Miért hirdetnek ilyen kevés alapképzést a keresztféléves felvételin?

Míg a keresztféléves felvételin a mesterképzésekből széles a kínálat, az alapképzések esetében egészen más a helyzet: szinte alig találni meghirdetett szakokat, és ezek többsége is önköltséges formában indul.

Az idei keresztféléves felvételin számos nagy hazai egyetemek - köztük a BGE, a BME, a PPKE, az ELTE, a DE, a ME és az SZTE - egyáltalán nem hirdettek meg alapszakokat. Csak néhány intézmény kínál ilyen lehetőséget, és ezek között is leginkább a gazdasági területek dominálnak.

Jelentkezéstől a besorolási döntésig: itt vannak a keresztféléves felvételi legfontosabb dátumai

A keresztfélévben meghirdetett gazdsági alapszakok:

  • Gazdálkodás és menedzsment: PTE, METU, Milton, WSNE
  • Kereskedelem és marketing: PTE, METU, WSNE
  • Pénzügy és számvitel: PTE, METU, Milton, WSNE
  • Turizmus-vendéglátás: PTE, METU

    De miért van ez így?

    Azért szerepel ilyen kevés alapszak a keresztféléves felvételin, mert az alapképzések tantervei a legtöbb esetben egymásra épülnek. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tantárgyakat csak akkor lehet felvenni, ha a hallgató már teljesített más, előzetesen meghatározott kurzusokat. Ezek az előtanulmányi követelmények szakmailag indokoltak, ezért nem lehet őket elhagyni.

    A mesterképzéseken ezzel szemben általában nincsenek ilyen kötöttségek, ezért ott könnyebb megoldani a keresztféléves belépést. Ha az alapszakokon is engednék a januári kezdést, az egyetemeknek minden tárgyat minden félévben meg kellene hirdetniük, hogy a hallgatók haladni tudjanak – ehhez viszont nincs elegendő oktató és infrastruktúra.

    Emellett az is közrejátszik, hogy a nappali alapképzésekre felvett diákok több mint 90%-a frissen érettségiző középiskolás, akik nyáron fejezik be tanulmányaikat, így a szeptemberben induló egyetemi képzésekre jelentkeznek. A keresztfélévben pedig jóval alacsonyabb a felvételizők száma.

    Hozzászólások

    Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

    „A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

    Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

    Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

    Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

    Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.