Kifelejtették a tantervből Petőfit, Jókait és József Attilát?

Arany János, Ady Endre, József Attila – ezek a szerzők egyáltalán nem szerepelnek a hároméves, úgynevezett előrehozott szakképzésben tanuló diákok tantervében. A szakiskolások az irodalmat korábban sem a hagyományos, kronologikus rend szerint tanulták, a verseket és novellákat egy-egy fontos, a korosztályhoz közel álló témához – például a beilleszkedéshez, a kiszolgáltatottsághoz vagy éppen az erőszakhoz – kapcsolták a tanárok.

A szeptember óta érvényes új szakiskolai kerettanterv alapján azonban már Petőfi-műveket sem olvasnak, a költőről csupán a nemzeti identitás kérdése kapcsán hallhatnak az órákon. Kivételek azért vannak: a blogokkal kapcsolatban Karinthy Tanár úr kérem, a humoros szövegeket pedig Örkény István és Kurt Vonnegut művein elemezhetik.

Mi az az előrehozott szakképzés? A nyolc általános iskolai osztályt elvégző diákok ún. előrehozott vagy alternatív szakképzésre is jelentkezhetnek. Ebben a képzési típusban a képzési idő három évre rövidül, és a diákok, ha szakmát szereztek, akár tizenhét éves korukban is abbahagyhatják a tanulást. A négyéves szakiskolai képzés gyakorlatától eltérően az előrehozott szakképzésben részt vevők már a kilencedik évfolyamon is egyszerre tanulnak szakmai, valamint közismereti tárgyakat – ezeknek a tárgyaknak az órakerete mindössze 1000 órára csökken. A kormány jelenlegi tervei alapján úgy tűnik, a jövőben a jelenleg alternatívnak nevezett képzési forma lesz kötelező az összes szakiskola számára.

Az új tantárgy: anyanyelvi kommunikáció

Az anyanyelvi kommunikáció órákon a hagyományos értelemben vett nyelvtani és irodalmi ismeretek helyett a mindennapi kommunikáció során előforduló helyzetekről tanulhatnak a szakiskolások. A kilencedik évfolyamosoknak készített tanmenetben első témakörként a beszédtanulás és a kisgyerekek nyelvtanulása kerül elő – a tervezet összeállítói azt tanácsolják a pedagógusoknak, hogy kérjenek a diákoktól olyan családi emlékeket, amelyek saját anyanyelvtanulásukhoz kötődik, készítsenek interjút óvodásokkal, munkájukat pedig prezentáció formájában mutassák be az osztálynak.

A kilencedikes diákok a nyelvelsajátítás és beszédtanulás témaköre után a nyelvi változásokkal, a nem nyelvi jelekkel, a beszélt nyelv és a nem beszélt nyelv kapcsolatával foglalkoznak. Két, „hagyományosan” az irodalom tantárgyhoz kapcsolódó fogalom, az időmértékes és a magyaros verselés mindössze ekkor kerül elő.

Tizedik osztályban többek között a beszéd és az írás kultúrájáról, a tájékozódás nyelvéről, a rétegnyelvek és a köznyelv kapcsolatáról, valamint a humor és a vicc nyelvéről tanulnak a diákok, míg tizenegyedik osztályban már elsősorban a munkavállaláshoz szükséges szövegek, például az önéletrajz írása áll a középpontban.

Nincs segédanyag, nincs idő a felkészülésre?

„Ez az elképzelés gyönyörű, de három ponton hibádzik. Sem a szakiskolás diákok, sem a pedagógusok felkészültsége, sem az iskolák felszereltsége nem alkalmas a megvalósításra” – mondja Mausz Mihály, a mohácsi Radnóti Miklós Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium magyarszakos igazgatóhelyettese, aki szerint mindehhez olyan együttműködő családokra lenne szükség, amilyennel a szakiskolások nagy része nem rendelkezik.

„A szakiskolában tanító pedagógusoknak is csak kis százaléka képes arra, hogy az egyéb kötelezettségei mellett ezekre az órákra is jól felkészüljön. Segédanyag egyébként mindehhez nem is áll a rendelkezésükre” – teszi hozzá.

„Az ötvenes évek óta az irodalom – egyébként nagyon helyesen – elvesztette politika és közéletformáló szerepét, és az oktatásban is egyre súlytalanabbá vált” – mondja Fűzfa Balázs irodalomtanár és tankönyvszerző. „Ez a tendencia nyugaton már régóta megfigyelhető, hozzánk azonban csak az utóbbi egy-két évtizedben gyűrűzött be. Félő azonban, hogy az a folyamat, ami most a szakiskolában elindult, hamarosan a szakközépiskolákban és a gimnáziumokban is folytatódik” – teszi hozzá.

Fűzfa Balázs azt állítja, az irodalom nemcsak azért fontos, mert alapvető emberi értékeket közvetít, hanem mert a diákok a többi tantárgy szövegeivel és a szaknyelvekkel is jobban boldogulnak majd. „Nem elhanyagolható szempont természetesen az sem, hogy minden egyes óraszámcsökkenés pedagógusok százainak állását veszélyezteti” – teszi hozzá. 

Horváth Dóra

eduline