Autóval viszik a legtöbb alsóst iskolába, pedig ők inkább gyalog vagy biciklivel járnának

Egy Magyarországon végzett felmérés szerint az 5–6. osztályig még a diákok 70 százaléka járna szívesebben gyalog vagy biciklivel iskolába, de mire felsősök lesznek, a lelkesedés jócskán visszaesik.

Bereczky Ákos mikromobilitási szakértő munkahelye az Értékterv Kft. az Aktív Magyarország Államtitkárság elvi támogatásával végzett egy leegyszerűsített, anonim vizsgálatot a gyerekek iskolába járási szokásairól – melynek eredményeiről a Telex számolt be.

Maximum hetente hány órája lehet egy diáknak?

A felmérésben két tanév alatt 36 iskola 600 osztályát kérdezte meg arról, hogyan járnak iskolába, és hogyan szeretnének. Bár a felmérés nem reprezentatív, különböző településtípusok – köztük budapesti, agglomerációs és vidéki iskolák – is szerepeltek benne. Az adatokból kiderül: a kisebbeket szállítják leginkább autóval, de ahogy nőnek, egyre önállóbbak. Felső tagozatban a gyerekek 39, középiskolában már csak 21 százalékát viszik szüleik.

Kerékpáros iskolabusz indul Dabason

A felmérés alapján az általános iskola első 5 évfolyamán a gyerekek közel 70 százaléka gyalog vagy biciklivel akarna iskolába járni. Jelentős részüket ennek ellenére autóval viszik be a suliba. Mire azonban felsősök lesznek, a diákok fele már inkább autóval vagy motorral járna.

Érdekesség, hogy a tanulók nagy része nem is messziről jár iskolába:

  • az alsósok 79,
  • a felsősök 76,
  • a középiskolások 49 százaléka

ugyanabból a településből érkezik. A szakértő szerint az iskolák környezete mégis az autós közlekedéshez igazodik, nem a gyaloglás vagy kerékpározás igényéhez.

A trend ráadásul egybevág a Netfit országos felmérés adataival is: ahogy nőnek a gyerekek, állóképességük fokozatosan romlik, és ezzel párhuzamosan egyre kevésbé választják az aktív, mozgással járó közlekedést.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.