Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
A vizsgálatot Topál József az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa végezte, Gergely Györggyel, Csibra Gergellyel, valamint az ELTE Etológiai Tanszék munkatársaival (Miklósi Ádám és Erdőhegyi Ágnes) együttműködésben. A "Természetes pedagógia" elmélete sok szempontból új megvilágításba helyezi a kutatóknak a csecsemő elmeműködéséről alkotott korábbi elképzeléseit. Eszerint a baba már néhány hónaposan képes felismerni egy adott helyzet "tanító" jellegét, és ilyen helyzetekben elméje nagyon speciális, tanulásra kész "üzemmódba" kapcsol. A folyamat lényege, hogy a baba érzékenyen reagál azokra a kommunikációs jegyekre, melyek a másik személy közlésre irányuló szándékát jelzik (például szemkontaktus, megszólítás, tekintetváltás a baba és a céltárgy között), és e viselkedéseket új ismeretek átadására vonatkozó tanítói szándékként értelmezi.
A vizsgálat lényege, hogy tízhónapos csecsemők tárgykereső viselkedését egy olyan egyszerű rejtésihelyzetben vizsgálja, ahol a baba szeme előtt ismételten elrejtenek egy játéktárgyat két edény valamelyikealá, majd hagyják hogy megkeresse. Miután a baba már magabiztosan nyúl az ismételten elrejtett tárgyért amegszokott edény felé, egy következő próbában azt láthatja, hogy a tárgy a másik (eddig üresen álló) edényalá kerül. A tízhónapos csecsemők ilyen esetben jellegzetesen hibáznak: a már bevált keresési választmutatják, azaz a jelenleg üresen álló edényhez nyúlnak vissza.Ezt a keresési hibát több mint 50 éve ismeri a csecsemőpszichológia. Bár különböző magyarázatokszülettek ezzel kapcsolatban, az valamennyiben közös, hogy a hibát az értelmi fejlődés átmenetiállapotának tulajdonítják, mely a gondolkodási- memória- vagy mozgáskoordinációs illetve gátlásiképességek éretlenségére vezethető vissza.
A Science magazinban közölt eredmények azonban a természetes pedagógia elméletének alkalmazásával ejól ismert jelenség alapvetően új magyarázatát adják. A kísérletből kiderül, hogy a rejtési viselkedéstanításra utaló jegyeinek szisztematikus változtatásával a csecsemők keresési hibája is aktívanbefolyásolható: Amennyiben a kommunikációs-tanítási szándékra utaló viselkedési jegyek elmaradnak azismételt rejtések során, úgy a babák jóval kevésbé esnek abba a hibába, hogy a tárgy új helyre valórejtésekor a korábbi (most üres) edény alatt keressenek.
A korábban ismételten jutalmazott (de most üres) edény alatt való tárgykeresés oka tehát elsősorban az,hogy a babák a kommunikációs viselkedési jegyekkel gazdagon "fűszerezett" rejtési viselkedést általánostanítási-ismeretátadási helyzetnek tekintik, és ekképpen félreértelmezve a helyzetet nem "itt-és-most"feladatként oldják meg (azaz "keresd a tárgyat ott ahol legutóbb láttad eltűnni") hanem valamelyáltalánosítható információt ragadnak meg ("a keresett tárgy általában az első edény alatt található").
A pedagógiai érzékenység persze általában nem vezet ilyen hibás megoldásokhoz, igazi jelentősége abbanrejlik, hogy az emberré válás fontos elemeként a kulturális és szociális ismeretátadási folyamatoknakfontos alapmechanizmusa.
(
)
