A kormány azt üzeni, a boldoguláshoz nem kell tanulni

Csak most kezdi vizsgálni az Emmi, hogy növelte-e a korai iskolaelhagyók számát az, hogy 2013-ban 16 évre csökkent a tankötelezettség felső korhatára. Pedig korábban már a KSH és az Európai Tanács is ezt jelezte. Egy OFI-s kutató pedig a tárca utolsó érvét is megcáfolja, és elmagyarázza, miért nem indok az, hogy más uniós országokban is megszokott a 16 éves korhatár.

  • Eduline
pixabay.com

Az Emberi Erőforrások minisztériuma még csak a tanév végén áll neki megvizsgálni, milyen hatásai voltak az iskolaelhagyásra annak a törvénymódosításnak, ami 16 évre szállította le a tankötelezettség felső korhatárát.

Nemrég arról írtunk, hogy a bevezetés óta drasztikusan megnőtt a 18 év alatti közmunkások száma, de érdeklődésünkre a tárca azt mondta, nem látnak egyértelmű összefüggést. Bár az érv, ami alapján cáfolni próbálták, szintén nem bizonyult sziklaszilárdnak. Erről bővebben ebben a cikkünkben olvashattok.

Hogy milyen statisztikákhoz nyúl a kormány a vizsgálat során, egyelőre nem tudni: a lehetségesek közül a KSH egész friss számokkal rendelkezik, a korai iskolaelhagyók száma például évek óta emelkedik (2003 és 2010 között még összességében csökkent, tavalyra gyakorlatilag visszaállt a 2003-as szintre). Ez csak a 18-24 év közötti, alapfokú végzettségű, tanulmányokat nem folytató fiatalokat jelöli, de már itt lehetséges okként jelölte meg a hivatal a tankötelezettség leszállítását. A számok itt érhetők el.

„A tanköteles kor 18-ról 16 évre való leszállítása növelheti az iskolát középfokú végzettség nélkül elhagyó fiatalok számát” – ez az Európai Bizottság 2013-as ajánlásában olvasható (ebben az évben lépett életbe a módosítás).

Az Emmi az Eduline-nal a döntés védelmében azt közölte, hogy számtalan más uniós országban is 16 év a tankötelezettség felső korhatára. Ez igaz, az olyan sikeres oktatási rendszerrel bíró országokban, mint Dánia, Svédország vagy Norvégia 16 év a korhatár, sőt, Ausztriában, Japánban vagy épp Svájcban csak 15.

Nem is magával a számmal van baj, hanem a csökkentés mértékével. Ugyanis sehol a fejlett világban nem csökkent az elmúlt időszakban ilyen drasztikusan a korhatár. Ennek pedig az lehet az üzenete, hogy a boldoguláshoz nem kell tanulni – ezt már Mátronfi Grögy, az állami Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatója írja egy tanulmányában.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

Hozzászólások

Könnyebb bejutás, ösztöndíj, nagyobb lemaradás: így kerül a hátrányos helyzetű diákok 89 százaléka a szakképzésbe

Tízből kilenc hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában tanul. Közülük valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szerezhetnek szakmát. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés szerint a szakképző iskolákban tanuló 15 évesek jelentős része súlyos kompetenciahiánnyal küzd.

Először mértek számítógépes problémamegoldást a PISA-n: mit tud valójában egy jól teljesítő 15 éves?

A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.

@eduline.hu Mehringer Marci megosztotta a véleményét, tapasztalatait az oktatásról @Mehringer #mehringer #eduline #magyar #fy #magyartiktok ♬ eredeti hang - eduline.hu

Lépjünk ki a tesztmánia bűvköréből: a három lépés, amivel a tanárok megváltoztathatják a világot

Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.