Akik még ötvenévesen is a diákhitelt fogják fizetni

Nagy-Britanniában az egyetemi tanulmányaikat idén ősszel kezdő diákok több mint fele még ötvenes életéveiben is...

  • MTI
Jó pap holtig tanul? Vagy inkább holtig fizet
stiller

Nagy-Britanniában az egyetemi tanulmányaikat idén ősszel kezdő diákok több mint fele még ötvenes életéveiben is törleszteni fogja tandíját - mutat rá egy brit tanulmány.

Az évi 43 ezer 500 font jövedelmű családokra nehezedik majd a legnagyobb adósság, amelynek törlesztése hosszabb időbe telik. A szeptembertől érvényes rendelkezések szerint reálkamaton kell majd törleszteni az évi átlagban 8 ezer 660 fontos tandíjat, illetve az annak fedezésére felvett kölcsönt, és a hallgatók 56 százaléka esetében 30 éves futamidő a legvalószínűbb. Ez azt jelenti, hogy leghamarabb 52 esztendősen tudják le a kölcsönt. 

A tanulmány készítőinek számításai szerint a hallgatók 70 százaléka rosszabbul jár az új szisztémában, átlagadóssága a korábbi 22 ezer 127 fontról 37 ezer 658 fontra duzzad. A legrosszabb helyzetbe a középosztályból származó hallgatók kerülnek, mivel ők nem jogosultak diákkedvezményekre, amelyek révén kisebb hitel is elegendő lenne számukra. 

A szegényebb családok szülötteinek tandíjadóssága lesz a legalacsonyabb - részben, mert ők nemigen fognak a legdrágább egyetemekre járni -, de az is eléri a 34 ezer 848 fontos átlagot.

A tanulmányt 90 egyetem tandíjai alapján készítette az Institute of Fiscal Studies. Szerzői kitértek arra is, hogy az új rendszerben az adófizetők minden egyetemi hallgató esetében megtakarítanak 3 ezer fontot, az egyetemek pedig jobban járnak annak ellenére, hogy csökken közvetlen állami támogatásuk - olvasható a The Daily Telegraph brit napilapban.

A tandíjemelés hatására 50 ezerrel kevesebben jelentkeztek egyetemekre Nagy-Britanniában. Országos átlagban 8,9 százalékos a visszaesés, de Angliában (ahol a legmagasabb a tandíj) eléri a 10 százalékot - adta hírül a brit lap egy másik cikkében.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.