A családok számára szinte lehetetlen feladat megoldani a vakációt abban a korban, amikor már nem szervez olcsó nyári tábort az iskola és nincsenek a közelben bevethető nagyszülők. G.D., egy két gyerekes, dolgozó anyuka írása. Vélemény.
Először húsvét után szembesültem a közelgő nyári szünettel, amikor az egyik fiam edzője feltette a kérdést a szülői csetben, hogy ki szeretne jönni a kötelezően ajánlott táborba. Vettem egy mély levegőt, ránéztem a banki applikációban a félretett pénzünkre, és elkezdtem kalkulálni. Rájöttem, ha a másik fiam is megy a saját edzőtáborába, és még keresek még egy tábort, ahova együtt mehetnek, hogy legalább nyáron ne kelljen egy hétig reggelente két helyre vinni a gyerekeket, akkor már alsó hangon elköltöttem 250 ezer forintot. Ezzel nagyjából le is nulláztam a nagyobb kiadásokra félretett büdzsénket. Így már csak a maradék 8 hetet kellett megoldani.
A nagyszülők nálunk a vakációra sajnos korlátozottan igénybe vehetőek: az én szüleim több száz kilométerre laknak, 8 órában dolgoznak, és az erősen nyolcvanpluszos nagyszüleimet ápolják. Apósom már nehezen mozog és tavaly sokat volt kórházban, anyósom pedig amellett, hogy szereti az unokáit, pörgős nyugdíjas életet él, így több hétig nem tud vigyázni a mi két alsós fiunkra. Mindenesetre abban megegyeztünk, hogy egy hetet felosztva megkapnak a nagyszülők is a nyárból.
Ezután a férjemmel kiszámoltuk, hogy mindegyikünk kivesz két-két hét szabadságot, ebből egy hetet együtt töltünk a Balatonon ismerősöknél, a maradék egy-egy hetet pedig arra használjuk fel, hogy amíg az egyikünk foglalkozik a gyerekekkel, addig a másikunk tud haladni a munkájával. Este illetve hétvégén, ha éppen valamelyikünknek nem kell dolgoznia, akkor pedig közösen kitalálunk valamit. Itt nem nagy dologra kell gondolni, hiszen nekünk már júniusban félre kell tenni a tanévkezdésre, de azért egy mozi, egy egynapos kirándulás vagy bográcsozás, szalonnasütés a családdal, barátokkal azért fel tudja dobni a nyarat.
| Ha szeretnéd elmondani a véleményedet diákként, hallgatóként, tanárként, szakemberként vagy szülőként az oktatásról, akkor várjuk írásodat az [email protected]! |
A maradék két hetet pedig nagyjából home office-ban oldjuk meg, ami nem akkora mulatság, mint ahogyan azt sokan gondolják. Fél szemmel figyelni kell a fiúkra, akik alapjában véve jól kijönnek egymással, de azért a másodperc töredéke alatt képesek összeveszni azon, hogy ki nyert a valamelyik játékban vagy a labda bent volt-e a hálóban. 20 percenként felállni a gép mellől pedig finoman szólva is megnehezíti a munkát. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a nyári szünetben ha mindenki otthon van, akkor a házimunka is jóval több, bár ebben azért már szoktak a srácok is segíteni, de lelki szemeink előtt már most megjelenik a nap végére Himalájává tornyosuló mosatlan, a folyamatosan zakatoló mosógép és az egy nap alatt lefosztott hűtő.
Jó hír viszont, hogy nem kell korán kelni, a reggeli csúcsban időre odaérni egy-vagy két helyre, ráadásul a srácok a covid alatt megtanulták, ha becsukjuk a hálószoba ajtaját, akkor meetingelünk vagy ha egész nap a laptop billentyűzetét nyomjuk, akkor azt azért tesszük, mert dolgozunk.
Talán egyedül attól tartunk, hogy a fiúk a szokásoshoz képest több időt lesznek online, ennek a napi limitjét még nem fixáltuk le, mert afelől nincsenek kétségeink, hogy ha órákon keresztül nézhetik YouTube-ot vagy nyomják a videójátékot, akkor viszonylag nyugodt körülmények között dolgozhatunk. Azt azonban nem szeretnénk, hogy szeptemberre teljesen beszippantsa őket a digitális világ, így muszáj lesz meghúznunk a határt.
G.D.
