Hétfőn robbant a hír, amely szerint a legnagyobb magyar egyetemek közül két tucat a jövőben nem vehet részt az Erasmus-programban. A tiltás azt a huszonegy egyetemet érinti, amely már átesett a „modellváltáson”, vagyis már nem az állam, hanem egy ún. közérdekű vagyonkezelő alapítvány tartja fenn. Ezeknek az egyetemi alapítványok a kuratóriumaiban aktív politikusok, sőt miniszterek is ülnek – hiába figyelmeztette az EU a kormányt, hogy ez baj. Az Európai Bizottság ezért december közepén arról értesítette a kormányt, hogy az alapítványi egyetemek a jövőben nem vehetnek részt az Erasmus- és a Horizont-programban.
Pedig az 1987-ben indult Erasmus itthon is sikeres volt, évente több ezer magyar egyetemista (és rajtuk kívül az oktatás különböző területein dolgozók és tanulók) utazhattak több hónapra külföldre, legtöbbször Németországba, Spanyolországba és Olaszországba. Ha a huszonegy egyetemről valóban nem lehet majd pályázni az Erasmusra, több ezer egyetemistának kell újraírnia a terveit.
„Előtte soha nem voltam külföldön”
Vivien nemzetközi gazdálkodást tanul az egyik legnagyobb magyar egyetemen, Brüsszelben töltött egy félévet Erasmus-ösztöndíjjal. Azt mondja, „előtte soha életében” nem utazott külföldre, mert nem volt rá lehetősége. Erasmusosként tapasztalta meg először, milyen a családjától és a barátaitól távol, egy idegen országban, idegen nyelven boldogulni.
Nem csak franciául tanult, de voltak órái az Európai Parlament épületeiben, ráadásul megnyert egy olyan versenyt, amelyet az Erasmus Student Network szervezett, és aminek köszönhetően egy Interrail-bérlettel ingyen utazhatott Európában.
Kornél, a pécsi egyetem germanisztika szakosa Potsdamba utazott ki. Ő egyébként olyan egyetem hallgatója, amely már „modellt váltott”, alapítványi fenntartásba került, vagyis az Európai Bizottság döntése alapján a későbbiekben a hallgatói és a dolgozói nem vehetnek részt az Erasmus-programban.
„Szerettem volna egy olyan országot megismerni, ahol alapvető a 4000 eurós bruttó tanári kezdőbér, ahol általános iskolai bizonyítvánnyal is 1600-1800 eurót keresnek az emberek, és ahol nem létezik a havi 200 ezer forintos nettó fizetés dilemmája” – fogalmazott, hozzátéve: a nyelvtudását is szerette volna fejleszteni. Azt mondja, az anyanyelvi környezetben magabiztosabbá vált a nyelvhasználata, jobbá a kiejtése, az ott szerzett tudás Magyarországra visszatérve értékesnek bizonyult.
Akkor hogyan tanuljanak külföldön?
Vanda több mint tíz éve diplomázott, de annak idején nem ment külföldre Erasmussal – ezt azóta is bánja, „hatalmas élmény lehetett volna”. Ma már két lánya van, de úgy látja, akármilyen jó eredményekkel is zárják majd a középiskolát, anyagi okok miatt szóba se jöhet majd a külföldi egyetem, a család azt nem bírná anyagilag. Vagyis már most úgy számol, hogy ha a gyerekei külföldi tapasztalatot szeretnének majd szerezni, azt csak valamilyen ösztöndíjjal tehetik meg.
Igaz, az Eduline-nak nyilatkozó egyetemisták szerint egy Erasmus-félév még úgy is nagy pénzügyi áldozatokkal jár, hogy kint nem kell tandíjat fizetni. Az Erasmus-ösztöndíj ugyanis általában nem fedezi az összes költséget. „Mivel már 2021 őszén tudtam, hogy 2022 tavaszán kiutazok, volt, hogy 11 napon keresztül, napi 8 órát dolgoztam szünet nélkül. Az Erasmus alatt nem lehet munkát vállalni, ezért az azt megelőző félévet arra áldoztam, hogy a következő, brüsszeli félévem anyagilag könnyebb legyen” – mondja Vivien.
Luca, az egyik népszerű hazai gazdasági főiskola diplomása még középiskolás korában, a Leonardo da Vinci nevű programmal jutott ki Finnországba. Már ezen (az Erasmus-félévnél jóval rövidebb, hét-nyolc hetes) programon rengeteg nyelvi, kulturális és gasztronómiai élményt szerzett, így tudta, hogy hallgatóként is szeretne majd néhány hónapot külföldön tölteni. „Egy ilyen környezetben sokkal magabiztosabbá és talpraesettebbé válik az ember, főleg fiatalon. Sokat önállósodtam. A középiskolában később a nyelv és a szakmai ismereteket tudtam hasznosítani, de a legnagyobb előnye az egyetemi oktatásban érződött, mivel akkor már nem feltétlenül a tankönyvi tudás az, ami segít. A csapatmunkára készség, az önállóság és a szabadabb gondolkodás nagy előnyömre vált” – mondja.
Végül mégsem pályázott az Erasmusra, mert az anyagilag megterhelő lett volna, őt pedig Magyarországra kötötte a munkája – amiből önköltséges képzése tandíját fizette. Utólag már azt mondja, ha újrakezdhetné, megpróbálná a külföldi félévet. Egyrészt, mert vannak olyan kedvező pénzügyi lehetőségek, amelyekkel átmenetileg tudná finanszírozni az itthoni tandíjat, másrészt azért, mert a csoporttársai közül később nagyobb arányban tanultak tovább külföldi mesterképzésen azok, akik Erasmusszal már voltak kint – egy részük pedig a szakmai gyakorlatát töltötte kint.
Áron, az egyik legnépszerűbb egyetem hallgatói önkormányzatában volt külügyi alelnök. Úgy látja, az erasmusos pénzügyek akár anyagi tudatosságra is „nevelhetik” a hallgatókat, hiszen a több hónapra járó, ám egy összegben érkező ösztöndíjat be kell osztaniuk, ugyanakkor számos lehetőségük van arra is, hogy kisebb-nagyobb juttatásokat kapjanak a fogadó egyetemüktől. De – említ egy extrém példát – ismer olyan egyetemistát is, aki az utcán néptáncolva gyűjtötte össze az esti bulira a pénzt.
Szerinte egyértelmű: egészen más emberként térnek vissza az erasmusosok, mert olyan tapasztalatokat szereznek külföldön, amelyekkel az itthoni kihívásokat már könnyebben legyűrik. Egyébként lassan demográfiai szempontból sem elhanyagolható a program: a statisztikák szerint az Erasmus-program elindulása óta egymillió olyan gyerek született, akinek a szülei egy Erasmus-félév során ismerkedtek meg.
Erasmus nincs, nyelvvizsga nem kell
Abban minden interjúalanyunk egyetért, hogy ha a kormány nem változtat a politikáján, az Európai Bizottság pedig valóban kizárja az érintett egyetemek hallgatóit és oktatóit a programból, azzal életre szóló tapasztalatoktól fosztják meg a felsőoktatásban tanulókat. Ezek a tapasztalatok ráadásul a munkaerőpiacon is sokat érnek.
A nyelvvizsgamentesség és az Erasmus-kizárás még jobban leszakít minket Nyugat-Európától. Kelet felé viszont jóval kevesebb a lehetőség akár az oktatás, akár a karrier szempontjából – mondja Luca. Vivien úgy gondolja, a döntés akár már az idei felvételibe is beleszólhat, hiszen aki már középiskolásként tudja, hogy szeretne Erasmusszal külföldre menni, ez alapján is határozhat arról, melyik intézményben tanul tovább.
