Egyetemi lemorzsolódás: menethibák

„Egy szakács, egy adminisztrátor kiképezhető három év alatt, de bölcsész nem, a legtöbb természettudományi szakon is legfeljebb laboráns az eredmény” – fogalmazta meg hétvégi Népszabadság-interjújában kritikáját Ormos Mária történész, a Pécsi Tudományegyetem volt rektora a bolognai típusúnak nevezett felsőoktatási rendszerről. Véleményét alátámasztja az a vizsgálat, amelyet a legnépszerűbb egyetemnek számító Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) végzett a 2006-ban a bolognai képzés első évfolyamára belépett diákok előmeneteléről.

A vizsgálatból – amelyet nemrégen megtárgyalt az intézmény szenátusa – kiderül, hogy a hallgatók zömének 2009 júniusában kellett volna végeznie, ám ez közel sem sikerült. Az ELTE 2006-ban harminchárom alapszakot indított el, s ebből harmincnak volt hat félévre kidolgozott tanmenete, egynek-egynek pedig 6+1, 7+1, illetve 8 féléves képzése. Az összesítés szerint a nappali tagozaton indult diákoknak kevesebb mint a negyede végzett az „előírt” határidőn belül.

A Pedagógiai és Pszichológiai Kar diákjai végeztek a leginkább időben, de a hat félév után az ő arányuk sem haladta meg a 40 százalékot. A Bölcsészettudományi, illetve a Társadalomtudományi Kar hallgatóinak harmada, a többi karéinak a negyede-ötöde jutott el időben az államvizsgáig. A programtervező informatikusok haladtak a leglassabban, kevesebb mint 4 százalékuk kapott diplomát. A leggyorsabban a pszichológusok járták végig a féléveket, kétharmaduk már a hatodik után oklevelet szerzett.

A diákok elvesznek a rendszerben, a legtöbb szakon nem tudják teljesíteni a követelményeket az arra előírt időn belül. Ezek a rossz diplomázási arányok arra utalnak, hogy a rendszert meglehetősen kapkodva vezették be. „Az intézményekre rákényszerítették a 3+2-es, alap- és mesterképzésre épülő osztott képzési forma igen sürgős bevezetését” – emlékezett vissza Keszei Ernő kémikus, az ELTE tudományos, kutatás-szervezési és innovációs rektorhelyettese, hozzátéve, hogy az új képzési rend kidolgozására is nagyon rövid idő állt rendelkezésre. Ezért számos ellentmondás került e tanmenetekbe, túlzsúfolt lett az első három év tanterve, magasak a heti óraszámok, és sok a teljesítendő kurzus. A vizsgálatot végző bizottság megállapította, hogy az előírt rengeteg tanóra „a legtöbb szak esetében teljesen feleslegesnek és teljesíthetetlennek tűnik”. A természettudományos képzést Keszei szerint még külön is sújtotta, hogy „eredetileg hét félévre dolgoztuk ki a tanterveit, majd a már kész terveket kellett hat félévesre redukálni”.

Számtalan oka lehet persze annak, hogy egy diák akár évekkel később fejezi be az alapképzést. A természettudományos szakoknál például szigorúan egymásra épülnek a tárgyak, azaz csak akkor lehet felvenni az egyiket, ha már előtte a szükségesből levizsgázott a diák. Ha viszont menet közben valaki elhagy egy tárgyat, akkor azt a hat féléven belül már csak nehezen tudja pótolni, hiszen vannak olyanok, amelyeket például csak az őszi vagy kizárólag a tavaszi szemeszterben hirdetnek meg. Hasonló a helyzet a programtervező informatikus szaknál, mint Gergó Lajos, a kar oktatási dékánhelyettese elmondta, csak a legkiválóbbak képesek három év alatt teljesíteni a tanmenetet.

„Nehezítik a haladást az úgynevezett minor szakok is” – mondta Borsodi Csaba, az ELTE oktatási rektorhelyettese. A bölcsészeknek például elő van írva, hogy 50 kredit értékben vagy alapszakjuk specializációját kell választaniuk, vagy egy másik szak úgynevezett minor változatát. Aki viszont tanári szakképzettséget szeretne szerezni, annak kötelező a minor, mert mesterképzésen csak kétszakos tanári diplomát adnak ki. Ez a bonyolult, s nem is különösebben diákbarát rendszer a 2006-ban indult első bolognai évfolyamnak már csak azért is megnehezítette a dolgát, mert rajta próbálták ki. „Sokan emiatt menet közben minort váltottak” – mondta Borsodi, s mivel ezekre általában négy féléves tanmenetet dolgoztak ki, óhatatlan a csúszás. Ugyancsak gyakran „mondtak le” a diákok az Erasmus-képzés miatt, mert az ilyen külföldi tanulmányút gyakorlatilag nem fér bele a hat féléves képzésbe. Az ELTE vizsgálatot végző bizottsága szerint az okok között szerepel az is, hogy az elsősök képzettsége gyenge, s ez a lemaradásra és a lemorzsolódásra is hatással van.

A végleges lemorzsolódás is meglehetősen nagy, a 2006-ban indult bölcsészeknél a hallgatók húsz százaléka, míg a természettudományi területen inkább harminc, de volt, ahol annál is több. Ők általában nem vesztek el a felsőoktatás számára, csak rájöttek, hogy nem megfelelő képzésre jelentkeztek a középiskola után, és a következő évben másik szakra vagy intézménybe kérik felvételüket, elölről kezdve felsőfokú tanulmányaikat. Az informatikai karon viszont az a furcsaság, hogy sok kimaradt hallgató újra felvételizik a korábban elhagyott szakra.

Az utóbbi években egymást érte az egyetemek tiltakozása a bolognai képzés erőltetett bevezetése miatt. Felülvizsgálatra azonban eddig nem volt mód, mert a kormányzati oktatáspolitikusok nem akartak engedni az intézmények törekvéseinek. Idén nyáron azonban az oktatási államtitkárság szakértői csoportokat szervezett, amelyek áttekintették az egész folyamatot, javaslatokat tettek, s most már az államtitkárságon a sor, hogy azokat jogszabályi formába öntse. Információink szerint gyökeres változások egyedül a tanárképzésben várhatóak.

RIBA ISTVÁN

HVG