„Sosem lesz egy normális munkahelyem. Hiába küldtem el az összes szóba jöhető helyre az önéletrajzomat, sehonnan nem hívtak fel” - kesereg a legtöbb álláskereső, ha erőfeszítéseit nem koronázza azonnali siker. Csakhogy a jó munkához - mint mindenhez - idő kell. Mi különbözteti meg a peches álllásvadászt az igazi pancsertől?
Úgy érzed, minden összeesküdött ellened? Hónapok óta nem találsz állást, ami akadt, arról meg lecsúsztál, mert más gyorsabb, ügyesebb volt nálad? A sorozatos kudarc után arra gondolsz, hogy abbahagyod a keresgélést, és elfogadod az első állásajánlatot, még akkor is, ha annak semmi köze szakmádhoz? Mielőtt végleg lemondasz a megálmodott karrierről, kapd össze magad!
A téves diagnózis alapvető hiba!
A pancser álláskereső nem azért „szerencsétlen flótás”, mert senkinek sem kell, csak átlagos munkaerő, akinél mindig akad okosabb, rátermettebb; sokkal inkább azért, mert elhiteti magával, hogy alkatilag képtelen a sikerre, és semmi nem jön össze neki (miért éppen az álláskeresésnél lenne ez másképp?). A magát vesztesnek, „lúzernek” tituláló álláskereső egy-egy kudarc után beül a sarokba és a sebeit nyalogatja, a barátainak panaszkodik, és ódzkodik attól, hogy újra és újra visszautasítsák. Pedig a kudarcokból is lehet tanulni, profitálni!
További tuti tippek a hvg.hu Karrier rovatában olvashatók.
