Magyarérettségi megoldások: szövegalkotási feladatok

A középszintű magyarérettségi hivatalos megoldását itt nézhetitek meg

Az emelt szintű magyarérettségi hivatalos megoldását itt találjátok

A szövegértési feladatsor nem hivatalos megoldását itt nézhetitek meg.

Érvelés: lehetséges tartalmi elemek:

Utazás mint cselekményszervező elem novellákban, regényekben.

1. Biblia

Ószövetség:

Ábrahám története (utazás az ígéret földjére)

Jónás könyve (a vonakodó utazó a tengeren)

Újszövetség:

A tékozló fiú példázata (a honvággyal küzdő utazó)

2. Utazó regények, cél a világ megismerése

Defoe: Robinson Crusoe (a tudását alkalmazó utazó)

Voltaire: Candide (a világ értelmét kereső jámbor utazó)

Swift: Gulliver utazásai

Bessenyei György: Tarimenes utazása

3. Az otthontalanság, elvágyódás a romantika korában:

Puskin: Anyegin (céltalan utazó)

E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép

Byron: Childe Herold zarándokútja

Petőfi: János vitéz / Az apostol

Jókai: Az arany ember ( a Senki szigetére utazó)

4. 20. századi irodalom, a lélekben tett utazás, felnőtté válás:

Kosztolányi: Esti Kornél-novellák, 18. fejezet (a villamosút az emberi élet állomásai)

Krúdy Gyula: Szindbád (a tengerjáró „ifjúkorába” visszautazó)

Szerb Antal: Utas és holdvilág (nászutazó)

Márai Sándor: Füves könyv (önmaga világába utazó)

Tamási Áron: Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában

Kertész Imre: Sorstalanság ( a hazatérő kényszerutazó)

J. Joyce: Ifjúkori önarckép (az elutazó), Ulysses (a hazatérő)

W. Golding: A legyek ura

J. Kerouac: Úton

Elemzés - lehetséges szempontok

Elbeszélés szerkezete, elbeszélői nézőpont:

5 részre osztott novella, két ember kapcsolatának hat évét öleli fel a novella.

1. rész: Flóra bemutatása, narrátor mint családtag jelenik meg („Flóra nénénk, nem értettük, csodáltuk, találgattuk). Az elbeszélő a történet egyik szemtanúja, az olvasó (külső) nézőpontját képviseli. Megtörténik a hirdetés feladása, a történetet befejezését előjelzi az elbeszélő a  „megtörtént a nagy áldás vagy a nagy balszerencse”, „ a legkínosabb és legszomorúbb kaland”  minősítő mondattal (a kaland „az élet” jelentést az 5. részben nyeri majd el).

Olvasói várakozásunk, hogy egy árva gyermek örökbefogadás lesz a téma, Flóra zsarnoksága fog bebizonyosodni.

A cím, az árvaság jelentése kezdetben Flóra „színtelen és szegényes” életének szinonimájaként jelenik meg, ugyanakkor minden emberi lény végső magányosságára is vonatkozik: „a világban, ahol a legtöbben magányosok vagyunk”, mint ahogy a befejezésben magáról az életről kapunk átfogó magyarázatot.

2-3. rész, késleltetés

A félrevezető válasz megérkezése egy ismeretlen árvától.

Flóra „Lázas volt és epekedő, előlegzett szeretettől.”Narrátor a vállalkozás veszélyeiről szól, de lelkesen várja az ismeretlen megérkezését.

A pályaudvari jelenet szemtanúja a család (itt is a késleltetés érvenyesül a rekogníció pillanatáig). Flórának és a családnak a találkozás csalódást okoz, de az 4-5. részben Flóra elfogadja ezt szerethetetlen személyt, míg családja eltávolodik bizarr kapcsolatuktól.

4. rész:

Megszabadulni, vagy megbarátkozni az idegennel? Az árva státusz jogi értelmezésen következik, látszólagos kitérőként. Bár a csalás tényét nem lehet az ismeretlennel kapcsolatban bebizonyítani, a rossz  külsejével (idős, kövér, csókatollas kalap) kapcsolatos előérzeteink beigazolódnak (műveletlen, falánk, ravasz, csökönyös, piszkos, ápolatlan).

Az olvasó a családdal együtt elidegeníti magától az árva befogadottat, de a történet lényegét az 5 rész paradox-tétele adja. A záró szakaszban megvalósul a „torz idill”, azaz Flóra „átadja magát valaminek”. Megtörténik vele a szeretetet.

A narrátor ebben a bizarr emberi kapcsolattal metaforizálja a feltétel nélküli szeretet megmagyarázhatatlan intimitását, ellentmondásos összefüggéseit. Flóra tetteivel („ápolásában, önfeláldozásában”) is igazolja érzelmei megváltozását, vagyis inkább azt, hogy a szeretet végsősoron több is, mint érzelem: „A szeretet úgy látszik, önmagáért való. Néha felgyűlik egy emberben és kiárad.”

A zárlat temetési jelenétében a Márai Füves könyvének emberi jellemről szóló szakaszából vagy  az Eszter hagyatékából (Eszter és Lajos különös kötődéséből) megismert Márai-féle definíciót kapjuk: az élet maga emberfeletti illetlenség, valamilyen nyers, torz kaland.

Kapcsolódó irodalmi mű (intertextualitás): Szabó Magda Az ajtó című műve (szintén érettségi tétel), ez a regény is két ember  (Emerenc és az írónő) megmagyarázhatatlan, torz, mégis mély bizalmi kapcsolatáról szól: „Kölcsönös kötődésünk olyan, majdnem meghatározhatatlan eredők eredménye, mint a szerelem, holott rengeteg engedményt kellett vállalnunk ahhoz, hogy elfogadjuk egymást”.

Összehasonlító értelmezés: lehetséges szempontok

Epigramma műfaja, eredetileg sírfelirat, itt is az emlékállítás a cél.

Rövid, tömör szerkezet, csattanós befejezés Berzsenyinél.

Ellentmondásos történelmi személyiség - kétféle értékelés (Berzsenyi kritikával illeti, világtörténelmi ítéletet kér, míg Vörösmarty dicsőíti)

Berzsenyi: megszólító, E/ 2 személyű, Vörösmarty E /3 személyű beszédforma

Berzsenyi: történelmi egyidejűség (1814), Vörösmarty: történelmi távolság, visszatekintő értékelés (1833)

Bezsenyi: Napóleon felelősségének a kérdése, a bukott uralkodó visszaélt a kor lelkével, a szabadsággal (a felvilágosodás fő eszméjével), az egész emberiség ügyének elárulója.

Képhasználata egyaránt idézi a római császárok korát és a Bibliát: bálványimádás („tündéri kényednek alája vetetted”, „isteni pálmád”, „Amelly kéz fölemelt, az most porba viszontag”,„töviskoszorú”). A hamis megváltó szükségszerű bukása.

Berzsenyi számára ideális uralkodó eszmény A magyarokhoz II. ódában: Titusz római császár, I. Ferenc osztrák császár (akinek szerencséjére Napóleon oroszországi hadjárata balul sült el, így a lipcsei, majd a waterloo-i csatában sikerült térdre kényszeríteni Franciaországot).

Ostorozó mondatok, ellentétes mondatok hangsúlyozzák Napóleon nagyságának tagadását („Nem te magad győztél”- (hanem) „A népek fényes csalásba merülve imádtak”, „Ámde te azt…”).

Vörösmarty: Napóleon nagyságát dicsőíti, a nagyságot irigylő kort hibáztatja.

Az emberiség mint „sáralkatu ember” tipikus Vörösmarty-féle bírálat: „Ez őrült sár, ez istenarcu lény”, „Az emberfaj sárkányfog-vetemény” (Az emberek).

Mitológiát idéző nyelvhasználat itt is: „S tűrni hasonlót nem bírtak az istenek is” - a Prométeusz embereken túlnövő nagyságát irigyelték az istenek, és megbüntették.

Többszörösen összetett kapcsolatos szószerkezetek („nagy volt ő s nagysága”, „Ég és föld”), mondatok erősítik Napóleon Vörösmarty számára vitathatatlan nagyságát.

Romantika nyelvi világa a Napóleon hatalmát megdöntő erők bemutatását láttató költői képek (megdőlnie kellett/ ég és föld törtek elejteni őt), patetikus (nagy, nagyság / tűrni nagyobbat, tűrni hasonlót), ismétlések, ellentétek (ég és föld) / nagysága - sáralkatú ember).