Az elmúlt évben került a mozikba a Kódjátszma című film, amelyben a nácik csodafegyverét megfejtő csapatban is részt vett egy nő. Sokan azt hihették, csak egy kitalált alak, de valójában nem is csak egy hölgy törte fel a kódot. De milyen szerepe volt a szebbik nemnek az IT és számítástechnika fejlődésében? Lássuk a 8 leghíresebb női szereplőt.

Az egyik kulcsfontosságú figurája volt a második világháború kódfejtő csapatának. A londoni egyetemen német nyelvet tanult, ám logikus gondolkodása és gyors észjárása miatt hamar felfigyelt rá egyik professzora, Leonard Willoughby, aki régi jó barátja volt Dilly Knoxnak, aki a titkos kódfejtők csapatát vezette. Ő ajánlotta be végül Batey-t a csapatba. Kezdetben azzal bízták meg, hogy ellenőrizze a The Times magazin olvasói leveleit rejtett kódokra vadászva, majd meghívták a Bletchley Parkba, hogy vegyen részt az Enigma feltörésében. 1941-ben neki sikerült megfejteni egy üzenetet Belgrád és Berlin között, ami lehetővé tette, hogy a csapat megtalálja a kulcsot az Enigmához.

Róla mintázták a Kódjátszma női főszereplőjét, habár a csapatban Mavis Batey volt a vezető. A Cambridge-i Newnham College-ban matematikából diplomázott. Professzora, Gordon Welchman ajánlotta be a kormánynak, és hamarosan ő is a Bletchley Parkban találta magát, és Alan Turinggal dolgozott együtt, aki végül megépítette a kódfejtő gépet. 1970-ig egyébként titkosítva voltak az aktáik, így azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán megfejtették a nácik üzeneteit.

Kétségtelenül a világ leghíresebb „számítógépes” hölgyei. Név szerint: Kay McNulty, Marlyn Wescoff, Fran Bilas, Ruth Lichterman, Adele Goldstine. Ők voltak az első nők, akik a Pennsylvania egyetemen az akkoriban csúcsnak számító, óriási méretű szupergép az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer) programozói, illetve „adatbevivői” voltak. Az ENIAC az Alan Turing által kitalált elméleten nyugodott, a hölgyek azt fejlesztették tovább, míg megszületett az első elektronikus számítógép. A programozásához 6 ezer kapcsolót kellett átállítani, minden adatbevitel pedig komoly matematikai műveleteket és számításokat igényelt. A hölgyek munkája nem csak függvények összeállításából és programozásából állt, rengeteg feladatot elláttak az óriásgép körül: Adele Goldstine és Betty Jennings készítette az első, kezdetleges szoftvereket (amelyeket el is tárolt a gép memóriája), az első ENIAC programozási kézikönyvet pedig Goldstine írta. Gyakorlatilag ők készítették a világ első számítógépes szoftvereit.

Lánykori nevén Frances Elizabeth Snyder. Az egyetemen matematika professzora azt tanácsolta neki, hogy ne vesztegessék egymás idejét, Betty maradjon otthon és nevelje a gyerekeket. Az ötvenes években ez nem volt különösebben szokatlan hozzáállás az egyetemeken, de Holberton nem zavartatta magát. Ő is az ENIAC-csapat tagja lett, sőt, ő alkotta meg a BINAC úgynevezett c-10 instrukcióit, amelyet a mai napig a programozási nyelvek előfutárának tekintenek. 1959-ben részt vett a UNIVAC kifejlesztésében, valamint Grace Hopper irányítása alatt a COBOL és az első Fortan nyelv függvényeinek programozásában is. A COBOL harmadik generációs programozási nyelv. Bár általános célú, mégis elsősorban az üzleti, pénzügyi élet rendszereiben használatos. Holberton két leghíresebb „találmánya” kétségtelenül a ma is használatos „nemzetközi billentyűzet” blokk, illetve a számítógépek „bézs” színe. Bár ez utóbbi lehet, hogy csak legenda.

A világ második (több forrás szerint az első) asszonya, aki megszerezte a számítógéptudományok doktora címet 1965-ben a University of Wisconsin–Madisonon. Jelentős szerepe volt a Dartmouthban kifejlesztett BACIS nyelv létrehozásában (több parancsot és függvényt neki köszönhetünk). Később, mint a Clarke College számítógép-tudományok részlegének alapítója és igazgatója lett közismert, de nem csak igazgatott, hanem tanított is: több mint húsz évig töltötte be a vezető előadó szerepét az általa alapított részlegen.

Ő volt a világ harmadik számítógép-doktorátust szerzett női professzora. 1961-ig a COBOL számítógépes nyelv fejlesztésében vett részt, majd átnyargalt az IBM-hez, ahol részt vett egy másik számítógépes nyelv, a FORMAC-nak a kidolgozásában. Ekkor még csak 33 éves volt. A FORMAC (FORmula MAnipulation Compiler) a nagyon kezdetleges Fortran kiegészítése volt: Jean eleinte főleg a matematikai függvényekért felelt a projektben, de később teljesen átvette a fejlesztést, így ma már az ő nevéhez kötjük a FORMAC-ot.

A világ első női játékfejlesztője és dizájnere. Leginkább a mára már klasszikussá vált „King’s Quest” és a Mystery House kalandjáték sorozat révén ismert. Roberta férje szintén játékfejlesztő volt: a feleség csak véletlenül került a szakmába. Amikor férje, Ken lelkesen mutogatta cégének szöveges alapú kalandjátékait, Roberta megjegyezte, hogy érdemes lenne valami egyszerű grafikával feldobni ezeket a kalandokat. Ken hallgatott rá és bevitte a céghez Robertát. Később megalapította a Sierra On-Line-t, amely számítógépes játékok tervezésével foglalkozott. 1999-ben, 46 éves korában visszavonult.

Az STP, azaz a „Spanning Tree Protocol” feltalálója és fejlesztője. Hogy mi is pontosan az STP és mire jó, annak kifejtéséhez jelen írásunk keretei nem elégségesek, legyen elég annyi, hogy STP nélkül nem lennének Ethernet hálózatok, sőt internet sem. Talán éppen ezért emlegetik szeretettel a szakmában Radiát úgy, hogy az „internet mamája” - bár ezt egy 2014-es interjújában elutasította. Az MIT-re járt, ami a késő 60-as években még igen nagy dolognak számított, mivel 1000 férfira jutott 50 nő összesen. Mint egyszer elmondta, éppen ezért fel se tűnt neki a nemek egyenlőtlensége, mivel számára az volt természetes, hogy nem látott más nőt. A hölgy nem csak hálózati protokollok tekintetében zseni, a programnyelvekhez is jól ért: nevéhez fűződik a TORTIS, ami egy a LOGO-ból átalakított programnyelv, kifejezetten gyerekek számára. Az MIT után az Intelnél helyezkedett el, és a mai napig náluk dolgozik. Perlman egymaga 50 informatikai szabadalmat jegyez.