Krampuszfutás

A leginkább a mi busójárásunkhoz hasonlító híres krampuszfutás - más néven Perchten - hagyománya főként Észak-Olaszország, Svájc, Ausztria és Bajorország alpesi tartományaiban terjedt el.

A népszokás szerint az ijesztő maskarába öltözött krampuszok vagy ahogyan a helyiek nevezik „Perchtek” felvonulása egy ősrégi legendán alapul. A krampuszfutás célja, hogy elrettentsék az ártó szándékú és gonosz szellemeket. Subához hasonló szőrös jelmezeik nagyon ijesztőek: maszkjaikon szarvakat viselnek, kezükben és övükön láncokat, kolompokat ráznak, cipőik patákat formáznak.

A krampuszok megjelenésére november végétől egészen január közepéig lehet számítani, amit mindenhol nagy és vidám eseménynek tartanak. A legnagyobb felvonulásokat Schladmingban és Grazban rendezik, ahol egyszerre 7-800 krampusz is fel szokott vonulni.

Karácsonyi rémmacska

Izlandon nagy hagyománya van a ruhák ajándékozásának karácsonykor. A szigetországban ilyenkor előbújik Jólakötturin, a karácsonyi macska. Azonban ez az állat cseppet sem kedves, ugyanis mindenkit megeszik, aki nem kapott valamilyen ruhadarabot karácsonyra.

Az izlandi tradíciók szerint ugyanis a gyerekeknek még az ünnep előtt be kellett fejezniük házimunkáikat és feladataikat - ha ez sikerült, ruhát kaptak jutalmul ajándékba. Aki viszont lusta vagy rendetlen volt, az ruha nélkül maradt, a rémmacska pedig felfalta.

Jólakötturin persze nem egy átlagos macska. A legmagasabb háznál is nagyobb, és az ablakok alatt somfordálva lesi meg, hogy ki kapott új ruhát. A legenda szerint először a rosszcsont gyerekek vacsoráját, majd magukat a gyerekeket eszi meg. A rémtörténet nemcsak arra buzdítja a kicsiket, hogy jól viselkedjenek, hanem arra is, hogy ünnepek tájékán adakozzanak a szegényeknek és ajándékozzák el a nem használt ruhadarabjaikat.

Karácsonyi pók

Ukrajnában sok helyen pókhálókat és pók alakú díszeket tesznek a karácsonyfákra. A hagyomány egy népmeséből ered, amiben egy szegény asszonynak nem volt pénze díszes karácsonyfát állítani. Mikor aztán karácsony reggelén felébredt azt tapasztalta, hogy a fáját pókok szőtték be csillogó hálóikkal, hogy ezzel kedveskedjenek az asszonynak. Így aki karácsonykor pókot talál, annak szerencséje lesz.

Szalmakecske

Talán az egyik legviccesebb karácsonyi hagyományt a svédek tartják, akik Gävle város főterén a hatvanas évek óta minden karácsonykor egy hatalmas szalmából készült kecskét állítanak.

A Yule-kecske egy, a pogány téli ünnepeket a keresztény karácsonnyal összekötő szimbólum. Thor isten harci szekerét két kecske, Tanngrisnir és Tanngnjóstr húzta, és ezeket az elemeket olvasztotta magába a karácsonyi ünnepség Skandináviában.

A hatalmas szalmakecske azonban már az első évben szilveszterkor kigyulladt és leégett. A város lakói azóta minden évben újra megépítik a kecskét, és megpróbálják azt felgyújtani. Ma már fogadásokat is lehet tenni arra, hogy a szalma kecske túléli-e a karácsonyi időszakot. 1966 óta összesen 25-ször sikerült felgyújtani a szobrot.

Rendhagyó istentisztelet

Venezuelában is nagy hagyománya van a karácsonyi templomba járásnak, azonban annak módja minden merőben eltér a világ összes többi országaitól. A szokás szerint a fővárosban, Caracasban szinte mindenki görkorcsolyával megy a templomba karácsonykor. Emiatt a város számos útját már reggel 8 óra előtt lezárják a forgalom elől, hogy mindenki szabadon korizhasson az utakon.

Van, ahol a lakók kinyitják a bejárati ajtókat, és kávéval, forró csokival és édességgel várják az arra görkorcsolyázókat. Venezuelában a karácsonyi ünnepség már december 16-án elkezdődik, és 24-ig minden nap reggeli misét tartanak a templomok - ezeknek a neve Misas de Aguinaldo. Ezeken a reggeleken a venezuelaiak tűzijátékot gyújtanak, csengőt csengetnek és hangosan énekelnek, hogy mindenki időben felkeljen és a templomba érjen.