Tanfolyamok felnőtteknek: miért érdemes újra iskolapadba ülni?

Egyrészt a kíváncsiság hajtott, másrészt gyerekek között dolgozom, szerettem volna minél jobban képben lenni, ahogy ők mondják – indokolta meg egy pécsi általános iskola tanárnője, miért is vett részt egy számítógépes tanfolyamon. Azt mondja: bár az iskolában olykor gép elé ült, de annyi kérdése és félelme volt, hogy jobbnak látta, ha rendszerezett formában ismerkedik a tudnivalókkal. „Az órák szombatonként voltak, nem kellett tehát nagyon átrendeznem a napjaimat, és mivel a gyerekeim már elköltöztek, így a hétvégéken szabadabban mozgok” – magyarázza az 54 éves pedagógus, hozzátéve, a vizsga előtt nagyon izgult, és meglepődött, hogy milyen jól sikerült. Azóta gyakran, heti két-három alkalommal is a gépe elé ül, e-mailezget, nézelődik a neten, és arra is rászokott, hogy ha valamiben bizonytalan, annak már a világhálón néz utána.

Ki miért kezd újra tanulni?

A tanárnő példája nem egyedi, bár igaz, hogy sok felnőtt nehezen szánja rá magát a tanulásra. Ennek oka lehet az idő-, illetve a pénzhiány, a motiválatlanság vagy a tanulással kapcsolatos korábbi kudarcélmény. Az sem ritka, hogy lemorzsolódnak a képzéseken részt vevők, mert nem érzik elég hasznosnak a tananyagot, nincs sikerélményük.

Legyen szó iskolarendszeren belüli vagy kívüli képzésről, a szakemberek szerint fontos, hogy a felnőttek ismereteire, már meglévő tudására építsenek, és legyenek tekintettel időbeosztásukra is. Mayer József az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Iskolafejlesztési és Integrációs Intézetének igazgatója Felnőttek az iskolában című tanulmányában a tankötelezettséget már túllépett, érettségire készülő felnőttekkel foglalkozva megállapítja, náluk az érettségi motivációja elsősorban az új szakma megszerzésének lehetősége, egy jobb állás reménye, a továbblépés esélye a felsőfokú végzettség, és persze a magasabb fizetés felé.

Egy állás megtartása vagy éppen munkanélküliként a munkaerőpiacra történő visszakerülés szintén olyan helyzet, amelyben sokan tanulni kezdnek. A munkanélküliekkel foglalkozó központok – mint mondják – a piaci igényeket felmérve alakítják ki képzési struktúrájukat, ugyanakkor nem ritka, hogy a megszerzett képesítés nem visz közelebb a vágyott lehetőségekhez. Így járt Gyöngyi is, aki érettségivel, 38 évesen veszítette el a munkáját. „Állás helyett a reklámügyintéző tanfolyamot ajánlották, de abban nem láttam túl sok perspektívát, így inkább saját zsebből elmentem egy pályázatíró képzésre, annak lehet jövője, bár nem tudom, hogy tapasztalat nélkül mire megyek majd” – mesél tapasztalatairól.

Kattints rá!

Felvégi Emese Felnőttoktatás és szakképzés a nagyvilágban című szemléjében egy 2005-ös OECD-tanulmányból idéz. E szerint: „A felnőttoktatásban és szakképzésben részt vevők aránya Dániában, Finnországban és Svédországban a legmagasabb, őket Svájc és Anglia követi. Magyarországon, Portugáliában és Lengyelországban a legalacsonyabb a részvételi arány. Talán nem meglepő, hogy az OECD adatai szerint az alacsony intenzitású, de hosszabb ideig tartó képzések hatékonysága és a részvételi arány is nagyobb, mint a rövid idejű, intenzív képzéseké.

Több olyan hely is kínálja szolgáltatásait, amely segít eligazodni a képzési lehetőségek között, és az egyéni igények és képességek felmérésével támogatja a választást. A Budapesti Művelődési Központ (BMK) igazgatójától, Margittai Katalintól kapott tájékoztatás szerint első, Palló névre keresztelt irodát éppen a BMK-ban nyitották meg 2006. szeptember 1-jén. Célcsoportjuk a 18–55 éves regisztrált munkakeresők, a pályájuk fejlődése érdekében tanulni hajlandó munkavállalók, a gyesről visszatérők, vagyis szinte mindenki.

Margittai Katalin és kollégái azt mondják, a közművelődési intézmények felnőttképzési arculata változatos. Jellemző az általános, a különböző kompetenciákat fejlesztő képzések túlsúlya, és népszerűek az ismeretterjesztés-ismeretszerzés változatos tartalmú és formájú alkalmai (tudományos ismeretterjesztő előadások, szabadegyetemek).

Több, az informatikával, az e-kultúrával foglalkozó képzés is van, ezek a legnépszerűbbek közé tartoznak. Modellértékű programként említik a „Kattints rá, Nagyi!®” ma már országos projektjét. A 25 órás képzésen jelképes, ezer forintos díjért lehet részt venni. A jelentkezők többsége friss nyugdíjas, akiket leginkább az motivál, hogy nem akarnak lemaradni, szívesen bejelentkeznek közösségi oldalakra, e-maileznek. Csak a BMK-ban évi 1500-2000 fő vesz részt az ilyen jellegű tanfolyamokon.

Kovács Andrea

Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhatsz meg az eduline szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2010 című kiadványból, amelyet megrendelhetsz a www.hvgplusz.hu weboldalon.