Az intézményben nem először kerül elő a modellváltás témája, ami rendre komoly vitákat vált ki, mivel az egyetem nagyon rossz anyagi helyzetben van, a modellváltás azonban veszélybe sodorná az autonómiájukat, továbbá az unió és a magyar kormány konfliktusa miatt presztízsvesztéssel is járna, arról nem is beszélve, hogy továbbra is megoldatlan az Erasmus-ügy.
A 2021-ben rektori pozícióba került dr. Czigány Tibor, a Gépészmérnöki Kar korábbi dékánja határozottan a modellváltást ellenzők táborában volt. Ennek ellenére 2022 májusában felhatalmazást kért és kapott a szenátustól, hogy “kontrollált intézményi működésimodell-fejlesztést” készítsen elő és erről tárgyaljon a kormány illetékeseivel. Ennek hátterében valószínűleg az állt, hogy a minisztérium komoly pénzügyi nyomást helyezett az intézményre, ami állami egyetem lévén 2021 óta jóval kevesebb támogatást kap, mint a modellváltáson átesett intézmények.
„Azt gondolom, hogy önmagában a szervezeti átalakítás nem ördögtől való, az a kérdés, hogy milyen garanciái maradnak utána az egyetemi autonómiának” – mondta a Telexnek az egyetem egyik oktatója.
A legnagyobb probléma az EU-s támogatása elvesztése lenne
Az EU-s pénzek kulcsfontosságúak az egyetem nemzetközi beágyazódása és az intézmény fenntartása miatt, ha az egyetem elesik ezektől, az a kutatók-oktatók, a hallgatók és az adminisztrációban dolgozók számára is radikális színvonalesést jelentene. A támogatás azért is ilyen fontos az egyetem számára, mert a hazai egyetemek közül magasan a BME nyerte el a legtöbb uniós támogatást: a nyilvános adatbázis szerint a BME EU-tól származó támogatásának teljes összege 70 millió euró, azaz átszámítva több mint 27 milliárd forint fölött van, és 4,35 millió eurót (kb. 1,6 milliárd forint) kap a Horizont programra, ami a legmagasabb összeg az egyetemek között. Ráadásul Erasmus támogatásra is jogosult még az egyetem – az alapítványi egyetemekkel szemben – tehát jelenős pénzösszegtől eshetnek el a váltással.
A kritikusok szerint hiába mondják azt, hogy majd kárpótolják az egyetemeket az alapítványok, ez nem megnyugtató, mert az egyetemi munkához hozzátartozik a nemzetközi beágyazottság, amit szintén elveszítenének.
A Telex a hallgatói képviseletet is felkereste azzal kapcsolatban, hogy ők mit tudnak a tárgyalások állásáról, és mit gondolnak, milyen hatása lenne a modellváltásnak a diákokra nézve. Válaszukban azt írták: „Az Egyetemi Hallgatói Képviselet jelenleg nem rendelkezik információval a tárgyalások előrehaladásával kapcsolatban. Mindazonáltal elengedhetetlennek gondoljuk, hogy a hallgatóság részt vegyen minden nagy volumenű egyetemi döntés megalkotásában és meghozásában, ezért kiemelten fontosnak tartjuk a hallgatókkal való konzultációt. Ezt szeretnék továbbra is a kommunikációs csatornáinkon keresztül tenni.”
Állnia kell a sarat annak, aki nem vált
A Zeneakadémia esete megmutatja, hogy mire számíthatnak azok, akik nem az alapítványi formát választják: Vigh Andrea rektor ősszel lejáró mandátuma miatt a minisztérium pályázatot írt ki, de olyan feltételekkel, amelynek Kutnyánszky Csaba, a Zeneakadémia jelöltje nem felel meg. Annál inkább Keller András, a Concerto Budapest karmestere, akire a hírek szerint "rászabta" a minisztérium a pályázatot, és aki júliusban Novák Katalin javaslatára, a Kossuth-díjára hivatkozva kapott egyetemi tanári címet.
