A brit egyetemek megnyitják kapuikat a menekült akadémikusok előtt

Számos brit felsőoktatási intézmény, köztük az Oxfordi Egyetem is megnyitja kapuit a szíriai polgárháború elől elmenekült akadémikusok előtt, remélve, hogy a kezdeményezés gazdag eszmecseréket és mindkét fél számára hasznos tapasztalatokat fog eredményezni.

  • MTI
Oxford
Wikipedia

A kockázatos helyzetű akadémikusokért (Council for At-Risk Academics, Cara) elnevezésű jótékonysági szervezet szerint a tudósok számára rendkívül nehéz az élet Irakban és Szíriában, mivel az Iszlám Állam közvetlen célpontjai közé tartoznak.

A Cara az Oxfordi Egyetem néhány kollégiumával és több mint száz másik brit egyetemmel együttműködve igyekszik elhelyezni a háború és üldözés elől elmenekült akadémikusokat. "Az érkezők magukkal hozzák a tapasztalataikat" - mondta Stephen Wordsworth, a szervezet vezetője, hozzátéve, hogy ez segít az új ötletek és elgondolások megszületésében.

A szervezettől jelenleg segítséget kérő 140 közel-keleti akadémikus mintegy kétharmada szíriai - közülük néhányat az Oxfordi Egyetem fogad be -, a többiek közül sokan irakiak. Wordsworth szerint a Nagy-Britanniába érkező akadémikusok visszatérnek hazájukba, amint az biztonságos lesz. A befogadott tudósok nem menekülteknek, hanem vízummal rendelkező, látogatóban lévő akadémikusoknak minősülnek, és a tartózkodásuk költségeit a befogadó intézmények és a Cara megosztva fedezik.

Wordsworth szerint a Közel-Keletről érkezett tudósok megoszthatják tapasztalataikat a diákokkal és a személyzettel, nagyobb bepillantást engedve számukra a szíriai konfliktusba.

Az Oxfordi Egyetemen sokan találtak menedékre a történelem során: Albert Einstein az 1930-as években nyert felvételt a Christ Church kollégiumba, míg George Radda, az orvosi MRI magyar származású úttörője, ugyancsak az oxfordi intézményben fejezte be kémikusi tanulmányait, miután 1956 novemberében egyetemistaként elhagyta Magyarországot.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.