„Két éve egy ideig töltöttük, majd felháborodtunk és félbehagytuk. Kicsit túlmentek a kérdések a szociális érdeklődésen”, „Mi köze bárkinek is ahhoz, hogy hány autónk, laptopunk, telefonunk van, hogy milyen környéken élünk és milyen az anyagi helyzetünk?”, „Most töltötték ki a húgom gyerekei, és benne volt mobil, autó, lakás, minden, amire a kormány kíváncsi lehet. És rajta a tanuló azonosító száma. Ez nem névtelen” – tömegével érkeztek ilyen kommentek Balatoni József, vagyis Jocó bácsi kompetenciamérésről szóló csütörtöki Facebook-posztjához. A történelemtanár – akit a Facebookon több mint 35 ezren követnek – arról írt, hogyan lehetne megértetni a diákokkal, miért fontos a kompetenciamérés az iskoláknak, a szülőknél azonban nem a matematikai vagy a szövegértési feladatsor verte ki a biztosítékot, hanem az úgynevezett „tanulói kérdőív”.

Összesen 267 449 hatodikos, nyolcadikos és tizedikes diák írta szerdán a 2018-as kompetenciamérést – valamennyi magyarországi iskolában ugyanabban az időpontban kapták meg a tesztet a tanulók. Kétszer 45 perc alatt egy matematikai, ugyancsak kétszer 45 perc alatt egy szövegértési tesztet kellett megoldaniuk. Emellett szüleikkel együtt kitölthettek egy olyan kérdőívet, amely a család szociális helyzetéről, a szülők munkaerőpiaci helyzetéről, lakhatási körülményeikről tartalmaz kérdéseket – a tanulói kérdőív kitöltése nem kötelező, de a legtöbb iskolában arra kérik a diákokat, hogy válaszoljanak a kérdésekre.

Tényleg kiderül a kérdőívből, mennyit keresnek a szülők?

Nem, a szülők bevételeire ugyanis nem kérdeznek rá a kérdőív összeállítói, sokkal inkább a család általános szociális helyzetéről próbálnak képet kapni. Például arról, mi az édesanya és az édesapa legmagasabb iskolai végzettsége, van-e olyan fiatal a családban, aki nem fejezte be a középiskolát, van-e a szülőknek rendszeres munkája, ha pedig nincs, mikor dolgoztak utoljára rendszeresen. Jár-e a gyerek különórákra, milyen gyakran segítenek a családtagok a házi feladat megírásában, megbeszélik-e az iskolában történteket?

Az ugyanakkor tény, hogy – amint a szociális kérdőívre panaszkodó szülők is leírták a Facebookon – a diákok lakhatási körülményeiről több részletet el kellett árulni. Például válaszolni kellett arra a kérdésre, hogy hány szobás lakásban élnek, hányan laknak egy lakásban, hány mobiltelefon, számítógép, autó (és fürdőszoba) van a családban, hány könyv van a polcokon és van-e a diáknak saját íróasztala. Egy kérdés arról szól, az elmúlt négy évben voltak-e családi nyaraláson, vagy a diák volt-e valamilyen táborban. Azt is át kellett gondolniuk, összességében milyen anyagi helyzetben vannak, milyen szociális helyzetű családok élnek a szomszédságukban, és hozzájuk képest jobban vagy rosszabbul élnek.

De vajon tényleg anonim a kérdőív? Ez az, ami a legtöbb – olykor-olykor NAV-vizsgálatot vizionáló – szülőt aggasztja a kommentek alapján. A tanulói kérdőívre ugyanis valóban nem kell ráírni a nevet, csupán egy karaktersor áll rajta, de ezt az oktatási intézmény könnyen össze tudja párosítani a diákkal. Ám ha az iskola betartja a szabályokat, egy tanár sem nézheti meg a válaszokat: az Oktatási Hivatal tájékoztatója szerint a szociális kérdésekre adott válaszokat a szülők és a diákok hozzájárulása nélkül nem ismerheti meg az iskola, erre a hivatal külön levélben utasítja az iskolákat. A szülők lezárt borítékban is visszaküldhetik az iskolának a kérdőívet, amelyet az iskola lezárt állapotban köteles továbbítani.

De mire jó ez az egész?

Egy biztos: nem a szülők zsebében akarnak turkálni. Számtalan felmérés, így a sokat emlegetett PISA-kutatások is rámutattak arra, hogy Magyarországon nagyon erős az összefüggés a diákok társadalmi státusza és iskolai teljesítménye között, olyannyira, hogy egy tanuló családi háttere alapján viszonylag kicsi hibaszázalékkal meg lehet jósolni, eljut-e az érettségiig, szerez-e szakmát vagy éppen diplomát.

Azokban az általános és középiskolákban, ahol sokféle tanulmányi teljesítményű, sokféle családi hátterű diák tanul, a tantestület munkáját a tehetséges és jobb anyagi hátterű diákok fejlesztése mellett elsősorban azzal lehet mérni, hogy hová juttatják el a korábban gyenge eredményeket szerző vagy hátrányos helyzetű tanulókat – jobb eredményeket érnek-e a tanítványaikkal, mint az a korábbi eredmények és a szociális háttér alapján várható lenne, ezzel hozzásegítik-e őket a társadalmi mobilitáshoz.

Ha a diákok – amellett, hogy megoldják a matematikai és szövegértési tesztet – kitöltik a szociokulturális hátterükre vonatkozó kérdőívet is, a szakemberek vizsgálhatják a családi helyzet és a kompetenciamérésen szerzett pontszám közötti összefüggéseket. Többek között ezekből az adatokból lehet megtudni, melyek azok általános és középiskolák, amelyeknek a pedagógusai a legeredményesebben fejlesztik a rossz szociális helyzetben élő diákok képességeit, ezzel pedig esélyt adnak nekik a továbbtanulásra.

A kiemelkedően teljesítő általános iskolák listáját korábban már közöltük, ezt itt nézhetitek meg:

A középiskolai listát pedig itt találjátok: