Hogyen lesz valakiből művész?
A művészeti érdeklődésű gyerekeknél ez inkább kialakul. Nagyon sokat rajzoltam, érdekelt a festészet. A szüleim szakkörökbe járattak. Az általános iskola alsó tagozatában kerámiaszakkörbe jártam, amit nagyon szerettem. A rajz szakkörnek is tagja voltam. Akkoriban volt egy nagyon jó osztályfőnököm és egy nagyon jó rajztanárom, akik felfigyeltek rám, és szorgalmazták, hogy ezen a vonalon haladjak tovább. Ha én ezt szeretem csinálni, ez tesz boldoggá, akkor csináljam ezt. Fontos volt ez a fajta tanári jelenlét – örök hála nekik egy életre, hogy eltuszkoltak a Képzőművészeti Szakközépiskoláig.

Pontosan mit is végeztél végül?
Képzőművészeti Szakközépiskolába jártam, majd elvégeztem a Képzőművészeti Egyetemet, bár akkor még főiskola volt. Intermédia szakon diplomáztam, és médiaművész végzettséget kaptam. Ez amolyan művészképző volt. Bár ez a végzettségem, én magam nem vagyok médiaművész, nem készítek ilyen típusú műalkotásokat.

Voltak meghatározó tanáraid, esetleg vannak olyan életbölcsességek, amelyeket tőlük tanultál?
Nem emlékszem ilyesmire, de nem is hiszek abban, hogy a tanároknak ilyesmit kéne tanítani. Mint már említettem az általánosban nagyon jó osztályfőnököm volt, akit Bartha Lászlónak hívtak, és ő minden egyes gyereknél végiggondolta, hogy melyikünknek mi lenne a jó. Nagyszerű tanár volt, kosárlabda foglalkozást szervezett nekünk, ahol ő volt az edző, közben kirándulni jártunk, bejártuk az egész országot, számtalan vándortáborban vettünk részt. Ő mindig szívvel-lélekkel, 100 %-osan jelen levő tanár volt. Szerencsés, ha az embernek olyan tanárai vannak, akik nagyon szeretik a hivatásukat, és komolyan veszik azt, hogy mit jelent egy gyereket elindítani az életben.

Te mint szülő mit gondolsz a pályaválasztásról?
A legfontosabb az, hogy ne nyomorítsuk meg feleslegesen a gyereket. De –  és itt egy nehéz témába vágunk bele – szerintem a nyelvtanulásba bizonyos színtű megnyomorítás belefér. Az erőszakot általában nem támogatom, de úgy gondolom, hogy a gyerek menjen el egy évre külföldre nyelvet tanulni, vagy akár csak itthon járjon nyelvtanárhoz. Ebben szigorú vagyok, mert ez szerintem a javára válik. Persze ez bonyolult kérdés, mert ha a gyerek gyűlöli a nyelvi tábort, ahová elküldtük, akkor rosszat teszünk vele, de én azt remélem, hogy kiheveri, és belátja később, hogy felnőtt korban sokkal nehezebb lenne megtanulni egy nyelve. Egyébként a szigor néha visszaüt, hisz rengeteg olyan embert ismerek, akik családi nyomás miatt kénytelenek voltak elvégezni a jogi vagy az orvosi egyetemet, aztán mégsem lettek jogászok vagy orvosok, hanem inkább a művészet felé fordultak. Tehát az esetükben a szigor nem vezetett semmi jóra, feleslegesen eltöltött idő, és ablakon kidobott pénz volt számukra az egyetem.

Segítesz a gyermekeidnek a tanulásban?
Nem igazán. A Montessori iskolába járnak, ahol délután 4-ig bent vannak, és ott megcsinálják a leckéjüket.

A te szüleid segítettek neked?
Nem nagyon emlékszem rá. Nálunk senki sem volt oda a tanulásért a családban. Nem voltam se jó, se rossz tanuló, 3-4-es átlaggal lavíroztam mindig.

Melyik tantárgyak mentek jól?
Általánosan a humán tantárgyakból általában jó voltam. A matek, fizika, kémia viszont nem igazán tartozott a kedvenceim közé. Értem én, hogy mi adja a matematika szépségét, de nekem sosem állt rá az agyam.

Volt lázadó korszakod?
Különösebb lázadó korszakom nem volt. Normális, átlagos kamasz voltam, ami már magában valamiféle dacban állás a világgal.

Szerinted mit kéne megváltoztatni manapság a hazai oktatásban?
Hallok néha nagyon hajtós iskolákról. Én nem helyeslem a teljesítménykényszert, de nem is lett belőlem vállalatigazgató. Lehet, hogy ha valaki ilyen karrierre vágyik, akkor ahhoz az kell. Bár szerintem, ahhoz hogy valaki jó képességű vezető legyen, és jól csinálja a munkáját, ahhoz inkább szenvedély kell, amivel beleveti magát a hivatásába. Valójában a szenvedély teszi az embert jó munkássá. Ezt fiatalon úgysem lehet elsajátítani, tehát kár megnyomorítani a gyerekeket. Szerintem túl sok tantárgyat kell tanulni az iskolában, ennek ellenére mégis javarészt tájékozatlanok az emberek, tehát ennek a sokévi tanulásnak túl sok értelme nincsen.

Mit gondolsz a mai fiatalokról?
A saját gyerekeimen azt látom, hogy nagy kedvvel tanulnak angolul. Nekünk kötelező volt oroszul tanulni, ami egy értelmetlen terror volt, hisz mégsem tanultunk meg oroszul. Én most nagyon boldog lennék, ha tudnék oroszul, és hálás lennék, ha legalább ennyit kaptam volna a régi rendszertől. A nyelvet mindennél fontosabbnak tartom. A mai gyerekek ezt tudják és az angol nyelvhez való hozzáállásuk sokkal jobb. Mi nem is akartunk oroszul tanulni, és nem is verték belénk.

Üzennél nekik valamit?
A gyerekeknek nem, inkább a politikusoknak üzennék, mégpedig azt, hogy botrányosnak tartom, hogy 20 évvel a rendszerváltás után, Magyarország a nyelvoktatásban hátul kullog a régióban. Az oroszoknál sokkal jobb a nyelvoktatási rendszer. Mi még mindig nudlicsekek vagyunk a heti két órás tanfolyamainkkal. A két háború közötti német és latin oktatás szintjén már túl kéne lépni, gondolva arra, hogy a nemzetállamok kezdenek megszűnni. Manapság csak egy közös nyelvben, és az egész bolygóban érdemes gondolkodni, nem csak Magyarországban. Szívem szerint, az általános iskolában a tantárgyak felét angolul tanítanám. Így képezhetnénk nemzetközi embereket, ezáltal egészségessé válna a gondolkodásunk, kitágulna a világ, nem lennénk ennyire frusztráltak. Nyilván meg kell tanulni a magyart és a történelmet is, csak én eltolnám a hangsúlyokat.