást leginkább akadályozó tényezők:
- a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók oktatásához értő tanárok hiánya (33%),
- a segítő szakemberek elégtelen létszáma (31%),
- valamint az oktatás szakmai irányítására szánt idő szűkössége (31%).
Nemzetközi összehasonlításban Bahreinben, Belgiumban (francia nyelvű régió), Brazíliában, Észtországban, Marokkóban és Hollandiában a tanárok legalább fele olyan iskolában dolgozik, ahol az SNI-tanulók oktatására specializálódott szakemberek hiánya komoly kihívást jelent. Ezzel szemben Albániában, Lengyelországban és Kazahsztánban ez az arány csupán minden tizedik pedagógust érint.
A magyar eredmények összességében 10 területen kedvezőbbek, 5 területen pedig gyengébbek az OECD-átlagnál. Különösen problémásnak bizonyult a hiányos infrastruktúra (29%), a nem megfelelő tananyagok (27%), valamint a digitális háttér hiánya(23%).
