Július 15-én kezdi meg a második ciklusát az Óbudai Egyetem rektoraként. Mi az ön útja, ami ide vezetett? Hogyan jutott el a rektori pozícióig?

2012. december 1-jén csatlakoztam az egyetem közösségéhez, akkor még egyetemi docensként. Lépésről lépésre lettem először egyetemi tanár, majd 2016-ban oktatási dékánhelyettes a Neumann János Informatikai Karon. Korábban megnyertem az Európai Unió legkompetitívebb egyéni pályázatát, az ERC-t, amit magas kockázattal járó, de úttörő, és magas megtérülést ígérő kutatások támogatására nyújtanak. Emiatt itt az egyetemen először kutatóközpontot, majd kutatócsoportot építettem fel. A 2019-es rektorválasztáskor kértek fel, hogy kezdjem el a rektori pozícióra kapacitálni magam, és próbáljam meg az egyetemet fiatalos, lendületes pályára állítani. Öt évvel ezelőtt a kollégák több mint 60 százalékos támogatásával nyertem meg, és kezdtem az első rektori ciklusom.

Úgy fogalmazott, hogy kezdje el „kapacitálni” magát a rektori feladatokra. Ez mit jelent?

Tulajdonképpen azt, hogy a saját egyéni kutatásaim és tudományos pályám összeegyeztessem a rektori feladatokkal. A rektori pozíció óriási elköteleződés, hiszen ez egy hivatás, és a közösség érdeke mindig az én érdekeim előtt kell, hogy álljon. Viszont én elég fiatalon kerültem az egyetem élére, 42 éves voltam, ebből adódóan is fontos volt nekem, hogy hogyan tudom a saját egyéni kutatási pályámat összeegyeztetni azzal, amit a köz kér, és amit kötelességem képviselni.

2019-ben került tehát az egyetem élére. Gondolta volna, hogy milyen mozgalmas 5 év elébe néz? Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel megküzdöttek?

Legelőször is az, hogy mivel „csak” kétharmados támogatással nyertem meg a rektorválasztást, teljeskörű bizalmat szerettem volna kiépíteni. A dolgozók egyharmada szkeptikus volt a terveimmel és azzal szemben, hogy ilyen fiatalon el tudom látni a rektori feladatokat. Fontos volt számomra, hogy lépésről lépésre a kétkedőket is meggyőzzem, hiszen rektorként mindenkit felelősen kell tudnom képviselni.

Ezentúl, ha sorba vesszük: minden évre jutott legalább egy válság vagy sorsdöntő változás. 2020-ban a Covid, 2021-ben a modellváltás, 2022-ben a szomszédunkban kitört háború és az azt követő energiaválság, 2023 elejére pedig az is kiderült, hogy az Európai Bizottság elmarasztaló nyilatkozata miatt az Óbudai Egyetemet is kizárták az Erasmus és a Horizon Programból.

A rátermettségünket, jó helyzetfelismerő képességünket bizonyítja, hogy mindezekből jól jöttünk ki. A Covid idején, illetve az energiaválság miatt olyan strukturális, tudományos és oktatási reformok valósultak meg, amelyeknek köszönhetően sokat tudtunk javítani a felsőoktatási rangsorokban elért helyezésünkön.

A modellváltással is komoly kockázatot vállaltunk, javaslatomra a szenátusunk megvizsgálta és megtárgyalta, hogy induljunk el ezen az úton. 100 százalékos támogatással vágtunk bele ebbe, a tárgyalássorozatot követően pedig jelentősen módosultak a finanszírozási lehetőségeink, így nagymértében tudtuk a béreket fejleszteni, valamint a tudományos és oktatási portfóliónkat bővíteni.

Az Európai Bizottság diszkriminatív döntésére válaszul pedig heteken belül elindulunk a magyar kormány által meghirdetett Pannónia Programban is, amelynek keretében a diákjainknak lehetőségük lesz akár olyan egyetemekre is kiutazni, mint a Stanford vagy a Szingapúri Nemzeti Egyetem, akikkel az Óbudai Egyetemnek egyébként közös kutatási programja is kibontakozóban van.

Sokan utópikusnak gondolták, hogy ennyi mindent el lehet érni öt év alatt, de az idő végül igazolta, hogy a terveim nem csak hiú ábrándok voltak.

Öt év alatt, négy válsághelyzet ellenére a kicsit szürke, hétköznapi egyetemből sikerült felküzdeni magunkat a magyarországi és a nemzetközi felsőoktatás területén is, ehhez pedig úgy tűnik, valóban szükség volt a fiatalos lendületre.

Mik a céljai a következő öt évre?

Az új rektori ciklusban az elmúlt öt évben elért eredményeket kívánom részben folytatni, részben pedig kiteljesíteni. A célok közül a befektető egyetemi szemlélet elmélyítését és megerősítését említeném az első helyen. További olyan strukturális reformokra van szükség, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az egyetem ne csak oktasson, hanem még jobb szakembereket, mérnököket és közgazdászokat bocsásson a munkaerőpiacra – abban bízva, hogy elsősorban Magyarországon találják meg a jövőjüket.

Sőt, azon dolgozunk, hogy olyan ökoszisztémát építsünk ki, hogy akik korábban külföldön építették a karrierjüket, hazajöjjenek.

Hogyan szeretnék ezt elérni?

Olyan jellegű szolgáltatásokat igyekszünk biztosítani – például a szakkollégiumi hálózattól kezdve az ipari kapcsolatokon át – hogy a hallgatóink gyakorlatilag a saját ötleteiket tudják megvalósítani már az egyetem falain belül. Mindenki számára megadjuk annak a lehetőségét, hogy kamatoztassák és versenyeztessék a saját gondolataikat, és hogy azok közül is a legjobbak minimális anyagi tőke vagy befektetés mellett piacképesek, piacosíthatók legyenek. Arra biztatjuk és segítjük a hallgatóinkat, hogy hozzanak létre startupot vagy spin-off vállalkozást, majd tőke hozzáadásával segítünk, hogy piacra tudjanak jutni, és az évek múltán megtérüljön a befektetés.

Ehhez elsősorban erőteljes szemléletváltás szükséges. Bízom benne, hogy ebben az értelemben, az Óbudai Egyetemen az elmúlt egy-másfél évben elindított folyamatok olyan változásokat indítanak el, amely a magyar társadalmat is áthatja. Bátrabbak leszünk ötleteink megvalósíthatóságával kapcsolatban, kudarctűrőbbek, ha nem azonnal jön a siker, innovatívabbak a vállalkozásainkban, felkészültebbek a piacra jutás során.

Ez egyelőre csak terv, vagy vannak már az egyetem támogatásával megvalósult startupok vagy projektek?

Tavaly vittük sikerre az első startupunkat, a Birdwatcher baromfifigyelő-alkalmazást, ami a mesterséges intelligencia segítségével forradalmasítja a szárnyastartást. Pontos súlybecslést ad például az állatok súlyáról, segít kiszűrni a betegségeket, és lehetővé teszi a vészhelyzetekre való gyors reagálást.

A startupok felkarolása és elindítása következő rektori ciklusomon egyik legfontosabb vállalása, és nagyon bízom benne, hogy öt év múlva jóval több sikeres kezdeményezésről számolhatunk be.

Mik azok a kutatási területek, amik személyesen Önt érdeklik, és amikkel ön foglalkozik?

A rektori feladatok és amellett, hogy csökkentett óraszámba tanítok is az egyetemen, kutatóként elsősorban egészségügyi informatika a szakterületem, azon belül is a cukorbetegség automatizált kezelése inzulinpumpa-szabályozással. Ez volt a doktori disszertációm témája, időközben pedig rákkutatással kezdtem el foglalkozni hasonló elképzelések mentén.  Azt kutatom, hogy hogyan lehet együtt élni ezzel a betegséggel, és lehet-e olyan beavatkozásokat végezni automatizált módon, hogy minimális térfogaton lehessen tartani a rákos megbetegedést, és ne kelljen azt eltávolítani.

Ha ez megvalósul, az sorsdöntő lehet az emberiség és az egész világ számára.

Ez így igaz. Már ott tartunk, hogy egerekben sikerült bizonyítani, hogy ez lehetséges. Ahhoz viszont, hogy tovább léphessünk, tudnunk kell általánosított formában a tudomány számára prezentálni az eredményeinket, hogy ezt követően szélesíthessük a klinikai kísérleteket és szép lassan eljussunk odáig, hogy terápia formájában az orvostudományban alkalmazható legyen.

Néhány évvel ezelőtt diszdoktori címet kapott a Temesvári Műszaki Egyetemtől, ahol korábban ön is tanult. Együttműködik valamilyen formában a két egyetem?

Természetesen. Mivel határon túli magyarként nőttem fel, kötelességemnek érzem, hogy már az anyaországból segítsem a szórványban élőket, és műszaki vagy akár kulturális rendezvényeken keresztül mindent megtegyek, ami hozzájárul a határon túli magyarság túléléséhez, fennmaradásához és fejlődéséhez.

A Temesvári Műszaki Egyetem mellett egyébként az elmúlt években más térségi egyetemektől is kaptam hasonló elismeréseket. Például a Kassai Műszaki Egyetemtől, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemtől, míg a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemtől szeptemberben veszem át a díszdoktori címet, de tiszteletbeli professzora lettem a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, valamint az üzbég Taskenti Kémiatechnológiai Egyetemnek is.

Ez is visszaigazolja az Óbudai Egyetem fejlődését és azt, hogy lehet a régióban kiemelkedő magyarországi egyetemet építeni, ráadásul úgy, hogy – bár persze versenyhelyzet van – ne „nyomjuk le” a régiós partnereket, hanem együttműködjünk velük.

Érkeznek is az Óbudai Egyetemre határon túli magyar diákok?

Nemcsak a régió országaival és egyetemeivel működünk együtt, hanem számos felsőoktatási intézménnyel a világ minden tájáról mintegy nyolcvan országból. Van például egy kutatásunk, amelyet a Stanforddal és a Szingapúri Egyetemmel közösen adtunk le, de az Óbudai Egyetem tervezi vezetni a Hu-RizonProgram keretében. Így tehát az is előfordulhat, hogy egy fiatal magyarországi intézmény vezesse a világ legjobbjai között található egyetemek kutatóit.

A rektori feladatok és a tudományos munkája mellett hogyan szokott kikapcsolódni?

Ahogy korábban is fogalmaztam, rektornak lenni hivatás, igyekszem tehát úgy élni, hogy szükség esetén a nap 24 órájában, a világ bármely pontjáról rendelkezésre álljak. Ugyanakkor a családom prioritást élvez minden elköteleződésem mellett. Emellett fontos számomra a sport is, az életem része a labdarúgás és a tenisz, az utóbbi időben pedig a hosszútávfutás.