Iskolai órarendek: "most már tényleg veszélyben van mindennemű szakmai munka"

Hogyan kellene működnie egy oktatási rendszerben az óraszámok elosztásának? Érdekes kérdést tett fel Jocó bácsi a nemrég indult órarendtervezésekkel kapcsolatban.

  • Eduline

Nem úgy kellene működnie egy oktatási rendszerben, hogy az intézmény megmondja, hány órára van tanórákkal (a csoportbontásokat figyelembe véve), szakkörökkel, felkészítőkkel, délutáni foglalkozásokkal együtt?! – teszi fel a költői kérdés Facebook-oldalán Jocó bácsi, vagyis Balatoni József történelemtanár.

Ehelyett az iskolának odavetnek egy óratömeget és azzal kell sakkozni az intézményvezetőnek, hogy elossza - írja. Sokszor pedig az is előfordulhat, hogy az óratömeg száma és a szükséges órák száma nem egyezik meg.

Fontos kérdést tett fel Jocó bácsi: miért csak az ötös mellé járhat dicséret?

Vajon miért nem lehet adni a négyes vagy éppen a hármas mellé szaktanári dicséretet? Ezt a kérdést teszi fel Jocó bácsi. Van olyan iskola, ahol már bevezették a "dicséretes négyest" és a "dicséretes hármast".

"Így tudok olyan helyet, ahol nincs nyelvi csoportbontás (28-30 diákkal hatékony nyelvet tanítani) vagy olyan helyet is, ahol testnevelésből különböző évfolyamokat vonnak össze (35-40 11-12. évfolyamos fiúval fél teremben, vagy éppen a folyosón hisz nincs elég hely, lehet minőségi szakmai munkát végezni - igazából lapjával pont elférnek). Komolyan, ez tényleg így van?" - teszi fel az újabb kérdést Jocó bácsi.

Ha ez igaz, és általános, akkor még nagyobb baj van. Mert most már tényleg veszélyben van mindennemű szakmai munka. Akkor egy gyerekmegőrző az iskola, és nem több - írja.

Tetszett a cikk? Iratkozz fel hírlevelünkre

Ha szeretnéd megkapni legfrissebb cikkeinket az érettségiről, az egyetemi-főiskolai és a középiskolai felvételiről, ha érdekelnek a felsőoktatás, a közoktatás, a nyelvoktatás és a felnőttképzés legfontosabb változásai, iratkozz fel hírleveleinkre.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.