A vitairat az egyetemi döntéshozó testületekben a hallgatók képviseletét tíz százalékkal csökkentené, így a szenátusban tizenöt százalék lenne az arányuk, emellett megvonná a HÖK vétójogát is a tanulmányi- és vizsgaszabályzat elfogadásakor. „Ha a törvény elveszi az ezzel kapcsolatos vétójogunkat, akkor nem lesz sok értelme a hallgatói érdekképviseletnek” – mondja Herendi Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának (EHÖK) elnöke. "Természetesen a vizsgaszabályzathoz oktatói támogatás is kell, tehát erről eddig sem egyedül döntöttünk" – teszi hozzá az elnök.

Az általános vitához kapcsolódóan a Pécsi EHÖK saját véleményt adott ki. Álláspontjuk szerint nemcsak a hallgatói érdekképviselet sérül, hanem a felsőoktatási intézményekre vonatkozó alapelvekkel is ellentétes az a pont, melynek értelmében a jövőben az egyetemi tanárokat a köztársasági elnök, a főiskolai tanárt a miniszterelnök, a docenseket pedig a miniszter nevezi ki.

„Az egyetemi, főiskolai oktatók, így az egyetemi és főiskolai tanárok kinevezéséről csak az oktató és a tudományos munka értékelésében szakmailag felkészült intézményi szenátus dönthet. Egyébként a rektor javaslatára a miniszter csak a szenátusban támogatott pályázókat terjeszti fel a tanári cím adományozására a köztársasági elnökhöz, illetve a miniszterelnökhöz. A miniszteri kinevezés emiatt nem fogadható el” – kommentálja Antal János, az Általános Vállalkozási Főiskola főigazgatója a tervet.

Közszolgálat vagy szolgáltatás?

Kocsis Miklós alkotmányjogász szerint a mostani társadalmi vita egyik fő eleme a felsőoktatás funkciójának eltérő értelmezése. A törvényalkotók koncepciójának egyik sarokpontja, hogy a felsőoktatás közszolgálat, annak számos szereplője és résztvevője szerint viszont versenyre épülő szolgáltatás. Mindenesetre ha a tervezetet a jelenlegi formájában fogadják el, az egyetemi docensi kinevezéshez minimum tizenöt év oktatási-szakmai tapasztalat kell majd, professzor pedig csak az lehet, aki képes legalább egy idegen nyelven tanítani. Ez - bár valóban az oktatás minőségét szolgálja - nem hagy szabad teret az egyetemeknek.

„A közszolgáltatásként való meghatározás alapvető szemléletbeli eltérést jelent a jelenlegi rendszerhez képest. Ez önmagában nem feltétlenül generál problémákat, csak akkor, ha a törvényhozók nem veszik figyelembe azt, hogy a tudáspiac terepe nem szűkíthető le egy adott ország keretei közé, hanem globális méretekben kell értelmezni” – mondja az alkotmányjogász. Vagyis ha az állam akarja megmondani azt, hogy milyen szakmákra van szükség, nagyon szoros kapcsolatban kell lennie mind a leendő munkavállalókkal, mind pedig a munkáltatókkal. Az alkotmányjogász szerint ennek a módszereit eddig senki nem dolgozta ki.

Egyetemek póráz nélkül: miről szól az egyetemi autonómia?

„Az autonómia a felsőoktatási intézményeknél védőernyőként funkcionál, amely elsősorban az állami hatásoktól való mentességüket biztosítja. Az oktatás irányítását végzők számára pedig korlátként jelenik meg” – véli Kocsis Miklós, aki nemrégiben védte meg „A felsőoktatási autonómia elmélete és gyakorlata Magyarországon” című doktori értekezését.

"Az egyetemeknek a történelem folyamán rendszerint valakivel vagy valamivel szemben kellett megfogalmazniuk autonómiájukat, ez lehetett az egyház, az uralkodók vagy az ideológiai irányzatok. A huszadik században az állam lett a viszonyítási pont" – mondja. Az alkotmányjogász szerint a felsőoktatási intézmények célja mindig az volt, hogy a „tudományos igazságkeresésre” való hivatkozással elutasítsák az állami irányítás konkrét formáit. Ez a gondolat tekinthető a felsőoktatási autonómia gyökerének.

„Ma viszont a felsőoktatási rendszer fejlődése abba a fázisba került, ahol nem valami ellen, hanem valamiért kell autonómiát biztosítani, ez pedig a tudomány” – fogalmaz a kutató. Az új felsőoktatási törvény tervezetéről szóló vita december 10-ig tart, eddig az időpontig várja a hozzászólásokat és javaslatokat az államtitkárság, a végső verzió 2011 tavaszára készül el.

Schäffer Dániel
eduline