Szombat délelőtt több mint 51 ezer kilencedik osztályba készülő diák írta meg a központi felvételi vizsgát. Az Eduline-nak a magyarral kapcsolatban a legtöbben pozitívan nyilatkoztak; azt mondták, nehezebb volt, mint a korábbi években, de lehetett volna rosszabb is.
A szaktanár szerint azonban a szinte már tematizált, a korábbi évekből jól ismert általános; nyelvi logikai, közmondásos, mondatelemzés és szófajtani, illetve a versekhez kapcsolódóan irodalmi kérdéseket felvető feladatok között számos nehézséget elrejtettek a feladatsor összeállítói.
Bár egy csomó esetben úgy néztek ki a feladatok, mintha agyongyakoroltakkal találkoznának a gyerekek, viszont majdnem mindegyikben volt egy kis turpisság
- válaszolja az Eduline kérdésére Kovács Krisztina, a Webkurzus magyar-történelem szakos tanára a nyolcadik osztályosok magyar központi felvételi feladatlapjáról.
A 2020-as Nemzeti alaptanterv miatt például bekerültek a feladatsorba a nyelvi rétegek. A diákok kaptak feladatot régies szlengekről és diáknyelvi kifejezésekről is, ami meglepő lehetett, és a szokásos köntösbe bújtatott szólásos-közmondásos feladat sem volt minden esetben könnyű. Mivel ritkább, kevésbé ismert szólások szerepeltek benne, amiket a diákok nem ismernek, nehéz lehetett például rájönni arra, hogy a felsorolt lehetőségek közül az "Ahol füst van, ott tűz van"-nak a "Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél" a párja.
Emellett pedig a helyesírással kapcsolatos és az összetett szavakra vonatkozó feladatokra is igaz, hogy a már-már evidens kérdések mellett nehéz, kevésbé ismert kivételeket is elrejtettek a feladatban.
"Másfajta gondolkodást igényelt ez a felvételi, mint a korábbi években" - jegyzi meg a magyartanár.
A szövegértés ugyanakkor szerinte diákbarát feladat volt, a szövegalkotás témája pedig (családformák) bár elsőre kifejezetten furcsának hat, érvelésként hálás téma.
"Ha pőrén nézzük és azt mondjuk, hogy ez egy fogalmazás feladat, akkor érveket, ellenérveket szerintem tizenéves fejjel jól lehet felsorakoztatni ehhez a témafelvetéshez" - mondja.
Ilyen volt a negyedikesek és hatodikosok feladatsora a szaktanár szerint
"Nagyon hasonlítanak az előző évek feladatlapjaira. Ez egyfelől megnyugtató, másrészt viszont azt jelenti, hogy az tudja jól megcsinálni őket, akinek az anyukája vagy apukája befizetett a különböző felvételi felkészítő kurzusokra. Ez pedig támogatja, elősegíti a korai szelekciót" - véli a negyedik- és hatodik osztályosok feladatlapjairól Schiller Mariann, a Magyartanárok Egyesületének képviselője.
A kilencedik osztályba készülő diákokhoz hasonlóan azoknak a 10 és 12 éves, azaz negyedikes és hatodikos diákoknak is 45 perc alatt 10 feladatot kellett megoldaniuk, akik számára egyelőre még nem kötelező középiskolába jelentkezni, viszont a szüleik hatására nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumba felvételiznek.
Schiller Mariann szerint ezekben a feladatsorokban nem nagyon érhette meglepetés a diákokat. Mindkét esetben előfordultak idén is szólások és közmondások értelmezését, illetve régi szavak megfejtését kérő feladattípusok, amik a szaktanár szerint nem annyira diákbarát kérdések, hiszen ezeket sok esetben egyáltalán nem ismerik a gyerekek.
A sok szövegértés viszont mindkét feladatsorban szerencsés. A magyartanár ugyanis úgy véli, igazán ezekkel lehet(ne) felmérni a diákok képességeit.
"A szövegértés tulajdonképpen nem a magyarról szól. Aki nem tud szöveget érteni, az a matematikát, földrajzot vagy kémiát sem érti meg" - mondja a magyartanár, aki szerint célszerű lenne, ha a központi felvételiben csak szövegértés feladatok lennének.
A hatodik osztályosok feladatlapjában szereplő Dobos C. Józsefről és Blaha Lujzáról szóló szövegek például - bár a pedagógus szerint kicsit túl egyszerűek - összességében nagyon jó feladatok voltak, ellenben Nagy Lajos "A víziló" című novellájának megértése némivel bonyolultabb. Schiller szerint nem minden diák jöhetett rá arra, hogy az egy paródia.
Ugyanakkor a magyartanár azt is megjegyzi: amennyiben a felvételiben olyan szövegértés feladatok vannak, amik túl egyszerűen megoldhatóak, azokkal nem lehet szelektálni, szórni a felvételiző diákokat, márpedig a központi felvételi egy versenyvizsga, ahol éppen ez lenne a cél. Éppen emiatt nagyobb a hangsúly a szólásos és közmondásos, régi szavakat tartalmazó, vagy épp helyesírási kérdéseket felvető feladatokon, ami szerinte problémás.
Pontatlan kérések és feladatleírások
A negyedikesek és hatodikosok feladatlapjával kapcsolatban Schiller azt mondja, a feladatok között mindkét esetben előfordult egy-két pontatlan instrukció, és a nyomtatás, az artográfia sem kifejezetten segítette a diákokat.
Pontatlan volt például a feladatleírás a hatodik osztályosok felvételijének hármas feladatában, amelyben egy Nemes-Nagy Ágnes verset kaptak a diákok. Ennek B részében ugyanis az a kérdés, hogy a diák milyen hangulatúnak érzi a verset. Konkrét választ viszont nem kell rá adni, helyette a szövegben kell aláhúzni azt a verssort, ami ezt igazolja.
"De mit? Hiszen nem kellett megmondani, hogy milyen hangulatúnak érzi. Úgyhogy lehet, hogy ő valami más hangulatra gondolt, és annak megfelelően húzott alá valamit, erről pedig nem mond semmit a feladat" - magyarázza a pedagógus, aki szerint ebben az esetben a javító szaktanár annyit tehet, hogy bármit is húzott alá a diák, elfogadja azt.
Bár a magyartanár megjegyzi; a két feladatsor egyes részei olyanok, mintha a 80-as években írta volna őket valaki egy írógéppel, azt nem támogatja, hogy a kompetencia mérésekhez hasonlóan a központi felvételi is online legyen. Szerinte az ennyire fiatal gyerekek esetében fontos, hogy tudjanak kézzel írni és papíralapon kapott feladatokat értelmezni.
