Móricz Zsigmond klasszikusa, a Légy jó mindhalálig helyett a dán kortárs írónő, Janne Teller Semmi című regényét adta fel a XVII. kerületi Újlak utcai kéttannyelvű általános iskola egyik tanára. A válasz.hu közölt egy levelet, melyet Gál Magdolna, a Patrona Hungariae Gimnázium egykori magyartanára írt az iskola igazgatójának és Czunyiné Bertalan Juditnak. Ő úgy tudja, már több szülő is tiltakozott a könyv ellen, épp ezért elolvasta, mert kíváncsi volt, mi tudja leváltani Móriczot. „A könyv elolvasása után kötelességemnek tartom, hogy a leghatározottabban tiltakozzam eme mű – amely még irodalmilag se jelentős – olvastatása ellen.” Rétvári Bence novemberben még azt nyilatkozta, nem akarnak változtatni a kötelező olvasmányok listáján. Ettől függetlenül több tanár is igyekszik más könyveket is becsempészni a tananyagba.

Ezután összefoglalja a regény történetét, továbbá megjegyzi, hogy Dániában is először betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették azt. „Remélem, ott is utálják a gyerekek, ami kötelező, és nem olvassák el. Az írónő hihetetlen leleménnyel merítget és tocsog a kamaszlélek (vagy az emberi lélek?) sötét és félelmet keltő bugyraiban, hogy mindezt irgalmatlanul a képünkbe, illetve a gyerekek! képébe vágja.”

A történet egy nyolcadikos osztályról szól, ahol az egyik fiú kitalálja, hogy csak a semmi van, nem érdemes csinálni semmit, elmegy, felül egy szilvafára és onnan dobálja a társait. A diákok elkezdik összegyűjteni életük fontos dolgait, amit egy halomba gyűjtenek, hogy megmutassák a fán ülőnek, hogy mégis van értelme az életnek. Kezdetben még csak kisebb áldozatokról van szó, mint egy kedvenc fülbevaló vagy bicikli beadása, azonban a könyv egy ponton szinte horrorba csapát. Következik ugyanis a muszlim osztálytárs imaszőnyege, a kedvenc háziállat, majd a halott kistestvér koporsója, aztán az egyik lány szüzessége. Odáig feszül a helyzet, hogy a lelkészcsalád fiának el kell lopnia az oltár mögötti kereszt Krisztusát, aminek útközben letörik a lába, aztán a fészerben élő öreg kutya lecsinálja. És végül az osztály vezéregyéniségének, a gyönyörűen gitározó fiúnak a mutatóujját vágják le egy hentesbárddal. A könyv végére a fán üldögélő diákot is agyonverik. A kötelező olvasmányokról szóló írásainkat itt találjátok.

„Biztos igaz, hogy a mai gyerekek rengeteg rémséget néznek már meg nyolcadikos korukra. Elképzelhető, hogy engem jobban sokkolt ez a mű, mint majd őket fogja. Az is valószínű, hogy a debreceni kollégiumi élet és Nyilas Misi világa nagymértékben idegen a mai kor gyermekének. De! Móricz műve minden tragikuma ellenére egy értékekkel teli regény, arra vezet rá, hogy nem hiábavaló az áldozat, hogy kiderül a végén az igazság, hogy a világ minden ridegsége ellenére jónak lenni jó, még egy ellenségesnek tűnő közegben is. Ezen túl egy nagy magyar írónak saját élményű, hazai tájon játszódó műve, egy ma is létező iskola múltjának a felidézése. A gyerekek számára gyökér-mű ebben a gyökértelen világban. Remek alkalom arra, hogy hazáról, családról, iskoláról, barátságról, hazugságról, szerelemről és árulásról jót beszélgessünk az órán, úgy, hogy a gyerekek nem is veszik észre, hogy nem Misiről, hanem róluk van szó. De pontosan erre való az irodalom” - írta a magyartanár.

És mit kapnak – teszi fel a kérdést a volt magyartanár – a dán írónőtől? „Egy mindenétől megfosztott világot, annak bizonyítását, hogy nem csupán lúzerek, ha akarnak valamit kezdeni az életükkel, hanem egyenesen gonosztevők, és ahogy az értelmet keresik, egyre inkább azzá válnak. És hogy még ez se számít, mert az élet vállrándítással továbbhalad mindezen.”

„Tanárként és szülőként (négy felnőtt gyerek anyja vagyok) is azt gondolom, nagyon hibás, sőt ártalmas ennek a kollégának a tanári gyakorlata, amennyiben ezt a művet olvastatja el tanítványaival. Várom szíves válaszát, hogy mi történt ebben az osztályban, mert a gyerekeink nevelése nem magánügye egy iskolának.”

A pagony.hu-n egy pszichológus is véleményezte a könyvet. Szabó Anna azt írta, hogy tiszta szívvel tudja ajánlani egy fiatalabb generációnak, de inkább a központi témának (annak, hogy semminek nincs értelme) a kifejtése, megbeszélése lenne a célravezető, nem a mű irodalmi elemzése.

Egy tanuló is véleményezte, aki a Legyek urához hasonlította a könyvet, csak szerinte ebben sokkal jobban átveszik a gyerekek nézőpontját, így könnyebb megérteni őket és átélni az érzéseiket.