22.000 forint, vagy 7 nap szabadság járna annak a diáknak, aki három hónapig dolgozik egy munkáltatónál diákmunka keretében - erről azonban sok munkáltató megfeledkezik, annak ellenére, hogy a törvény külön szabályozza a diákmunka kereteit.
A 15 évesek szülői engedéllyel, a 16 évesnél idősebbek szülői hozzájárulás nélkül vállalhatnak diákmunkát, amelyre szintén érvényes a munkaerőpiacon általánosan megszokott irányelv, az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elve. A diákok havi munkabére így nem lehet kevesebb az adott időszakban iránymutató minimálbérnél, jelenleg tehát ez 69.000 forintnak felel meg. Az átszámolt órabér tehát nem lehet kevesebb, mint 397 forint és a diákmunkát végző fiatalt nem lehet túlóráztatni a heti maximum 40 órás munkavégzésen felül.
A munkaügyi tárca adatai szerint a fenti szabályt és azt, hogy diákmunka esetén is jár szabadság a fiatalok számára, a munkáltatók negyede alkalmazza hiányosan értelmezve, vagy egyáltalán nem is veszi számba. A leggyakoribb a jóval alacsonyabb munkabér az ugyanazon munkakörben dolgozó felnőtt munkaerőhöz viszonyítva, továbbá a béren kívül juttatások legtöbbször teljes mértékű elhagyása. A szakértők szerint a legalapvetőbb probléma, hogy még maguk a diákmunkát vállaló fiatalok sem tudnak a jogosultságaikról, így szinte kivétel nélkül nem ismerik azt a szabályt sem, hogy a diákmunka végzése esetén bizony jár szabadság.
A jelenlegi szabályozás szerint a diákmunka ideje alatt ki kell adni az arra időarányosan járó szabadságot, ha erre nincs mód, úgy a munkaviszony megszűnésekor pénzben kell megfizetni a diákmunkát végző fiatal számára a ki nem vett szabadságot. Mivel az MT szerint 20 nap alapszabadság jár a munkavállalók számára, az pedig a munkavállaló életkorával időarányosan emelkedik, továbbá a fiatal munkavállalók esetén 5 nap pótszabadság jár, így az időarányos rész akár 2-3 hónapos rövidebb foglalkoztatás esetében is kötelező. Igaz ez a diákszövetkezeten keresztül, szerződéssel, vagy alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás esetében is. Mivel az általában rövidebb időtávú diákmunka esetén is jár a szabadságolás, így a törvény lehetőséget ad arra, hogy a munkavállalók és munkáltatók külön megegyezzenek a ki nem vett szabadság pénzbeli megtérítéséről, amelyet legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor kell kifizetnie a munkáltatónak a diákmunkát végző fiatal számára.
Annak hátterében, hogy a diákmunkára vonatkozó szabadságolási szabály körül miért ilyen nagy a hallgatás, nyilvánvaló pénzügyi indokok állnak. A törvény szerint ugyanis egy 18 évesnél fiatalabb munkavállaló például 3 hónapos diákmunka után az 5 nap alapszabadság felett életkoránál fogva legalább 2 nap pótszabadságra is jogosult. Lévén, hogy ennek kiadására a legkevesebb esetben van mód a nyári csúcsszezon miatt, ezért ezt az időtartamot meg kéne téríteni a diákmunkát végző fiatal számára - ez pedig nem kevesebb, mint minimum 22.232 forint.
A munkaügyi tárca felhívja a figyelmet arra, hogy a munkáltató által ki nem adott, vagy ki nem fizetett diákmunka-szabadságok esetén polgári peres eljárás keretében behajtható az elmaradt kötelezettség. A perelés lehetősége abban az esetben adott, ha -az alapvető tartalmi követelményeknek megfelelő- írott munkaszerződést kötött a diákmunkára szerződött két fél. Miután a munkaügyi ellenőrzéseken azt sajnos nem vizsgálják, hogy kiadták-e, vagy megtérítik-e a törvényben megszabott szabadságot a fiatal számára, sajnálatos módon azt még a szaktárca illetékesei is elismerik, hogy a nyári szabadságolások kapcsán a fiatalok csak magukra számíthatnak.
forrás: ugyvezeto.hu
