Megvizsgálják, érdemes-e átcsoportosítani a középiskolákban oktatott második idegen nyelv óraszámát az első nyelv tanítására – jelentette be szeptember közepén az Innovációs és Technológiai Minisztérium. Pölöskei Gáborné szakképzési helyettes államtitkár néhány nappal később arról beszélt, gondolkodnak azon, hogy koncentrálják a nyelvoktatást, azaz az óraszámot nem csökkentenék, de alapvetően egy nyelvet oktatnának a szakképző iskolákban.

Az ötlet a Nemzeti Versenyképességi Tanácstól származik, amely a nyelvszakos egyetemisták külföldi résztanulmányainak támogatása, a nyelvi kurzusra fordítható diákhitel bevezetése, a nyelvi táborok szervezésének ösztönzése és a külföldi filmek feliratozásának előtérbe helyezése mellett ezzel a javaslattal is foglalkozna, így javítva az iskolai nyelvoktatás hatékonyságán. Ha az ötlet átmegy a kormányon, a középiskolások heti 3-4 óra helyett 6-8 órában tanulnának angolul vagy németül – de vajon jó lenne, ha a magyar diákok csak egy idegen nyelvet tanulnának az iskolában?

Hány nyelvet tanul a magyar diák?

A jelenlegi alaptanterv alapján csak a gimnáziumokban kötelező két idegen nyelvet oktatni – a diákok mindkettőt legalább heti három-három órában tanulják, de az intézmények úgy is dönthetnek, hogy a szabadon felhasználható órakeretből megfejelik a kötelező óraszámot, sőt néhány gimnázium nyelvi szakköröket is szervez azoknak a tanulóknak, akik egy harmadik nyelvvel is megismerkednének. Az általános iskolákban is lehetőséget ad a tanterv arra, hogy a 7. évfolyamtól egy második idegen nyelvet is beillesszenek a diákok órarendjébe, de az iskolai nyelvoktatásról szóló, néhány hete nyilvánosságra hozott kutatásból kiderül, hogy ezzel kevés intézményben kísérleteznek, a megkérdezett hetedikesek mindössze 6 százaléka tanul két nyelvet, minden második tanuló ráadásul latint, a latin kultúrára, nyelvre fókuszáló "latin örökségünk" ugyanis a nyolcosztályos gimnáziumokban választható tantárgy.

A szakközépiskolákban alig-alig jut idő nyelvoktatásra, a diákoknak mindhárom évfolyamon heti két-két órájuk van, a szakgimnáziumokban pedig csak egy idegen nyelv oktatása kötelező, azt heti négyszer 45 percben tanulják a diákok – persze ezekben az intézményekben is lehetőség van arra, hogy egy második nyelv is bekerüljön a helyi tantervbe, de a nyelvoktatási kutatás alapján a szakgimnazistáknak mindössze négy százaléka tanul két nyelvet.

Egy vagy két nyelv?

Az Eduline által megkérdezett nyelvtanárok szerint nem lenne jó döntés, ha a második idegen nyelv óraszámát az első nyelv tanítására csoportosítanák át. Berényi Milán, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke szerint az óraszámemelés önmagában nem oldaná meg az iskolai nyelvoktatás problémáit, a szakember szerint ugyanis nem mennyiségi probléma van: egy nyelviskolában a nulláról a középfokig 480 óra alatt lehet eljutni, ehhez képest az állami iskolákban a negyedik évfolyamtól a tizenkettedik évfolyamig 936 tanórát ülnek végig a diákok, sőt egy részük ennél jóval magasabb óraszámban tanul idegen nyelvet. Berényi Milán úgy látja, ha már óraszámemelésről van szó, érdemesebb lenne a nyelvoktatási kutatás készítői által felvetett lehetőséggel foglalkozni, és megvizsgálni, pozitív hatása lenne-e annak, ha a 4. évfolyamról a 2. vagy a 3. évfolyamra hoznák előre a nyelvoktatás megkezdését.

Nem véletlen, hogy a nyelvoktatási kutatás összefoglalója is kiemeli: „az európai nyelvtanulói ideál és gyakorlat” az, hogy a diákok két nyelvet tanulnak, szakmai szempontból ezért az lenne jó, ha az általános iskolákban továbbra is megmaradna a második nyelv oktatásának lehetősége a 7. évfolyamtól, a középiskolákban „az első és a második nyelv kötelezőségét pedig ne az iskolatípus, hanem az intézményben biztosított nyelvoktatás színvonala határozza meg”. A kutatók ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a két nyelv oktatásának lehetőségét gyengíti a 2020-tól érvényes felvételi követelmény - csak az juthat be egyetemre vagy főiskolára, aki minimum egy középfokú nyelvvizsgát szerez -, mert az új szabály „azt erősíti, hogy egy nyelvből kell eljutni magasabb szintre, valamint a jelenlegi körülmények között számos intézményben nehezen megvalósíthatónak tűnik az, hogy az első nyelvre megemelt kimeneti követelményt teljesítsenek, és közben egy második nyelvet is hatékonyan oktassanak”. 

Miért nem jár nyelvórára, aki már leérettségizett?

Berényi Milán szerint is nyilvánvaló, hogy nagyok a különbségek az országon belül – vagyis a diákok nyelvtanulási lehetőségeit meghatározza, melyik régióban és milyen intézményben tanulnak. Mivel ez a tényező továbbtanulási esélyeiket is befolyásolja 2020-tól, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke szerint nyelviskolák bevonásával érdemes lenne a diplomamentő programhoz hasonlóan átmenetileg egy „felvételimentő programot” indítani azok számára, akik saját iskolájukban nem tudnak felkészülni a nyelvvizsgára, „ez az esélyegyenlőségi problémákat is enyhítené”.

A szakember szerint emellett azon is érdemes lenne elgondolkodni, jó-e, hogy a legtöbb középiskolában felmentést kapnak a nyelvórák látogatása alól azok, akik előrehozott nyelvi érettségi tesznek. A nyelvoktatási kutatás eredményei szerint a gimnáziumokban az ilyen diákok 68 százaléka felmentést kap a nyelvórák látogatása alól, 27 százalékuk szintfenntartó órákra jár, és csak 5 százalékuk kezd el egy újabb nyelvet tanulni. Berényi Milán szerint így a diákoknak gyorsan kopik a nyelvtudásuk, ezért – ha van lehetőség az intézményben a differenciálásra, plusz nyelvi foglalkozások indítására – nekik is lehetőséget kell adni arra, hogy megismerkedjenek egy újabb idegen nyelvvel vagy továbbfejleszthessék nyelvtudásukat.