Bruttó 300 ezer forint alatt is lehet az átlagjövedelem: ezekkel az alapszakos diplomákkal keresnek a legkevesebbet
A tízes rangsorban több hasonló területhez tartozó alapképzés is szerepel, de akad köztük olyan szak is, amely elsőre meglepő lehet.
A következő években már a képzés teljes vagy "megközelítőleg teljes" költségét állniuk kell azoknak a hallgatóknak, akik kiszorulnak az államilag finanszírozott szakokról - derül ki az új felsőoktatási törvény tervezetéből. A kérdés az: mennyibe kerül egy egyetemista képzése az államnak? Pontos válasz azonban nincs.
Egy átlag, és ami mögötte van
A legkézzelfoghatóbb adatot évről évre az Oktatás-statisztikai évkönyv közli: az interneten hozzáférhető utolsó kiadásban az áll, hogy 2009-ben az egy hallgatóra jutó költségvetési kiadás 935 914 forint volt, míg 1991-ben körülbelül negyedannyit, 234 320 forintot költött az állam egy-egy egyetemistára. Ez azonban csak egy átlag, méghozzá jelentős szórással, ugyanis az egyes szakok költségigényei meglehetősen különbözőek – és innentől csak bonyolódik a dolog.
Hogy mennyibe kerül egy hallgató oktatása, az egyrészt a képzés jellegétől, intézményi feltételeitől függ, másrészt pedig attól, mennyire működik gazdaságosan az egyetem, ahol az illető tanul – mondja Varga Júlia oktatási közgazdász. A gyakorlat- és anyagigényes orvosi és természettudományos képzések felfelé, míg a „krétás-táblás” bölcsészszakok lefelé húzzák az átlagot, azt azonban már nem tudja senki, hogy az egyes intézmények a lehetőségekhez mérten mennyire működnek racionálisan.
Hallgatói tüntetés október 27-én. Az önköltséges képzések bevezetése ellen is tiltakoztak. További képekért kattints
Túry Gergely
Nyilvánvaló, hogy nem mindegyik hatékony – jegyzi meg a szakember –, ugyanakkor ezt senki nem vizsgálta, így nehéz meghatározni, hogy ténylegesen, intézményi körülményektől függetlenül mekkora költségekkel járna egy hallgató képzése.
Minden tényezőt figyelembe véve is legfeljebb csak az az adat állhat rendelkezésre, hogy mekkora az átlagköltsége egy hallgató képzésének – folytatja Varga Júlia. Minthogy a felsőoktatásban nagyon nagy az állandó költségek aránya (ezek körébe tartozik például az épületfenntartás és a szerződéses oktatók bérének kifizetése is), az intézmények egészen addig nagyon kis többletráfordítással fel tudnak venni további hallgatókat, amíg nem kell mondjuk egy újabb csoportot indítani, és ehhez egy újabb oktatót felvenni.
Ár-érték arány
Kérdés az is, vajon van-e kapcsolat egy képzés valós ára és aközött, hogy mire lehet vele jutni a diploma megszerzése után a munkaerőpiacon. Varga Júlia szerint még itt sincs egyszerű és világos összefüggés, vagyis nem lehet azt kijelenteni, hogy a drágább képzések értékesebb oklevelet adnak, az olcsóbbak pedig kevésbé hasznosítható végzettséget nyújtanak.
Önköltséges képzés? Senki nem tudja, mennyi az annyi
A törvénytervezet Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke szerint pont azt szolgálná, hogy a piaci szempontból értéktelen szakmák tanulásához az állam semmilyen anyagi hozzájárulást ne biztosítson. Ezzel elvileg egyet is lehetne érteni – mondja Varga Júlia –, feltéve, hogy valóban meg tudják mondani, piaci szempontból mi az „értéktelen” képzés.
A közgazdász szerint ebben a kérdésben a döntéshozókat a tények helyett gyakran „érzetek” vezérlik. Ha például a felsőoktatásban végzettek pályakövetési adatai azt mutatják, hogy számos, sokak által feleslegesnek vélt képzési területen a végzettek el tudnak helyezkedni, és keresetük alakulása sem azt jelzi, hogy értéktelen lenne a diplomájuk, akkor meg kellene fontolni, hogy valóban felesleges szakról van-e szó. A költségtérítéses képzések központi, „állami ármeghatározása” pedig – fogalmaz a szakember – csak káros következményekkel járhat.
