Íme, a magyarérettségi megoldása: szövegalkotási feladatok

Itt vannak a hivatalos megoldások! Hány pontot értetek el?

A középszintű magyarérettségi hivatalos megoldásai.

Az emelt szintű magyarérettségi hivatalos megoldásai.

Az első rész (szövegértés) megoldását pedig itt tudjátok megnézni.

Érvelés

Érvek a lassú olvasás mellett:

A napjainkban divatossá vált „slow filozófia” alapja a tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösségteremtés. A mozgalomnak eredetileg az étkezés, a slow food volt fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel.

Márai-idézetéből kiindulva bizonyítható a mozgalom minden alapelve az olvasás témakörében is. (Márai Füves könyvében egyébként is többször hangsúlyozta, hogy embereket, eszméket, helyzeteket, találkozásokat türelmesen kell befogadni, érkezésüket meg kell várni.)

A gimnáziumban elolvasott bármelyik kedvessé vált olvasmányélménnyel bizonyítható, hogy lassú, kitartó olvasással milyen jól befogadható, átélhető, magával ragadó egy-egy emberi sors, jellem vagy kor (végső soron önmagunk) megismerése.

M. Proust: Az eltűnt idő nyomában (az emlékezés folyamatának, a gondolatok szabad áramlásának lassított befogadása)

Jane Austin: Büszkeség és balítélet (önmagunk és mások megismerésének lassú folyamata)

García Marquez regényei (a történetmesélés mágikus világa)

Ottlik Géza: Iskola a határon (iskoláskori baráti kapcsolatok kibontakozása)

Kertész Imre: Sorstalanság (a koncentrációs táborok boldogságának átélhetősége)

Szabó Magda: Az ajtó (két ember közötti bizalom megszületése)

Babits Mihály, József Attila, Pilinszky János költészete (vagy általában a költészet lassú befogadása)

Érvek a lassú olvasás ellen:

A felnövekvő generációk életmódja és információszerző szokásai megváltoztak. A Z generáció egy új típusú nemzedék, hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz, és az információk gyors megszerzéséhez. Az új generáció tagjai képesek egyszerre több mindennel foglalkozni, fontos számukra a digitális eszközök használata. Kevés időt töltenek olvasással, viszont sokat neteznek, telefonálnak, számítógépes játékokon játszanak, gyorsétterembe járnak, wikipédikus ismereteket szereznek. 

A gyorsan olvasható, könnyen emészthető könyvek világát éljük, tehát a Márai-féle „áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel” történő olvasás kivitelezhetetlen és unalmas elfoglaltság.

A könyvek között csak a kalandos, olvasmányos, vizuálisan is népszerűsített művek jöhetnek szóba:

Képregények szuperhősökkel, japán mangák

J. K Rowling: Harry Potter-sorozat

George R. R. Martin: Trónok harca

Alkonyat-sorozat

A klasszikus magyar írók közül többen is a gyors olvasásra, a szórakoztatásra törekedtek:

Örkény István: Egyperces novellák (rendszerint csak egy-két oldalas, néha mindössze pár sorból álló írások, a közlés minimumára törekszik bennük az író)

Márai Sándor: Füveskönyv (rövid fejezetekre tagolt mű nem kötelezi az olvasó a linearitásra)

Rejtő Jenő művei (szórakoztató, lebilincselő, könnyen emészthető)

Lackfi János: Milyenek a magyarok?

Egy mű értelmezése

Bródy Sándor: Kaál Samu

Kihagyás fogalma: retorikai alakzat, olyan nyelvi hiány, mely a szövegkörnyezetből vagy beszédhelyzetből rekonstruálható. Mely történetelemek nincsenek elbeszélve?

-A történelmi háttér nincs kifejtve: a Monarchia korában járunk, a XIX. század második felében („ Hetven óta különben is megszokták ezt az állapotot”).

-A helyszín, a szereplők bemutatás hiányos:  a Bükk hegység alján, a Matyóföldön állomásozó többségében idegen származású  (polyák, rusznyák) katonák , akik unatkoznak, és magukat heccekkel szórakoztatják.

Fedémes és Szépasszonyfalva lakói: szegény, jobb létre érdemes, kifosztott parasztok, akik már megszokták, hogy félelemben élnek, és eltűrik kegyetlen sorsukat.

Ki nem fejtett (fel nem oldott) ellentétek teremtenek feszültséget, groteszk hatást a novellában:

- gyakorlatozó, gyújtogató, kegyetlenkedő, heccelődő katonák, míg a falvak lakói félelemben, kiszolgáltatva  élnek, mégis jól tartják , ott marasztalják a katonákat („Csak el ne menjenek.”)

Kimarad a szövegből a novella leglényegesebb kérdésének a megindoklása, hogy miért ez a kegyetlenség, és miért kell eltűrniük a parasztoknak ezt az erőszakos igazságtalanságot, a félszereik kifosztását, falu felégetését, a sok ifjú halálát, a nők megerőszakolását.

Ellentétes jelentésű szavak, gondolatok kerülnek egy mondatba, mint például:

nevetés-sírás, heccelődés-gyilkosság, szerenád – asszony megerőszakolása  („éjjeli muzsikát adtak”), félelem – bátorság / gyávaság

Kimarad, hogy mit akar a báró az orvos feleségétől, de szövegkörnyezetből kiolvasható az erőszaktétel: „ Éjjeli muzsikát adtak boldog-boldogtalannak, a Samu feleségének, a Paklincs leányoknak, mindenkinek.”

Báró szűkszavú kijelentése, amikor az orvos kérdőre vonta az éjszakai látogatás miatt: „Akarom.”  Bródy a tömörítés eszközével él (Móricz nyelvezetére emlékeztető dialógussal). Ebben a mondatban benne van az idegen katona nyelvisége, nyers erőszakossága.

Ki tehető felelőssé az orvos meggyilkolásáért?

A báró gyáva volt kiállni, mint férfi a férfival az orvossal szemben (akkor alulmaradt volna), ehelyett szolgáját, Kaál Samut küldi, hogy álljon bosszút az orvoson.

Valóban Samu követte el a gyilkosságot, de miért tette (kimarad  a novellából)?

Nem volt más választása: feljebbvalója parancsát teljesítette, ki volt szolgáltatva a bárónak, a szolgája volt, egy egyszerű parasztból lett „huszár közkatona”, félt tőle (hisz maga is áldozat volt, az ő feleségét is meggyalázták), a (zsidó) származása is kiszolgáltatottá tette , felnézett („mindenható”, „kisisten”) tisztjére.

Ki hát akkor igazán a felelős, ennek az etikai kérdés megválaszolása teljességgel kimarad a novellából?

- az elkövető: Kaál Samu

- a tiszt: parancsot ő adta, személyes sérelmét akarta megtorolni. Mindenki (Samu, a prófosz, a hadbíró, a bajtársak) ártatlanként tekint rá .

A gyilkosság pontos körülményei kimaradnak:

A szemtanúk egy huszár közkatonát láttak, és huszárkarabélyból dördült el a lövés.  Kaál Samu eldobta a fegyverét.

Samu vallomása hiányos: „ Kedden volt, a lovat becsméreltem – megütött ostorral!... Meg kellett halnod ezért…” A személyragok mondatok közötti váltása is zavart, kihagyást teremt: én (becsméreltem)- ő (megütött) – te (meg kellett halnod)

Miért zavarodik meg Samu? 

- erkölcsi felelősségvállalás hárítása (a parancsot kiadó tisztet makulátlannak ítéli), vezényelt tett

- tréfa helyett kegyetlen gyilkosság

- keresi az utat vissza a régi életébe (katonaruhájának lecserélése a parasztira)

- halálfélelem („Evett és szivarozott”)

Összehasonlító elemzés

Összehasonlító elemzés

A cím értelmezése

Berzsenyi: Életfilozófia, általános létösszegzés

Arany: Visszatekintés, múltidézés, reflektálás, létösszegzés

Az ifjúkor értékelése

Berzsenyi:  „ örömre születtem”

rózsakor, szép kikelet, ifjúság örömei

Arany: „Első nap is oly borultan / Hajola reám az ég!”,

„ Az ifjúság szép kertjébe / Vas korláton néztem át.”

A múltat idéző költői helyzet

Berzsenyi:  „Pályám vége közelít”

Arany: „Én is éltem…” múlt idejű mondattal kezd hozzá a töprengő számvetéshez, mintha élete végső pontjára ért volna

A múltat idéző magatartás szerepe

Berzsenyi: megelégedettséggel szemlélt életút, bátran vállalt halál, elfogadja az elfogadhatatlant

Arany:  kudarcként megélt múlt, szerény életvitel, nem tudott élni a felkínált életlehetőségekkel, letargikus számvetés

A sztoikus hang mindkét költőre jellemző: szenvedélymentes életmód, szigorú erkölcsiség parancsa

Motívumok

Berzsenyi:  „Ithaka partját elértem” – burkolt hajómetafora

„Csókolgattam rózsáit” (életöröm, boldogság tapasztalása)- „Megizzadtam vaspályáit”  (szenvedés gyötrelmei)

Arany: hánykolódó „sajka”- életmetafora

Ellentétpárok az élet örömeimre, gyötrelmeire

nevetés-sírás

ifjúság szép kertje, örömeim pohara- vaskorlátok

rózsát szakít- mind lehulltak szirmai

függetlenség – vadnak,/ mely hálóit el ugyan nem tépheti

hordám láncomat

ifjú álmok- légvár, füstgomoly (metaforák)

szerelemnek, szeretetnek holdvilága (sztoikus belenyugvás a halálba)

Hangnem, verstípus

Berzsenyi:  elégikus, létösszegző, sztoikusan belenyugvó 

Arany:  önironikus, létösszegző, pesszimista, letargikus