Sem a saját érdekképviseleti fórumaikban, sem a magyarországi és Kárpát-medencei magyar oktatási rendszerben nem bíznak a diákok, ez derül ki a Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT) kutatásából, Magyarország, Szlovákia és Románia 4183 magyar anyanyelvű diákjának és 198 diáktanácsban aktívan résztvevő fiataljának válaszai alapján. A válaszadók szinte kivétel nélkül úgy érzik, a szavuk a valóban fontos kérdésekben nem döntő erejű, az iskolai diáktanácsokban és diákönkormányzatokban a demokrácia alapjait pedig a pedagógusok túlzott kontrollja miatt nem tudják megfelelően elsajátítani.
A kutatás eredményei szerint a diákok nem bíznak abban, hogy képesek lennének az iskolai döntéshozatalt érdemben befolyásolni, pedig igényük lenne erre.
Így a diáktanácsokba, diákönkormányzatokba vetett bizalom is alacsony az érintett magyar tannyelvű iskolákban, lényegesen elmarad az igazgatókba és tanárokba vetett bizalom mögött. A megkérdezett tanulók leginkább az osztályfőnökükben bíznak, ez mindhárom országban 80 százalék körül mozog, míg Magyarországon csak a 49 százalékuk fordul bizalommal az iskolai vagy helyi közösség diáktanácsához. Ez az arány egyik vizsgált országban sem emelkedik 65 százalék fölé.
A kitöltők szerint Magyarországon és a szlovákiai magyar iskolákban a Diáktanács nem képes hatékony közösségépítőként fellépni, ami a diákönkormányzatiság egyik alapvető feladata lenne. Közel 60 százalék az aránya azoknak a fiataloknak, akik ismernek néhány diákönkormányzati tagot, ez jól példázza, hogy a diákok majdnem felének nincs tudomása arról, kik képviselik véleményüket, jogaikat az iskola keretein belül. Az erről szóló közlemény hozzáteszi, hogy a diákok és diáktanácsok döntéshozatalba való bevonása a Kárpát-medencei magyar iskolákban alacsony, utóbbiak kommunikációja sem működik megfelelően.
Pedig a legfontosabb feladat, amelyben a diákok mindhárom országban számítanának a diákönkormányzatokra az érdekképviseleti tevékenység.
Ezzel szemben a diáktanácsok és a pedagógusok elsősorban rendezvényszervezőként tekintenek a diákönkormányzatokra és az abban tevékenykedőkre.
A diákokat segítő mentorpedagógusok kiválasztása esetén pedig nem a szakmai elkötelezettség az elsődleges szempont, hanem a legfiatalabb, vagy a legkevesebb óraszámmal rendelkező pedagógusnak, illetve az iskolavezetés valamelyik tagjának adják oda a feladatot. Ők gyakran emellett például osztályfőnökök is, így ezzel is nehezebb erre odafigyelniük. A DÖK-ös tanárok is a DÖK-öt alapvetően programszervezésben segítő „személyzetnek” tartják, szemben az ifjúságsegítők hozzáállásával. A helyzet javításáért a kutatást is segítő Pécsi Tudományegyetemmel, Selye János Egyetemmel és Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel közösen egy képzésfejlesztési folyamat indul meg, hogy 2024-től a diákok, a tanárok és az ifjúságsegítők is új szintre emelhessék kompetenciáikat – közölte a NIT elnöke.