Tíz dolog, amit tudnia kell egy továbbtanulónak

Legkésőbb augusztusban minden felvételizőnek meg kell kapnia az Oktatási Hivataltól a hivatalos értesítést a besorolási döntésről, azaz a jelentkezők megtudják, hogy az egyes képzési területekhez tartozó szakokon a felvételhez szükséges pontszám alapján felvételt nyertek-e. A boríték - vagy a vonalhúzást követő 24 órában érkező SMS - számos információt tartalmaz, ám a legfontosabbakat, amiket leginkább már csak a felsőoktatás vége felé tarthat magától értetődőnek az ember, senki sem osztja meg a lelkes továbbtanulóval. Lássuk hát a tíz legfontosabb pontot, amit tudni érdemes a sikeres szemeszterekhez.

1. Te vagy a főnök.

Elengedték a kezed, magadnak kell kikaparnod a gesztenyét. A legtöbb tanuló a középfokú és felsőoktatás közötti legnagyobb különbséget ebben látja, és nem véletlenül: beiratkozás, pénzügyek, tárgyfelvétel, előadáson való részvétel, tanórán kívül végzett tanulmányi munka – minden a saját döntésed. Persze a tanároktól és a tanulmányi osztálytól kaphatsz tippeket, merre haladj, ám ha valami elkerülte a figyelmedet, már veheted elő a vonatkozó szabályzatot, és kezdheted a tortúrát.

2. A szülők már nem segíthetnek.

Aki erős családi támogatottsághoz szokott, ne is reménykedjen. Ahogyan az ügyek intézésében is magadra maradtál, úgy a tanulásban se számíts többre. Noha a szülők lélekben az iskolában vannak, ez az egyetlen dolog, amit a gyerekükért tehetnek. Sokat változott ugyanis az elmúlt évtizedekben az oktatási rendszer, mi több, maguk az emberek. A legtöbb esetben már mások a követelmények, mások az elvárások, jobb, ha a tanárod kérésére koncentrálsz, mintsem a nyüzsgő jó szándékú hozzátartozók tanácsaira figyelsz. Mindazonáltal, láttunk már olyan szakrajz tanárt is, aki évtizedek óta elavult szabványokkal dolgozott…

3. Az órai munka nem elég.

Vitathatatlan, felsőoktatási intézményben órára járni már fél siker. Ám, amit ott röptében leadnak, kevés ahhoz, hogy alapos tudásra tegyél szert, ezért a munka nagyobbik része az előadás után még vár rád. Az órán leadott anyag szükséges, de nem elégséges feltétele a következő félévnek, amennyiben pedig nem csak a papír megszerzése a cél, hanem a tudásé, akkor arra az órák után is időt kell fordítani. Az egyetemi tanárok szeretik, ha önállóan dolgoznak tanulóik, és rendszeresen készülnek az órákra.

4. A kettes átlaggal nem sokra mész.

Sokan úgy állnak a főiskolához/egyetemhez, hogy egyetlen céljuk van, mégpedig az elégséges megszerzése. Persze, előfordul, hogy becsúszik egy-egy kettes, ha nem a legjobb tétel került az ember kezébe, ám amennyiben az átlag nem haladja meg jelentősen ezt a szintet, feleslegesen rabolod saját és tanáraid idejét. Ne feledd, néhány év múlva a munkaerőpiacon kell megállnod a helyed, sok tudást is szerzett kollégával versenyezve, és 50 évesen a miniszoknya/izompóló már nem juttat különösebb előnyhöz.

5. Az eredmény a lényeg.

A fentiekből adódóan nekiállhatsz becsületesen halálra tanulni magad, de nem a befektetett munkamennyiséget osztályozzák a tanáraid. Ha éppen csak megfeleltél, hiába mész reklamálni, hogy hány órát töltöttél magolással, a házi dolgozat megírásával, kutatással, prezentációkészítéssel, mert az eredmény számít. Akárcsak a munkaerőpiacon.

6. A sok is kevés.

Különösen a gyakorlati tárgyaknál - mint a matematika, a nyelv, vagy a tudományok - fontos, hogy ne hagyd abba a munkát a kiadott vagy a házi feladat megoldását követően, ha igazán jó akarsz lenni. Menj konzultációra, járj könyvtárba, és böngéssz a neten.

7. Megérteni, nem magolni.

Tény, számos tantárgy esetében szükség van a magolásra: szabályok, dátumok, képletek. De ezeket nem tudod használni a tesztek, vagy a kifejtős kérdések során. A lexikális tudás mellett látni kell az összefüggéseket, a lényeget, szükség van alkotókészségre, elemzésre, a tanultak alkalmazására, új aspektusokból történő megvilágítására. Ez teljesen más, mint amit a gimiben megszoktál.

8. Elaprózódnak az anyagok.

Napjainkban a diákok a tankönyv mellett és/vagy helyett számos más, de mindenképpen tömörített, rövidebb formában jutnak a tananyaghoz: prezentációk, kiadványok, újságcikkek, weboldalak, YouTube videók, olykor közösségi hálózatok is a rendelkezésükre állnak. Ám egy átlagos előadás jóval összetettebb, mint egy mobiltelefonnal rögzített videó, egy folyóirati cikk, vagy egy blog bejegyzés. A te feladatot, hogy összerakd a többféle helyről érkező anyagot, és tudássá gyúrd a fejedben.

9. Nem kell az első napon szakirányt választani.

Bár sok helyen elvárják, hogy már a jelentkezéskor tisztában legyél azzal, milyen szakirányt fogsz választani, hiszen van minimális létszám, és a férőhelyek is korlátozottak, de add meg magadnak a szükséges időt ahhoz, hogy jó döntést hozhass. Persze, érdemes előreláthatólag véges számú félévben gondolkodni a karrier első lépéseként, ám ha rosszul választasz, 2015-ben még mindig egyetemre fogsz járni.

10. A tanár azért van, hogy tanítson.

A tanárok, szinte kivétel nélkül, szívesen segítenek. A mega-előadótermekben senkire sem jut kellő figyelem, ezért érdemes a tanárodat óra után megkeresni. Még a vendég előadóknak is van elérhetőségük, a főállású tanárok pedig többnyire az irodájukban ülnek a tanítást követően. Ezekben az esetekben személyre szabott tanácsot és segítséget kaphatsz, ami olykor a számonkérés előtt kifejezetten jól jöhet.