Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
A Halloween kelta gyökerei
A hagyomány egészen az ősi kelta Samhain-ünnepig nyúlik vissza, több mint 2000 évvel korábbra. Ez egy pogány vallási ünnep volt, amelyet a nyári aratás lezárásaként tartottak. A kelták úgy hitték, hogy Samhain (ejtsd: szo-uin) az az időszak az évben, amikor az élők világa és a szellemek birodalma közötti határ elvékonyodik, így az elhunytak szellemei könnyebben visszatérhetnek. A családok őseit tisztelték és „hazavárták”. Az emberek jelmezeket és maszkokat viseltek, hogy elriasszák az ártó szellemeket. Emellett óriási máglyákat gyújtottak és jóslatokat mondtak.
Nem ünneplünk egyformán – így emlékezünk elhunyt szeretteinkre a nagyvilágban
A római hódítások és a kereszténység terjedése során a pogány hagyományok fokozatosan összeolvadtak az egyházi ünnepekkel. A nyolcadik században III. Gergely pápa november 1-jét a szentek tiszteletének napjává nyilvánította. Így a keresztény Mindenszentek napja (All Saints’ Day) és Halottak napja (All Souls’ Day), más néven All Hallows, átvette a helyét az ősi ünnepnek. Az előestéjét pedig All Hallows Eve-nek nevezték - ebből alakult ki a szó ma ismert formája, a Halloween.
A 19. században, különösen az 1840-es éhínség idején, az ír emigránsok nagy számban érkeztek Amerikába. Magukkal vitték halloweeni hagyományaikat, ahol ma az év egyik legnagyobb ünnepévé vált.
A halloween hagyományai
Csokit vagy csalunk
A Csokit vagy csalunk (Trick or Treat) szokása a középkori Angliában kezdődött. Akkoriban az emberek házról házra jártak, és imát vagy dalt ajánlottak fel ételért cserébe. Ezt akkor Soulingnek nevezték, és Mindenszentek napján tartották, amikor a keresztények elhunyt szeretteikért imádkoztak. A viktoriánus kor idején az adományként kapott étel gyakran egy „soul cake” nevű sütemény volt. Csak a modern időkben alakult ez a hagyomány édességgé és csokoládévá.
Shutterstock
Egy másik elmélet szerint Samhain idején a kelták ételt hagytak a házaik előtt, hogy kiengeszteljék az éjszaka vándorló szellemeket. Idővel az emberek ezeknek a szellemeknek öltözve jártak házról házra, és élelemért vagy italért cserébe szerepet játszottak, így született meg a későbbi „csokit vagy csalunk” hagyomány előzménye.
A 20. század közepéig a gyerekeknek adott „jutalmak” nem feltétlenül cukorkák voltak - gyümölcs, dió, aprópénz vagy játék is ugyanolyan gyakran előfordult. Az 1950-es években vált igazán népszerűvé a Trick-or-Treat, ami cégvezéreket inspirált arra, hogy kis, egyenként csomagolt cukorkákat kínáljanak.
Töklámpás
A tökfaragás már amerikai eredetű. A szokást a 19. században az ír bevándorlók vitték magukkal az Egyesült Államokba. Otthon korábban tarlórépába faragtak arcokat, de mivel Amerikában a tök könnyebben termett, a hagyomány lassan átalakult, így született meg a tökfejes lámpás, amit ma is ismerünk. A zöldségbe rémisztő arcokat vájtak, hogy elűzzék „Jack”, a mitikus szellem lelkét.
A szokás egy Stingy Jack („Fukar Jack”) nevű férfiról szóló népmondán alapul. A legenda szerint Jack többször is rászedte az Ördögöt, és csak azzal a feltétellel engedte el, hogy az Ördög soha ne vihesse őt a pokolba. Amikor Jack meghalt, kiderült, hogy a mennyország sem fogadja be, így örök bolyongásra ítéltetett a földön, kísértetként. Az Ördög – szavát tartva – nem vitte el Jack lelkét, de adott neki egy izzó parazsat, amit Jack egy kivájt tarlórépába tett, hogy azzal világítsa meg útját az örökkévalóságban.
Shutterstock
Fekete macskák, boszorkányok és színek
A fekete macskák balszerencséhez kötése a középkorban alakult ki, amikor a sötét szín az ördög jelképe lett. A boszorkányperek idején sok vádlott nőnek volt macskája, így az állatok a „boszorkány familiárisaként” kerültek a hiedelmek középpontjába. Azóta is a Halloween misztikus hangulatának nélkülözhetetlen szereplői.
A hagyományos fekete és narancssárga színek a kelta világképet tükrözik: a fekete a nyár elmúlását és a halált, míg a narancssárga az aratás idejét és az élet körforgását jelképezi – így együtt az átmenet, a fény és a sötétség szimbólumai.
Jelmezek és maszkok
A jelmezek viselése is a keltákig nyúlik vissza. A hátborzongató ruhákat és maszkokat azért hordták, hogy elijesszék a rossz szellemeket, amelyek az ünneplés árnyékában bujkálhattak. A modern halloween-jelmezek a 20. században váltak elterjedtté, amikor az amerikai gyerekek már nem félelemből, hanem játékból bújtak boszorkányok, vámpírok vagy szuperhősök bőrébe. Míg régen a maskarák a szellemek megtévesztését szolgálták, ma a közösségi élményt és az önkifejezést szimbolizálják.
Almahalászat – „Bobbing for Apples”
Az „almahalászat” (bobbing for apples), amelyben vízben úszó almákat kell elkapni, római eredetű. Pomona, a bőség és a gyümölcsök istennőjének ünnepén a fiatalok szerelmi jövendölésre használták. A római hódítások révén ez a szokás is keveredett a kelta Samhainnal, s így vált része később ahalloweennek
Fény a sötétben
A kelták hatalmas máglyákkal világították meg a Samhain éjszakáját, hogy utat mutassanak az elhunytak lelkének az alvilág felé. Ahogyan az idők változtak, a nagy közösségi tűzrakásokat fokozatosan gyertyák váltották fel, amelyek szelídebb, bensőségesebb módon őrzik tovább a fény és emlékezés szimbolikáját. Ma a gyertyagyújtás a Halloween egyik legmeghittebb hagyománya – a fény győzelmét jelképezi a sötétség felett.
6+1 hangulatos őszi filmajánló minden korosztály számára
A Samhain szent helyei
Az Írországban található Boyne-völgy két híres dombja - Tlachtga és Tara - kapcsolódott a Samhainhoz. Tlachtga volt a Nagy Tűzfesztivál helyszíne, amely Samhain előestéjén kezdődött. Tara is kapcsolódott az ünnephez, de csak másodlagos szerepet töltött be Tlachtga mellett. A Tara-dombon található „Mound of the Hostages” (Az Áldozatok Halma) bejárati folyosója a napkelte irányába néz Samhain idején. Ez a halom 4 500–5 000 éves, ami arra utal, hogy Samhain-t már jóval a kelták Írországba érkezése előtt, kb. 2 500 évvel ezelőtt is ünnepelték.
A halloween tehát nem pusztán egy vidám, „cukorkás” ünnep, hanem évezredeken átívelő kulturális örökség. A Samhainból született modern szokások – a tökfaragástól a jelmezekig – ugyanazt az ősi gondolatot őrzik: az élet és halál, fény és sötétség határán állva emlékezünk, játszunk és tisztelünk.
