#phd















"El sem képzelheti senki, milyen jó hazajönni, és megnézni a Lánchidat"

Miért dönt úgy egy magyar diák, hogy maga mögött hagyja az egyetemet, a családot és a barátokat, a Kazinczy utcai romkocsmai "merengést", és külföldre költözik tanulni? Tényleg igaz, hogy „mindenhol jó, de messze a legjobb”? A Hallgatói Hálózat és az eduline közös cikksorozatának legújabb részében a 26 éves Rácz Péter mesél arról, milyen "kezdő kiköltözőnek" lenni, milyen hazajönni, és milyen bizarr tapasztalatokat szerezhet az ember erasmusos hallgatóként.





Lassan elfogynak az oktatók?

Lassan, de biztosan fogynak a felsőoktatási intézményekben oktató és megfelelő végzettségű tanárok – nagyjából ez szűrhető le az elmúlt években tapasztalt tendenciákból. Vannak persze ennél borúlátóbb jóslatok is – a múlt szerdán a Magyar Nemzet című napilap egy Bod Péter Ákos és Árva László közgazdászok által jegyzett tanulmányra hivatkozva egyenesen felsőoktatási katasztrófa rémképét vetítette előre, egyebek között amiatt, mert a hallgatói létszám várható csökkenése az intézményeknél tömeges elbocsátásokhoz vezethet.


Az első területfejlesztési kihelyezett tanszék Magyarországon

Magyarországon először alakult regionális politikai, területfejlesztési kihelyezett tanszék a Debreceni Egyetem és az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség együttműködésének köszönhetően. A közel egy évtizedes kooperáció megkoronázásaként létrejött Területi Tervezési és Fejlesztéspolitikai Kihelyezett Tanszék elsősorban a területfejlesztő geográfus szakos hallgatók gyakorlatorientált mesterképzésének lesz a kiemelt helyszíne, hiszen a megállapodás értelmében az Ügynökség évente 40-50 diáknak biztosít kutatási lehetőséget és szakmai gyakorlatot.