Mint írja,

Ha annak idején, amikor gimnáziumba jártak – gondolom, általában oda, és nem szakközépiskolába ­ –, már az első osztályban tudták volna, hogy lesz majd valamilyen új érettségi tárgyuk, de csak negyedikben decemberben tudták volna meg, hogy ez a tárgy az elsőben tanult énekből és rajzból, az első-másodikban tanult kémiából, az elsőtől harmadikig tanult fizikából, valamint a negyedikes állampolgári ismeretekből áll össze úgy, hogy az ének 60 %-kal szerepel benne, mit szóltak volna?

A hiányzó szakmai tankönyvekre is felhívja a figyelmet:

Ha úgy kellett volna vizsgázniuk KRESZ-ből, hogy ugyan részt vettek egy KRESZ-tanfolyamon, de sose láttak és sose oldottak meg egy KRESZ-feladatsort, és csak a korábbi KRESZ-hez írt tankönyv állt volna rendelkezésükre, sikerült volna a vizsgájuk? Mert a szakgimnazistákkal pontosan ez történt. A szakmai tárgyak többségében nem születtek a kerettantervhez igazodó tankönyvek, és – mivel ilyen érettségi még nem volt – se a diákoknak, se a tanáraiknak nincsenek gyakorló feladatsoraik.

Kitér a két tanítási nyelvűbe járók problémáira is:

A két tannyelvű iskolák esetén pl. csak egy szakmai tárgyat kellett idegen nyelven tanulni, most pedig a több tárgyból összeálló érettségin minden tárgyból idegen nyelven kell érettségizniük. Nem restellték Államtitkár urak diplomás ember létükre azt leírni, hogy aki a szakma egy területének szókincsét tudja angolul, az tudja a többiét is – tehát ha tudja pl. a műszaki mechanikáét, akkor tudja az esztergálásét is?

A levelet így zárja:

Ha Önök valóban erős Magyarországot, és benne jó oktatást akarnak, miért nem figyelnek azokra, akik a „terepen” látják, hogy mi a helyzet, és jelzik, ha egy döntésük kárt okoz? Nem képzelhető el, hogy érdemes lenne egyeztetni velük az intézkedések előtt – vagy ha már baj van, akkor meghallgatni a javaslataikat a lehetséges kárenyhítésről?