szerző:
Eduline

Joós Andrea nem bírta elviselni, hogy a diákjai unják a biológia órát, ezért kitalálta az élménybiológiát. A diákok az óráin csirkét boncolnak, videón felelnek, pontokat gyűjtenek, párosan írnak dolgozatot. Mindez nehezen szuszakolható bele a merev magyar oktatási rendszerbe, de reméli, hogy a jövő tanárgenerációjának már ez lesz az alapvetése - írja az Abcúg.

©

A Mathias Corvinus Collegium Fiatal Tehetség Programjának diákjai ülhettek be Joós Andrea élménybiológia órájára, aki nem tankönyvekből magyarázza a szervrendszer működését, hanem disznószívet és csirkeszárnyat visz be a gyerekeknek boncolni. Az óráin ez egyáltalán nem újdonság, ugyanis az élményalapú tanításban hisz. Korábban óraadóként tanított hetedik osztálytól tizenkettedikig a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban, a Szent Imrében és a Lauder Javne Iskolában is, ahol az órákra pontrendszert, videófeleletet, dumaidőt és páros dolgozatírást vezetett be. Jelenleg egyik intézményben sem tanít, csak tréningeket tart, de ha majd késznek érzi magát, akkor hátrányos helyzetű gyerekeket szeretne oktatni - olvasható az Abcúg cikkében.

Joós Andrea elmondása szerint ő nem egy forradalmár, vannak nála sokkal innovatívabb tanárok, de neki van ideje és kommunikációs készsége ahhoz, hogy a tanítási módszerét közönség elé tárja. Már a tanári pályája legelején megosztotta a tapasztalatait rövid blogbejegyzésekben a Facebook oldalán, később pedig Élménybiológia néven indított el egy oldalt, ahova szervekről készült kreatív rajzokat és oktatással kapcsolatos tapasztalatait tölti fel. Nemrég Szívtetkóra keresztelt színezője is megjelent, amiben magyar népmotívumokkal rajzolt különböző szerveket. Az a célja, hogy leendő és már kiégett tanároknak megmutassa, hogy ez a szakma jó, lehet jól csinálni még akkor is, ha a rendszer nem ideális.

Az alternatív pedagógiai hozzáállás azonban nem rögtön a pályája legelején alakult ki, neki is rá kellett ébrednie, hogy valamin változtatnia kell. „Nagy lendülettel kezdtem tanítani. De aztán elmúlt a varázslat az új tanár új diák között, a gyerekek beunták az órát, dumáltak és tökre nem értettem, hogy mit csinálok rosszul” – meséli. Mivel nem tudta fegyelmezni a diákjait, ezért abban a stresszhelyzetben előjöttek benne azok a régi minták, ahogy őt tanították. Dolgozatírással kezdett el félelmet kelteni, előjöttek a klasszikus tanári fogások, amiket mindannyian jól ismerünk. „A bátyám felesége ekkor viccesen megjegyezte, hogy: látom, látom Andi, most visszaadsz mindent a közoktatásnak, ami te elszenvedtél. Ott megálltam, hogy de én nem fizetek vissza semmit, nem vagyok rossz tanár, pedig de” – mondja.

A teljes cikket az Abcúgon olvashatjátok el.

Ez az eset sem mentett meg attól, hogy tanár legyek

A Kossuth Klubban találkoztam Miklósi Lászlóval, a Történelemtanárok Egyletének elnökével. Még le sem ültünk, már olyan lelkesen mesélt, mintha csak egy iskolai lyukasórán lennénk. Lendületesen beszélt arról, miként került a pályára, milyenek voltak a rendszerváltó évek. És persze valamivel kevéssé lelkesen arról, hogy ma milyen. Vendégszerzőnk, Maróti Zsolt Viktor interjúja.