Mi lesz azokkal, akik lemaradnak a távoktatásban?

Múlt héten kezdődött meg a digitális oktatás az iskolákban. Azóta több visszajelzés érkezett: vannak, akik pozitívan élik meg, de vannak, akiknél lehetetlen helyzetet teremtett az átállás.

  • Treszkony Virág

Ma írtunk arról, hogy a Klebelsberg Központ elnöke szerint az első digitális munkarendben lezajlott iskolai héten gyorsan alkalmazkodtak az intézmények a helyzethez, egyetlen olyan iskoláról sem tudnak, ahol alig-alig vagy egyáltalán nem sikerült az átállás; és megfelelő mennyiségű digitális eszköz áll rendelkezésre.

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetőjének tegnapi blogposztjából az derül ki, hogy egyáltalán nem jó a helyzet, vannak iskolák, ahol súlyos gondok adódtak az átállásban.

A szakember elmondta az Eduline-nak, szerinte most az a legfontosabb, hogy a tanárok és a gyerekek között a lehető legszemélyesebb kapcsolat jöjjön létre. A gyakorló feladatokra csak így lehet rávenni azokat a tanulókat, akik most nehézségekbe ütköztek, mert hátrányosabb helyzetűek.

Véleménye szerinte a hátrányos helyzetű tanulók és szüleik közül sokan nem tudják használni a KRÉTA rendszert. Egyelőre úgy tűnik, hogy most a facebook a legalkalmasabb eszköz a kapcsolattartásra, mert mobiltelefon talán minden családban van. A szakember úgy véli, hogy egy kis idő után ki fog alakulni egy olyan halmaz a diákok között, akiket nem sikerült „megmozdítani”, ezáltal nem lesz folyamatos a tanulói jogviszony.

Elképzelhető, hogy hatósági eszközökre is szükség lesz, hogy rávegyük azokat a tanulásra, akik nem mozdulnak, mert a tanulói jogviszony veszélyben van.

Ahogy korábban írta az alapítvány vezetője, próbálnak informálódni, ki, hol maradt le, hogyan tudnak segíteni a kapcsolattartásban. Nem mindenhol áll rendelkezésre laptop és egyéb eszközök, és ha van is, sok helyen a szülő sem tud segíteni letölteni az ehhez megfelelő programot, mert erre nincs tudása.

Van, ahol nem készül napirend, és inkább szünidőnek fogják fel a helyzetet, semmint távoktatásnak.

A szakértő szerint azt, hogy ki, hogy viszonyul a helyzethez, nagyban meghatározza az, ki, hogy viszonyul magához az iskolához, az oktatáshoz. És ezzel nem állunk túl jól túl jól – írja. "Nagyon nehéz lesz. Iszonyúan látszik most az a társadalmi szakadék, ami családok között van."

Megoldás egyelőre nincs, de mindenkinek csinálni kell, agyalni rajta, hogyan lehet motivációt kialakítani ott, ahol ez közvetlen érintkezésben is nehezen ment – olvasható a blogon. A szakértő szerint most az a tanulság, hogy mennyire fontos az értő olvasás, a figyelemkoncentráció, a memóriafejlesztés. A tanulás tanítása.

Azt hiszem, ebben nagy lemaradásaink vannak, különösen a leszakadó társadalmi csoportok gyerekeinél.

Egy suli kisfilmet csinált a saját tanárai digitális átállásáról

Mindenki máshogy kezdett bele. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) most videóban mutatta be a tapasztalatait.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.