Tíz dolog, amit tudnia kell egy továbbtanulónak

A közoktatásból kikerülve egyeseket sokkol az a rendszer, ami a felsőoktatásban működik

  • Eduline

Legkésőbb augusztusban minden felvételizőnek meg kell kapnia az Oktatási Hivataltól a hivatalos értesítést a besorolási döntésről, azaz a jelentkezők megtudják, hogy az egyes képzési területekhez tartozó szakokon a felvételhez szükséges pontszám alapján felvételt nyertek-e. A boríték - vagy a vonalhúzást követő 24 órában érkező SMS - számos információt tartalmaz, ám a legfontosabbakat, amiket leginkább már csak a felsőoktatás vége felé tarthat magától értetődőnek az ember, senki sem osztja meg a lelkes továbbtanulóval. Lássuk hát a tíz legfontosabb pontot, amit tudni érdemes a sikeres szemeszterekhez.

1. Te vagy a főnök.

Elengedték a kezed, magadnak kell kikaparnod a gesztenyét. A legtöbb tanuló a középfokú és felsőoktatás közötti legnagyobb különbséget ebben látja, és nem véletlenül: beiratkozás, pénzügyek, tárgyfelvétel, előadáson való részvétel, tanórán kívül végzett tanulmányi munka – minden a saját döntésed. Persze a tanároktól és a tanulmányi osztálytól kaphatsz tippeket, merre haladj, ám ha valami elkerülte a figyelmedet, már veheted elő a vonatkozó szabályzatot, és kezdheted a tortúrát.

2. A szülők már nem segíthetnek.

Aki erős családi támogatottsághoz szokott, ne is reménykedjen. Ahogyan az ügyek intézésében is magadra maradtál, úgy a tanulásban se számíts többre. Noha a szülők lélekben az iskolában vannak, ez az egyetlen dolog, amit a gyerekükért tehetnek. Sokat változott ugyanis az elmúlt évtizedekben az oktatási rendszer, mi több, maguk az emberek. A legtöbb esetben már mások a követelmények, mások az elvárások, jobb, ha a tanárod kérésére koncentrálsz, mintsem a nyüzsgő jó szándékú hozzátartozók tanácsaira figyelsz. Mindazonáltal, láttunk már olyan szakrajz tanárt is, aki évtizedek óta elavult szabványokkal dolgozott…

3. Az órai munka nem elég.

Vitathatatlan, felsőoktatási intézményben órára járni már fél siker. Ám, amit ott röptében leadnak, kevés ahhoz, hogy alapos tudásra tegyél szert, ezért a munka nagyobbik része az előadás után még vár rád. Az órán leadott anyag szükséges, de nem elégséges feltétele a következő félévnek, amennyiben pedig nem csak a papír megszerzése a cél, hanem a tudásé, akkor arra az órák után is időt kell fordítani. Az egyetemi tanárok szeretik, ha önállóan dolgoznak tanulóik, és rendszeresen készülnek az órákra.

4. A kettes átlaggal nem sokra mész.

Sokan úgy állnak a főiskolához/egyetemhez, hogy egyetlen céljuk van, mégpedig az elégséges megszerzése. Persze, előfordul, hogy becsúszik egy-egy kettes, ha nem a legjobb tétel került az ember kezébe, ám amennyiben az átlag nem haladja meg jelentősen ezt a szintet, feleslegesen rabolod saját és tanáraid idejét. Ne feledd, néhány év múlva a munkaerőpiacon kell megállnod a helyed, sok tudást is szerzett kollégával versenyezve, és 50 évesen a miniszoknya/izompóló már nem juttat különösebb előnyhöz.

5. Az eredmény a lényeg.

A fentiekből adódóan nekiállhatsz becsületesen halálra tanulni magad, de nem a befektetett munkamennyiséget osztályozzák a tanáraid. Ha éppen csak megfeleltél, hiába mész reklamálni, hogy hány órát töltöttél magolással, a házi dolgozat megírásával, kutatással, prezentációkészítéssel, mert az eredmény számít. Akárcsak a munkaerőpiacon.

6. A sok is kevés.

Különösen a gyakorlati tárgyaknál - mint a matematika, a nyelv, vagy a tudományok - fontos, hogy ne hagyd abba a munkát a kiadott vagy a házi feladat megoldását követően, ha igazán jó akarsz lenni. Menj konzultációra, járj könyvtárba, és böngéssz a neten.

7. Megérteni, nem magolni.

Tény, számos tantárgy esetében szükség van a magolásra: szabályok, dátumok, képletek. De ezeket nem tudod használni a tesztek, vagy a kifejtős kérdések során. A lexikális tudás mellett látni kell az összefüggéseket, a lényeget, szükség van alkotókészségre, elemzésre, a tanultak alkalmazására, új aspektusokból történő megvilágítására. Ez teljesen más, mint amit a gimiben megszoktál.

8. Elaprózódnak az anyagok.

Napjainkban a diákok a tankönyv mellett és/vagy helyett számos más, de mindenképpen tömörített, rövidebb formában jutnak a tananyaghoz: prezentációk, kiadványok, újságcikkek, weboldalak, YouTube videók, olykor közösségi hálózatok is a rendelkezésükre állnak. Ám egy átlagos előadás jóval összetettebb, mint egy mobiltelefonnal rögzített videó, egy folyóirati cikk, vagy egy blog bejegyzés. A te feladatot, hogy összerakd a többféle helyről érkező anyagot, és tudássá gyúrd a fejedben.

9. Nem kell az első napon szakirányt választani.

Bár sok helyen elvárják, hogy már a jelentkezéskor tisztában legyél azzal, milyen szakirányt fogsz választani, hiszen van minimális létszám, és a férőhelyek is korlátozottak, de add meg magadnak a szükséges időt ahhoz, hogy jó döntést hozhass. Persze, érdemes előreláthatólag véges számú félévben gondolkodni a karrier első lépéseként, ám ha rosszul választasz, 2015-ben még mindig egyetemre fogsz járni.

10. A tanár azért van, hogy tanítson.

A tanárok, szinte kivétel nélkül, szívesen segítenek. A mega-előadótermekben senkire sem jut kellő figyelem, ezért érdemes a tanárodat óra után megkeresni. Még a vendég előadóknak is van elérhetőségük, a főállású tanárok pedig többnyire az irodájukban ülnek a tanítást követően. Ezekben az esetekben személyre szabott tanácsot és segítséget kaphatsz, ami olykor a számonkérés előtt kifejezetten jól jöhet.

Hozzászólások

Pedagógusok, dolgozók a szakképzésről: „Nem diákbarát, nem oktatóbarát, pedagógiailag meg öngól”

Lannert Judit szerint a szakképzés „stabil alapokon áll”, ezt az állítást azonban sorra vitatták a bejegyzése alatt megszólaló pedagógusok és szakemberek, szerintük a rendszer ezer sebből vérzik. A technikumi tanulók túlterheltségét, a duális képzés hiányosságait, a centrumrendszer túlzott központosítását, a bürokratikus terheket és az ösztöndíjrendszer problémáit emelték ki.

Miklós György: „Olyan nagy különbségek vannak egyes iskolák között, hogy még egy 5-ös osztályzat sem mindenhol ugyanazt jelenti”

A Szülői Hang képviselője és Nahalka István oktatáskutató szerint a középiskolai felvételi rendszer, valamint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körüli vita valójában a magyar közoktatás mélyebb problémáira mutat rá. Úgy vélik, a szelekció addig nem szüntethető meg, amíg jelentős különbségek vannak az iskolák között, és sok család azért próbál jobb hírű intézményt találni gyermekének, mert nem bízik a helyi iskola színvonalában.

Először díjazták azokat az iskolákat, amelyek a legtöbbet tesznek a diákok egészségéért

Tizenegy iskola nyerte el idén először az Egészségtudatos Iskola címet és a vele járó pénzjutalmat. A programot életre hívó szakemberek szerint a fiatalok egészségtudatos szemléletének kialakítása nemcsak a család és az egészségügy, hanem az iskolák felelőssége is, ezért azokat az intézményeket ismerték el, amelyek kiemelt figyelmet fordítanak tanulóik testi, lelki és mentális jóllétére.

„A nyolcosztályos általános iskola olyan, mint az egykulcsos adórendszer: a háttérben a különböző érdekek már rég szétszedték”

Elavult évfolyamrendszer, a középiskolai rendszer kettéhasadása, a gyerek- és felnőttoktatás összemosása – többek között ezek a szakképzési rendszert érintő legnagyobb problémák, állítja Hana György humánökológus, közoktatási vezető. Szerinte fontos lenne, hogy a szakképzési vezetőket is bevonják a minisztériumi konzultációkba, ha a közoktatási rendszer módszeres fejlesztése a cél.

Ideiglenesen katolikus iskola működik a vitnyédi táborban

A vitnyéd-csermajori ingatlan jelenleg oktatási célokat szolgál, ugyanis a Győri Egyházmegye fenntartásában működő kapuvári Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda használja saját épületének felújítása idején – közölte a vagyonkezelő Széchenyi István Egyetem.