Hogyan és miért született meg a Televele?
A Televele Egyesületet 2009-ben alapították jogászok, pszichológusok és médiatanárok. Akkoriban egyáltalán nem volt olyan szervezet Magyarországon, ami kifejezetten a kisgyermekek és óvodások médiahasználatával foglalkozott volna. Úgy kezdtük, hogy létrehoztunk az óvodákban különböző médianevelési programokat és 2012 óta fejlesztünk tanárok számára is elérhető ingyenes tananyagokat, amiket az iskolákban felhasználhatnak. Tartunk médiafoglalkozásokat, tanári tréningeket és szülőknek szóló kurzusokat.

Mennyire lehetséges a magyar iskolák tantervébe integrálni a tudatos digitális jelenlét oktatását?

Ez egy igen összetett kérdés. Valamilyen szinten a jelenlegi nemzeti alaptantervben is benne van; a digitális kompetencia, mozgóképkultúra és médiaismeret ugyan nem önállóan, de már általános iskola első osztályában egy csomó tantárgy tantervében megjelenik. Például a mi programjaink is beilleszthetőek a rajz és-vizuális kultúra, művészettörténet, etika, magyar, történelem, matek struktúrájába. Ezenkívül a digitális jólét program elemei is pont erről szólnak; legyen eszköz és tudás is az iskolákban.

Kimutatható, hogy Magyarországon mennyire tudatosan, vagy adott esetben, nem tudatosan használják a fiatalok az internetet és a multimédiát?

Ugyan vannak kutatások, de azok nem frissek. Általában a szülők kevésbé tudatosak, mint a fiatalok. Rosszul szabályozzák be gyermekeik digitális jelenlétét, vagy egyáltalán nem kontrollálják azt.

Ezek szerint a felnőtteknek szóló, tudatos, digitális jelenlétre oktató kurzusok is kellenek?

Abszolút. A Televelének pont ez az egyik fő gondolata, hogy a médianevelés három részből áll. Gyerek, iskola és szülő együttműködésében tud hatékony lenni, ezért tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy a szülőket is el tudjuk érni. A MeduCampen belül is van felnőtteknek és szülőknek szóló digitális kurzus.

Hány éves kortól ideális elkezdeni a gyerekeket a tudatos digitális jelenlétre nevelni?

A kezdetektől fontos, de függ életkortól is, mikortól és hogyan használja az ember a digitális médiát. Még egész kicsiknél a képernyőidő kardinális kérdés. Két éves kortól egyáltalán nem ajánlott, kivéve, ha rokonokkal való Skyperól van szó. Két éves kor felett naponta fél, maximum egy óráról lehet szó. Ez kisiskolás korban fölmehet napi két órára, de annál többre nem. A kicsiknél nagyon fontos az, hogy a szülők irányítják a médiafelhasználást, ők választanak tartalmat. Ilyenkor muszáj szabályokat felállítani és kontrollt tartani. A nagyobbaknál az a kérdés, mikortól ajánlott a saját eszköz. Én azt javaslom minél később legyen, mert a szülő ezzel kiadja a kontrollt a sajátjából a gyerek kezébe. Vannak alapvető szabályok, amiket szoktunk mondani: mit érdemes családon belül megszabni, hogy legyenek a képernyőmentes idők elosztva, családtól és ízléstől függően. Elalvás előtt egy órával nem ajánlott a digitális eszköz használata, kimutatható, hogy nagyon rontja az alvásminőséget. Családi étkezések alatt szintén nem ajánlott, de vannak egyedi példák. Hallottam olyan családról is, ahol a hosszú, iskolába vezető autóút a képernyőmentes idő. A gyermekek nem mobiloznak, hanem a szülővel beszélgetnek. A szülői példamutatás pedig alapvetően meghatározó.

Egyre többször merül fel az, hogy az okostelefonokat tansegédeszközként integrálni kellene az iskolákban. Néhány oktatási intézmény a mai napig tiltja használatukat. A gyakorlatban mennyire valósítható meg az efféle integrálás?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, megoszlik az iskolák és a pedagógusok véleménye. Én természetesen azon a párton vagyok, hogy a kitiltás egy rossz módszer. Nem állíthatjuk meg a technológiát, ha az be akar lépni az ajtón, mert be fog jönni és nem tudunk vele mit csinálni. Azt kell nagyon alaposan megérteni és megtanulni, hogyan használhatjuk ezt is eszközként. Az én órámon is a mobillal való tanulás; egy mikró tanulási periódus. Ötven percből, harmincöt perc telefonnélküliség. Ez például egy jó módszer, ami nagy előnye ezeknek a kicsi eszközöknek, mert a módszertanon van a hangsúly. Ha csak annyi lenne a digitalizálás, hogy projektoron bemutatja a tanár az anyagot, ugyanúgy frontális oktatásnak minősül. Széles módszertani bázis és tanárképzés szükségeltetik ez ügyben.

Van különbség tudatos online felhasználó és influencer között?

Az influencerek véleményvezérek, ők egy adott online közösség vezetői, akik befolyást gyakorolnak a követőikre és rajongóikra, tulajdonképpen egy médiaszemélyiség. A felhasználó tartalmakat oszt meg, az influencer ezt médiaszemélyiségként, fél professzionálisan teszi.

Akkor az influencernek nagyobb a felelőssége abban, hogy mit és hogyan oszt meg.

Természetesen, az influencereknek ebben nagyobb a felelőssége, mint minden közéleti szereplőnek. Több követője van, több emberhez jut el amit megoszt, és ez nagyobb felelősséggel jár.

A közösségi platformokon a regisztrálás alsókorhatára tizenhárom év. Ez pont jó, vagy lehetne magasabb, esetleg gyermektől függ?

Ezt nyilván nem mi döntjük el, de igazából nem rossz ez a korhatár, legalábbis személyiségfejlődés szempontjából egyáltalán nem az. Most a Messenger elindult gyermekek számára és ez nagyon sok etikai kérdést fölvetett. Helyes-e az, ha biztonságos környezetben, már nagyon korán bevezetjük a gyerekeket a közösségi oldalak világába? A kontroll miatt valószínűleg az a jó megoldás, ha ezt kevésbé tesszük.