A diákokat rá kell szoktatni arra, hogy legyenek feltevéseik a kutatási anyagaik hitelességével kapcsolatban.
Eduline
A diákok nyakra-főre az online forrásokat veszik igénybe az órákra való felkészülésükhöz, ez viszont az egyetemi oktatók között vált ki egyre nagyobb problémát, hiszen az Interneten fellelhető anyagok minőségéért senki sem vállal felelősséget.
Mindazonáltal, az Észak-Karolinai Egyetem és a Maricopa főiskola által közösen elvégzett tanulmány egyik vezetője, Dr. Susan Miller-Cochran egy újfajta oktatási megközelítést ajánl a probléma megoldására: a diákok a munkájuk során használt anyagok kritikai elemzését is végezzék el – függetlenül attól, hogy online találták-e meg azokat.
„Ez az első olyan kutatási eszköz, mely arra ösztönzi a nebulókat, hogy elemezzék az általuk olvasott szövegek megbízhatóságát, ahelyett, hogy beskatulyázzák az anyagokat az alapján, hogy honnan erednek” – mondta. „Azt szeretnénk elérni, hogy diákjaink kritikusan álljanak ahhoz, amit olvasnak – akár nyomtatott, akár digitális formában kapják.”
A kutatási megközelítést Miller-Cochran a tanulmány másik szerzőjével, Rochelle Rodrigo-val közösen dolgozta ki, lényege, hogy a tanulóknak két szempont alapján kell kiértékelni az online kutatási anyagokat.
Először is meg kell határozniuk, hogyan változott a szöveg az időben. Például, mi van azzal az anyaggal, amit egyszer publikáltak, és soha nem frissítettek, vagy például a Wikipedia cikkeivel, amelyek viszont folyamatos felülvizsgálat alatt állnak. Másodsorban, meg kell állapítaniuk, hogy egy online elérhető szöveg mennyire ellenőrizhető: ki volt a szerzője, szerkesztője, történt-e szakmai felülbírálat? Felhasználói tartalom, vagy külső megerősítéssel is rendelkezik?
A válasz gyakran meglehetősen bonyolult, erre a legjobb példa a Wikipedia. Az anyagok egy része felhasználói tartalom, de bizonyos elemeik szakértői vizsgálat alá kerültek. „A probléma pedig itt kezdődik” – mondta Miller-Cochran – „kik voltak a szakértők, és mikor történt meg az áttekintés?”
A szakember szerint a végső cél, hogy a diákokat rászoktassák arra: legyenek feltevéseik a kutatási anyagaik hitelességével kapcsolatban – forrástól függetlenül. „Csak azért, mert valami egyszer nyomtatásra került, még nem biztos, hogy hiteles, míg az online anyagokra sem húzható rá a megbízhatatlanság.”
„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint az oktatás szinte minden területén változtatni kell. Ennek megvalósításához azonban meghatározóan fontos az előzetes szakmai és társadalmi vita.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
Módosult az Országgyűlés Oktatási Bizottságának összetétele a parlament.hu oldalon megjelent adatok szerint. A fideszes Radics Béla helyére Molnárné Dr. Lezsák Anna került, míg a tiszás Kapronczai Balázs helyét Dr. Hankó Balázs vette át, aki egyúttal a bizottság második alelnöki tisztségét is betölti.
