Néhány afgán tartományban újra járhatnak középiskolába a lányok, de így is teljes a bizonytalanság

Afganisztán néhány északi tartományában újra járhatnak középiskolákban lányok, a hír azonban öröm helyett inkább aggodalommal tölti el a helyieket.

  • Bezzeg Hanna

A tálibok augusztusi hatalomátvételekor ígéretet tettek, hogy a nők számára is biztosítják majd oktatást, ám egészen szeptemberig közepéig semmi nem történ. A magánegyetemek – szigorú szabályokkal – megnyitották a kapuikat a női hallgatók előtt is.

A fiúk szeptember közepe óta járhatnak iskolába, és a férfi pedagógusok is visszatérhettek a katedrára, a lányok és a női tanárok helyzete azonban egészen bizonytalan.

Néhány héttel ezelőtt azonban néhány északi afgán tartományban engedélyezték az iskolába járást a lányoknak. Afganisztán ezen területein a nők korábban is jelentősebb szerepet játszottak, mint a többi országrészben, így nem meglepő a döntés – sok szülő és tanár azonban kétségekkel fogadta a tálib lépést, és a diáklányoknak is vegyesek az érzelmeik - írja a The New York Times.

Egyeseket örömmel tölt el a tanulás lehetőségem a 18 éves Hadia például úgy fogalmazott a lapnak: „nem tudom, mi történik majd a tálibokkal, de nekünk tanulnunk kell. Jelenleg ez minden, amink van.” Mások kilátástalanabbnak látják a helyzetet. „Mi értelme az iskolának, ha dolgozni nem lesz lehetőségünk?”  - teszi fel a kérdést a 21 éves Anosha, aki középiskolásként mérnöki pályára készült, a tálibok hatalomátvétele óta azonban el sem meri hagyni az otthonát.

„Ha a lányom nem mehet majd egyetemre, teljesen össze fog törni.”

– magyarázta az egyik édesanya. Néhány szülő olyannyira aggódik a körülmények miatt (már az iskolába jutás sem egyszerű, ugyanis az utcákon fegyveres tálibok sorakoznak), hogy egyáltalán nem meri iskolába küldeni lányait. Mások egyáltalán nem látják értelmét annak, hogy a lányok iskolába járjanak: az osztályok szétválasztása és a tanárhiány ugyanis teljesen ellehetetleníti a lányok továbbtanulási lehetőségeit, ráadásul az is kérdés, hogy az iskola elvégzése után egyáltalán munkába állhatnak-e.

Nemzetközi emberi jogi csoportok több alkalommal rávilágítottak, hogy az oktatáshoz való jog az alapvető emberi jogok egyike. A tálibok oktatásért felelős vezetője az emberi jogi szervezetek felszólalásaira reagálva közölte, hamarosan a többi tartományban is megnyitják az iskolákat a lányok számára, majd egy kis szünetet tartva azt kérdezte,

„Miért érdeklik a nyugatot ennyire a nők? Ha a világ azt gondolja, hogy az afgán nőknek ugyanolyannak kell lenniük, mint a nyugati nőknek, akkor csak álmodnak”

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.