A kérdés, hogy végül is mennyit költ egy hallgató, eleve érdekes, de még inkább az lett most, amikor amúgy is mindenki azon tanakodik, meg lehet-e élni 47 ezer forintból, másrészt több százezres költségtérítés vár a megvágott állami helyekről lecsúszó felvételizőkre.

Valóban koktélozni és éjszakai fürdőzésekre járnak az egyetemisták, és csak az effajta élvezeteken kell majd spórolniuk, hogy be tudják fizetni a féléves tandíjat, ahogy nemrég egy rádióriportban lehetett hallani? Vagy ezután mustár sem jut majd az ebédre szánt zsemlékbe? Három hallgatót kérdeztünk meg arról, mennyiből és hogyan él most.

Nem folyik a Dom Pérignon

Kitti a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétahallgatója. Albérletben lakik barátjával, az egyetem mellett négy órában dolgozik. Ketten összesen 170 ezer forintot keresnek, amiből a bérleti díj és a rezsi kifizetése után 75 ezer forintjuk marad. Ebből a költségtérítést kifizetni lehetetlen, így azt diákhitelből fedezi – aztán pedig igyekszik jól beosztani a pénzt.

„Az egyetemen fénymásolásra, egyebekre elköltök úgy ötezer forintot, ami talán sok, de dolgozom, nem tudok minden órán ott lenni. Ezen kívül veszünk két bérletet, így 55-58 ezer forintunk marad megélni. Szinte mindenből a legolcsóbbat vesszük, és magunkra főzünk. A hónap vége felé általában már krumpliból és tésztából” – mondja. Hogy emellett mennyi jut bulikra? „Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem locsoljuk a Dom Pérignont. Sem mást”.

Szinte idilli állapot

Péter a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza, államilag finanszírozott formában tanul. 93 ezer forint ösztöndíjat kap havonta, és egy kollégium választott tisztségviselőjeként ingyen – pontosabban munkáért – kapja a szállást. „Ha egy tízes skálán kellene elhelyeznem magam a helyi hallgatók között az életszínvonalam alapján, hetest vagy nyolcast adnék” – mondja.

„Hétvégén hazamegyek, az étkezést a maradék öt napban az otthonról hozott kajából, a saját főztömből és a menzáról körülbelül négyezer forintból megoldom. Bulizni félévente egyszer-kétszer megyek, inkább a kocsmázás jellemző heti egy-két alkalommal, amit az egyetemistákat megcélzó helyeken 500-2000 forintból ki lehet hozni. Az ösztöndíjamból a diákhitelemet törlesztem, veszek ezt-azt, és félre is teszek, plusz belefér évente egy-két külföldi út is. Persze nem a Bahamákra, hanem múzeumozni, könyvtárazni” – magyarázza.

Szinte idilli állapot, úgyhogy vizionáljunk is mindjárt apokalipszist: mi lenne, ha fizetni kellene a tanulásért? „Akkor is csinálnám, de azt el sem tudom képzelni, miből. A költségtérítés fejében talán órákat adnék, ami bevált gyakorlat nálunk, és szerintem vállalnék valami részmunkaidős állást is. Viszont mindez szinte lehetetlenné tenné azt, hogy érdemben haladjak a kutatásaimmal.”

Többféle felállásban

Gergő az ELTE info-könyvtáros szakán tanul, államilag finanszírozott helyen, de korábban már volt költségtérítéses hallgató is a ZSKF kommunikáció szakán. Menet közben lakott a szülőkkel és a barátnőjével is, és folyamatosan dolgozott. „A költségtérítéses diplomámat magamnak finanszíroztam. Egy moziban dolgoztam diákmunkásként, amivel havi 50-60 ezret kerestem, és mivel a szüleimnél laktam, még egy kicsit spórolni is tudtam” – mondja.

A helyzet azóta változott, ma már állami finanszírozású képzésen tanul, és jobban fizető állása is van. „Egy könyvesboltban dolgozom, körülbelül 100 ezer forint a jövedelmem, amiből haza is adok, szolidan bulizok, költök extra dolgokra, és még félre is tudok tenni. De ez csak átmeneti állapot, mert el akarok költözni. Lakótársat keresek, mert egyedül nem menne az albérlet fenntartása, és valószínűleg akkor is összébb kell húzni a nadrágszíjat, ha találok valamit. Egy ideig laktam külön a barátnőmmel, szerintem ugyanolyan színvonalon élek majd most is, vagyis heti egy mozi vagy koncert, havi egy étterem belefér majd, de spórolni nem fogok tudni” – teszi hozzá.

Mit tudunk?

Hogy a legfontosabbal kezdjük: szúrópróbaszerű keresésünk során nagybani koktélozó egyetemistát nem találtunk, bár ez lehet a véletlen műve is, úgyhogy messzemenő következtetéseket ebből mindenki csak saját felelősségre vonjon le. Sietünk hozzátenni: éjszakai fürdőzésről viszont – véletlenül vagy sem, ki tudja? - mi is értesültünk, ennek a népszerűségébe azonban a költségtérítés aligha fog beleszólni. „Éjszakai fürdőzés szokott lenni az Anna Fürdőben, pénzbe viszont nem kerül, ugyanis az egyetemistáknak meghatározott napokon ingyenes a belépés” - mondja a Szegedi Tudományegyetem hallgatója. Mi a magunk részéről ezzel ezt a kérdéskört lezártnak is tekintjük.

Komolyra fordítva a szót: a statisztikai igényekről le kell mondanunk, de annyit talán megállapíthatunk, hogy még megfelelő apparátus birtokában is nehéz lenne adatsorokat gyártani, mert egyrészt minden relatív (doktoranduszunk például jól él, de ez nem azt jelenti, hogy terepjáróval megy órára, sőt csak pár ezer forintot költ hetente), és sok a változó. Önállóan, szülői támogatás nélkül élni sem lehetetlen az egyetem mellett, ha dolgozik az ember, és a költségtérítést is ki tudja fizetni magának, ha közben otthon eltartják. Ha pedig nincs más megoldás, jön a diákhitel és vele együtt az adósságfelhalmozás, a munka, meg a sok krumpli- és tésztaétel. Így is végig lehet csinálni, csak akkor már valószínűleg nem végeláthatatlan bulikról fog mesélni az illető, és a koplalás sem lesz feltétlenül olyan romantikus.