Van, aki szerint néhány évtizeden belül az összes megszűnik. Mások azt állítják, a legjobbak száz év múlva is működni fognak, a szakmai kapcsolatokért és a jól használható tudásért akkor is hajlandók lesznek fizetni az emberek. És persze olyan kutatók is akadnak, akik szerint minden marad a régiben. Milyen jövő vár az egyetemekre?
Kár azon gondolkodni, milyenek lesznek a képzések, a tandíjak és a felvételi vizsgák, mert néhány évtized múlva nem lesz kit tanítani, a legtöbb munkakörben ugyanis robotok veszik át az emberek helyét − szögezte le nem kis derültséget keltve néhány hónappal ezelőtt egy brit egyetemi professzor a Times Higher Education (THE) kérdésére.
A brit felsőoktatási szaklap rektorokat, kutatókat, professzorokat kért arra, mondják el, szerintük milyen lesz a felsőoktatás 2030-ban. Az egyetemeket körülvevő világ ugyanis a feje tetejére állt. Többen és mást akarnak tanulni, mint harminc-negyven éve, a munkaerőpiac napról napra változik, a tehetségekért egyre több ország felsőoktatása versenyez, a Z generációs hallgatóknak pedig teljesen más elképzeléseik vannak a tanulásról és a karrierről, mint a szüleik korosztályának. Ráadásul ők már olyan eszközöket használnak, amelyek teljesen újfajta élménnyé teszik a tanulást.
A forradalom elmaradt
A THE körkérdésére adott, egymásnak olykor tökéletesen ellentmondó prognózisok azt jelzik, hogy ma még a világ vezető egyetemein is csak találgatják, milyen lesz a felsőoktatás tíz, húsz vagy száz év múlva − a 2010 körül elhangzott jóslatokból, legalábbis egyelőre, semmi sem vált valóra. Három-négy éve az „e-vangelistákként” emlegetett szakértők olyan erős állítást fogalmaztak meg, hogy a Massive Open Online Course (MOOC), vagyis az ingyenes, bárki számára elérhető online kurzusok elpusztítják, de legalábbis teljesen megváltoztatják a felsőoktatást. Úgy találták, hogy emberek milliói fogják ingyen megszerezni azt a tudást, amelyért eddig mások évekig ültek az előadótermekben, a változás pedig létbizonytalanságba sodorja az egyetemeket − ám ma már jóval óvatosabban fogalmaznak.
Kritikusai szerint a MOOC eddig nem hozott forradalmi változást a felsőoktatásban. A jövő − optimista elemzők szerint a jelen − a kevert (blended) oktatási formáé. Mert az intézmények vezetői előbb-utóbb ráébrednek, hogy a hagyományos és az online oktatás egymás nélkül nem elég hatékony. Dönteniük kell arról, milyen tananyagrészekből készítenek online anyagot, és milyen témaköröket érdemes a hagyományos formában, például szemináriumokon feldolgozni. Ha korszerűen szervezik a kurzusokat, akkor mindenki jól jár − valóban olyan foglalkozásokat tarthatnak, amelyeken elengedhetetlen az oktatók jelenléte, de száműzni kell a termekből a tankönyvszagú előadásokat.
Valódi campus, virtuális tananyag
Az online oktatás még így is egyetemek ezreinek jövőjét kérdőjelezi meg. Szakértők legalábbis arra számítanak, hogy a hagyományosnál olcsóbb távképzések elszívják majd a hallgatókat a középszerű, a közösségi életnek és a szakmai kapcsolatépítésnek szűk teret kínáló intézmények elől. A kapcsolati háló kialakítása legalább olyan fontos része ugyanis a tanulmányoknak, mint maguk a kurzusok − érte húsz-harminc év múlva is hajlandók lesznek fizetni a leendő diplomások.
A kapcsolatépítéshez pedig nemcsak virtuális, hanem valódi campusok is kellenek − csak éppen nem olyanok, amilyenekben jelenleg is milliók tanulnak. A brit mérnöki tanácsadó cég, az alapítójáról elnevezett Arup elemzői szerint az egyetemi épületeket a kevert oktatási formához kell alakítani, és nem zárt telepként, hanem teljesen nyitott sport-, szórakoztató és kulturális központként működtetni, ahol fesztiválokat, kiállításokat és vásárokat is rendezhetnek, az előadótermekben pedig színdarabokat és filmeket mutathatnak be. A Google sci-fibe illő kaliforniai központjának 2015-ös, azóta újraírt terveit sokan emlegetik követendő példaként. A levegőből túlméretezett szappanbuborékoknak tűnő üvegbúrák alatt hatalmas közösségi helyiségek és könnyűszerkezetes irodák kaptak volna helyet, a belső tereket néhány óra alatt teljesen át lehetett volna alakítani.
És hogy mi lesz a falakon belül? Az ausztráliai Adelaide-i Egyetem rektora, Warren Bebbington meglepő kijelentést tett nemrég: szerinte a előadásokról ki fogják tiltani a laptopokat, a telefonokat és a tableteket, miattuk ugyanis az egyetemisták képtelenek összpontosítani egy-egy feladatra. A merész jóslatnak ellentmond, hogy a vezető egyetemek nemhogy nem tiltják ki az elektronikai eszközöket az órákról, de már 3D-s nyomtatókat, virtuálisvalóság-eszközöket és a valóság virtuális bővítésére szolgáló applikációkat is bevetnek oktatási és a kutatási célokra.
Az Unimersiv nevű amerikai cég például már ma is különleges tananyagokat kínál. Fejlesztői szerint nincs olyan kurzus, amelyet ne lenne érdemes virtualizálni − a kulturális antropológiát hallgatók így például a legeldugottabb afrikai falvakban is sétálhatnak, a leendő járműmérnökök bármilyen autóba belenézhetnek, az orvostanhallgatók pedig virtuálisan diagnosztizálhatnak és műthetnek betegeket. A felhasználók eredményei pedig biztatóak: még a legnehezebb vizsgákon is nagyobb arányban mennek át azok az egyetemisták, akik virtuálisvalóság-tananyagot is használtak a felkészüléshez.
Szabó FruzsinaA cikk a HVG Campus Plusz kiadványában jelent meg, teljes terjedelemben a kiadványban olvasható.
Nem vettek fel egyetlen középiskolába sem, vagy időközben meggondoltátok magatokat? A rendkívüli felvételi eljárásban még van esélyetek arra, hogy az üresen maradt helyekre jelentkezzetek.
A pedagógusértékelési rendszer teljesen elhibázott. Nem elég szeretni a gyerekeket, hinni is kell bennük. A magyar oktatás bebetonozza a különbségeket. Ilyen állításokat fogalmazott meg Lannert Judit abban a majdnem egyórás interjúban, amelyet Magyar Péter készített vele, miután bejelentette, hogy őt jelöli a TISZA-kormány gyermek- és oktatásügyi miniszterének.
Nagyon ambiciózus vállalás a Tisza Párt részéről minden gyereket megtanítani értőn írni-olvasni az alsó tagozat végére, az oktatási rendszer átalakításához nemcsak szerkezeti reformokra, hanem „mentális forradalomra” is szükség lenne – többek között erről beszélgetett Lannert Judit, Nahalka István és Váradi Balázs a Qubit podcastjában.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Lannert Judit miniszteri jelölésének másnapján levelet írt neki, amelyben többek között azt is kifejtették, mennyire biztatónak tartják, hogy személyében olyan tárgyalópartnerrel dolgozhatnak együtt, aki mélyen ismeri az oktatási rendszert.
@eduline.hu A számológépetek többet segíthet a matekérettségin, mint gondolnátok. A @studium_generale matekosai most megmutatják, hogyan spórolhattok akár 10 percet a számolások idejéből. #érettségi #érettségi2026 #fyp #szponzorálttartalom #raiffeisenbank ♬ eredeti hang - eduline.hu
Az oktatás nem egyszerűen szakpolitikai kérdés, hanem a polgárosodás alapfeltétele, véli Pukli István, aki szerint a magyar iskolarendszer leépülése nem véletlen, hanem tudatos politikai döntések következménye.
A HUN-REN elnökét, Gulyás Balázst és a vezérigazgatót, Jakab Rolandot kérdezték a hálózat jövője kapcsán.
A leendő Miniszterelnökséget vezető miniszterről beszél mindenki, sokan nagy reményeket fűznek hozzá – többek között azért, mert rendszeresen az elszámoltatás és a jogi következmények érvényesítésének fontosságáról beszélt. Ruff Bálintot már a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán is a lopás megítélésének kérdése foglalkoztatta.
