A Guardian utánajárt, mit csinálnak másképp a finn iskolákban, mint a világ többi részén. Az Index pedig bemutatta az országot, ahol nem félnek önálló, gondolkodó lényként tekinteni a diákokra és a tanárokra, és ahol a rendszer képes rugalmasan reagálni a hibáira.

A finn rendszer egyik alappillére természetesen a tanárképzés, merthogy nem túl meglepő módon az oktatásban is minden az oktatással kezdődik. A finn felsőoktatásban nem veszik félvállról a tanító- és tanárképzést, egy alsó tagozatos általánosában iskolások oktatására készülő diáknak is ötéves egyetemet kell elvégeznie, mielőtt munkába áll.

A képzés talán legfontosabb része az elméleti anyag kipróbálása élesben, az északi országban ugyanis nem félnek rábízni az iskolásokat a diáktanárokra: számos olyan gyakorlóiskola működik, ami a tanárképző karokkal együttműködésben egyszerre látja el a kisiskolások és a leendő tanárok oktatását. A gyakorlóiskolák itt lényegében úgy működnek, mint az egyetemi kórházak, amelyek az orvosképzésben tanuló diákokat készítik fel szakmailag – írta az Index.

„Kognitív disszonanciát akarunk teremteni az oktatókban. Az a jó, ha a diákok el tudják bizonytalanítani a tanáraikat, nehogy azt gondolják, hogy ők már mindent tudnak a tanításról. Az, hogy valamit már húsz éve csinálsz, és neked működik, még egyáltalán nem garantálja, hogy más tanároknak, más diákokkal vagy más témában is működni fog” – mondja Patrik Scheinin, a tanárképző kar dékánja.

A képzés minőségét talán elég jól bizonyítja, hogy Finnországban iszonyatos túljelentkezés van a tanárszakokra. A Helsinki Egyetemen tavaly a jelentkezőknek csak 7 százaléka jutott be a tanárképzésre, ami nem csak Magyarországon elképzelhetetlen arány: nehéz elhinni, de ebből az következik, hogy jelenleg nehezebb tanárrá válni Finnországban, mint például bejutni az Egyesült Államok egyik legjobb egyetemére, az MIT-ra.

Finnországban tanárnak lenni azért is jó, mivel a szakma magas társadalmi megbecsültségnek örvend. Ettől függetlenül Finnországban a tanárok fizetése nem kifejezetten magas az OECD-országok között, ebből a szempontból a középmezőnyben helyezkedik el azon a skálán, amin Magyarország az utolsó előtti, egyedül Szlovákiát megelőzve.

"Az iskolának segítenie kellene a diákokat, hogy rájöjjenek, mik az erősségeik, a szenvedélyeik. Képessé kéne tegye az embereket arra, hogy boldog, teljes életet élhessenek. Úgy kell újragondolnunk a tanterveket, hogy a hagyományos akadémiai témákról inkább erre kerüljön át a fókusz" – mondja Sahlberg, aki szerint ez lesz a finn oktatási rendszer következő iránya.