Az érettségi "sztárjai"

A magyar irodalom érettségiknek hosszú évtizedekig nagyjából tíz-tizenkét állandóan visszatérő szereplőjük volt. Ki ne sorolná fejből: Arany, Petőfi, Vörösmarthy, Jókai, Mikszáth, Móricz, Ady... Egy-két név még, és teljes a sor. Ők azok, akik közül mindig belefutottunk valaki(k)be a kidolgozandó írásbeli tételek között. És ez így is volt jó, hiszen ők jelentik a magyar irodalmat, ők a nemzeti kultúra legfőbb letéteményesei. A rendszer  jó volt a diákoknak is, mert óriási meglepetések sosem érték őket. Még azok is, akik a "futottak még" kategóriába tartoztak magyarból, nyugodtan várhatták a nagy napot, ha a „tarsolyukban” ott lapult egy-két alap tudnivaló a nagy nevekről.

Az érettségi sztárjai

Petőfi Sándort például 1996-tól 2005-ig (a két szintű érettségi bevezetéséig) összesen háromszor lehetett választani a kidolgozandó témák közül, mint ahogy Ady Endrét is. Nevezett költők ennél többször is főszereplővé válhattak azonban, lévén a mindenkori tételsor összeállítók kedvelték „A hazai táj megjelenítése a magyar költészetben” (1996), és  „A természet, mint ihletforrás a XVIII-XIX. századi magyar lírában” (2001) című nagyívű feladatokat is, melyek kidolgozásánál az érettségizők bátran nyúlhattak kedvenc költőikhez.

A döntési pozícióban lévők szerint azonban pusztán a klasszikus irodalmi műveltség és nyelvhelyesség mérése nem volt már elegendő az érettségi vizsgához, ezért nem sokkal az ezredfordulót követően megkezdődött a felkészülés, egy a kor követelményeinek jobban megfelelni tudó vizsgatípus kialakítására. Ezt a folyamatot rengeteg vita és szócsata kísérte. Már korábban is parlamenti felszólalás tárgyát képezte például az a francia érettségi tétel (1997-ből), amelyben egy fiatal lánynak választania kellett a prostitúció és a nyomor között: ennek kapcsán egyes honatyák az ország erkölcstelenségét emlegették. A körvonalazódó új elképzelések pedig sokaknál méginkább „kicsapták a biztosítékot.” 

„Az érettségi a magyar társadalom életében fontos dolog, évekre, évtizedekre alakítja kulturális kincsünk, kultúránk képét, amit a magyar társadalom generációról generációra átad” – fogalmazott 2003-ban Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter ellenzékből. A politikus azt kifogásolta, hogy a – tudomására jutott adatok alapján – a bevezetés előszobájában lévő új érettségi koncepció szerint az egyik valóságshow-ból ismert Zsanett, Kádár János egykori MSZMP-főtitkár önjellemzései és Kiss Elemér volt kancelláriaminiszter beszédei is szerepelnének érettségi tételként.

A 2005-ös, valóban nagyívű koncepcióváltás óta ilyen témájú érettségi tételekről nem tudunk, az viszont igaz, hogy az új szisztémát megálmodók szakítottak mind a hagyományos témákkal, mind pedig a hagyományos számonkéréssel. A középszintű magyar érettségi már rögtön az első évben a környezetvédelem témájával indított a szövegértelmezési részben, és ezen belül is a század egyik legégetőbb problémájával, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szövegrészt dolgoztatta fel a diákokkal.

A két részre bontott magyar érettségi szövegalkotási feladatában pedig szintén eltünedeztek a nagy klasszikusok (bár azért  2010-ben is szerepelt Kosztolányi), helyettük sokszor kortárs alkotók munkáihoz kapcsolódik a feladat, illetve olyan – korunkra jellemző – témákról véleményeztetik az érettségizőket, hogy kiszoríthatják-e például az elektronikus adathordozók a hagyományos könyveket? (2007)

Nyílt lapokkal

Talán a magyar nyelv és irodalom érettséginél is jobban jelzi az idők változását a történelem érettségi, melynek egészen 2005-ig nem is létezett írásbeli része. Azóta viszont igen nagy arányban tartalmaz aktuális témákat, sőt állampolgári ismereteket is a feladatsor, amely – lássuk be – nem volt jellemző a megelőző időszak szóbeli tételsorára. A rendszerváltozást követően sokáig még az ’56-os magyarországi események sem szerepeltek a tételek között. Ennek oka pedig valószínűleg nem a – történelem tanárok által sokat hangoztatott - sűrű tananyag volt, amelynek nem sikerült a végére érni, hanem sokkal inkább a konszenzus hiánya arról, hogy mit lehet és kell megtanítani, illetve hogy milyen értelmezési keretben történjen a közelmúlt eseményeinek tantermi feldolgozása.

És bár a szóbeli történelem érettségikbe az évek során lassan beszivárogtak a szocializmus és a rendszerváltozás korának témái is, az első igazi nyílt problémafelvetéseket az írásbelik korszaka hozta meg. Ennek legékesebb példája a 2005-ös feladatsor, melynek egyik feladatában egy kárpátaljai magyar asszony naplójában a következőt írja a kommunizmus bukásáról: „Istennek hála, a nagy birodalom összeomlott.” Majd ugyanebben a dolgozatban külön feladat foglalkozik a diktatúra korszakával, és a rendszerváltozással is.

A 2006-os történelem írásbelin már közel a dolgozat felét teszi ki a legújabb kori történelem. A hidegháborús feladatot Magyarország második világháborús szerepvállalásával kapcsolatos kérdések követik, a segédletül megadott forrásmunkában pedig felmerül a zsidókérdés is. A dolgozat kitér a Rákosi korszakra is, a legérdekesebb kísérlet viszont alighanem a romákkal kapcsolatos feladat, amely ugyan igen könnyen megoldható és nem igényel alapos ismereteket, mégis megpróbálkozik azzal, hogy jelen idejű, létező problémát emeljen be a számonkérésbe.

Fentiekhez képest némi visszalépést jelentenek a 2007-es és 2008-as történelem érettségi dolgozatok, melyekben arányaiban kevesebb a legújabbkor, és a kényesnek számító politikai, vagy társadalmi téma is.

Kanaki Anna

eduline