Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter január közepén egy lakossági fórumon fejtegette, hogy önálló orvosi egyetemekre lenne szükség. Ezt később az egészségügyi államtitkár azzal fejelte meg, hogy akkor inkább a fizető hallgatókat is vonzani képes intézmények összevonására lenne szükség. Zombor Gábor hozzátette: hamarosan minderről döntés születik. A Népszabadság ezt követően megkérdezte a rektorokat, tárgyal-e már a kormány a kérdésről az érintett egyetemekkel, illetve, hogy szerintük miként hat egy összevont orvosi egyetem víziója a külföldi hallgatók képzésére.

A rektorok finoman fogalmaztak, de határozott februári állásfoglalásukból kitűnt, hogy velük nem egyeztettek, de még a terveket sem ismertették. Ugyanakkor világossá tették, hogy egyelőre semmilyen elég erős érvet nem ismernek arra, hogy az orvoskarokat kiszakítsák a tudományegyetemekből, és különösen arra nem, hogy a négy területileg és kulturálisan is különálló képzőhelyet egyetlen intézménybe kényszerítsék.

A rektorok véleményével szemben most az ETT azt állítja: az orvosegyetemek integrációja nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Mint azt írják: a Magyar Akkreditációs Bizottság a közelmúltban megvizsgálta az orvosképző egyetemek helyzetét, és egyértelműen kedvezőtlen tendenciákat állapított meg. Állítják: további probléma, hogy az integráció következményeként az egyetemi orvosképző helyek érdekérvényesítő képessége az egészségügyben jelentősen csökkent.

Rendkívül komoly veszélyt jelentenek a Klinikai Központok, ahol a gyógyító munka strukturális szervezettségét és személyi ellátottságát szét kívánják választani az oktató, kutató munkáétól. Ez megbontja az oktatás-kutatás-gyógyítás szakmailag elválaszthatatlan hármas egységét, ami a hármas egység valamennyi komponensének színvonal csökkenéséhez vezet. Ez a veszély mára jól kitapinthatóvá vált. Ezért az ETT javasolja, hogy az orvos-, fogorvos-, és gyógyszerészképzés a jövőben egészségügyi szakegyetemeken történjen.