Czunyiné Bertalan Judit még november végén bejelentette, szigorúbban fogják szabályozni az alapítványi és magániskolákat, mert szabálytalanságokat találtak egyes intézményeknél. Előfordultak olyan esetek, amikor egyes intézmények olyan diákokat is feltüntettek tanulójukként, akik ténylegesen nem is jártak oda, de felvették az utánuk járó támogatást. Erről kérdeztük Horn Györgyöt, aki az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke, valamint az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője.
Czunyiné Bertalan Judit államtitkárnak volt egy olyan mondata is, hogy „szükséges eloszlatni azt a félreértést, hogy a költségvetési támogatás alanyi jogon jár a fenntartónak”.
Szeretném hangsúlyozni, azt, hogy vannak lopások az oktatásban, nem vitatnám, ezek rendőrségi ügyek. Több százmilliárdos költségekről beszélünk. Ezen a rendszeren belül találtak 3-4 évvel ezelőtt néhány olyan embert, akiről nem bizonyosodott be, hogy lopott, de tény, eljárás indult ellenük. Ebből azonban semmi nem következik a rendszer egészére. Volt már olyan átvilágítása a köznevelési rendszernek, ahol az állami és az alapítványi iskolákat ugyanazokkal a szempontokkal vizsgálták, a 2000-es évek közepén az alapfokú művészetoktatási intézmények mindegyikét átvilágították. És kiderült, hogy az alapítványi iskolák sokkal jogszabálykövetőbben működnek, mint az államiak. Olyan nem fordulhat elő egy alapítványi iskolában, hogy a pedagógusok nem kapják meg a bérüket, olyan nem fordul elő, hogy a programhoz szükséges feltételek nincsenek biztosítva. Olyan nincs, hogy nincsen kréta, hogy nem lehet sokszorosítani, mert nincs nyomtató, papír vagy fénymásoló. Ezek után felvetni, hogy az alapítványi iskolák vizsgálatát szigorítani kell, az egyszerűen elfogadhatatlan és visszautasítom.
Ami még fontosabb, hogy ebben a pillanatban az egész közoktatás szabályozása, nyilvántartása rendkívül bürokratikus, szinte átláthatatlan. Egy gyereknek van egy 11 jegyű nyilvántartási kódja, amit központilag tartanak nyilván, ott van minden adata, az is, hova jár. Ehhez képest nekem, mint iskolaigazgatónak évente öt példányban alá kell írnom azokat a listákat, hogy milyen gyerekek járnak ide. Ezt papíron, postán el kell küldeni, miközben ott van náluk nyilvántartva. De itt nincs vége. Azt is közölnöm kell a magyar állammal, hogy kik nem járnak ide. Ennél viccesebbet nehéz elképzelni. Közlöm, hogy kik járnak ide, de azt is, hogy kik végeztek, akik már nem járnak ide. Ezeket tehát el kell küldenünk papíron is, de a minisztériumnál ott van a számítógépben is nyilvántartva. Ezzel tehát csak úgy lehet csalni, ha az állami bürokráciában van valamilyen összekötő. Így felmerül a kérdés, hogy az államot miért nem vizsgálják?
De akkor miért üzenhette ezt az államtitkárság?
Arra a fenyegetésre, amit az államtitkár asszony mondott, hogy nem jár alanyi jogon az alapítványi iskoláknak a támogatás, a válaszom igen tömör: de jár. Ezt az alaptörvény és a köznevelési törvény garantálja minden, a jog szerint bejegyzett alapítványi iskolának. Nem hagyjuk magunkat fenyegetni. Azt gondoljuk, hogy annak a fenyegetésnek, amely most itt elhangzott, se gazdasági, se pénzügyi, se politikai és szabályozástechnikai oka sincs. Ennél jobban, alaposabban nem lehet az államnak szabályozni. Az államtitkár asszony csak azt tudja az iskolák szemére vetni, hogy volt olyan iskola, amely nem printelte ki a digitális naplót. De jó lenne, ha épeszű választ tudna adni arra, hogy ennek mi értelme azon felül, hogy pusztulnak az amazóniai fák. Az egész abszurd, de az államtitkár asszony még képes volt hivatkozni is rá. Felrója, hogy volt olyan iskola, amely nem nyomtatta ki, miközben van olyan klikes iskola, ahol nem működik az internet se.
Úgy látom, politikai oka sincs a megtámadásunknak, az alapítványi iskolák ugyanis olcsóbbak az állam számára. Az alapítványi iskolák kevesebb pénzt kapnak a magyar állam költségvetéséből, mint az egyháziak – ők kapják a legtöbbet, aztán az államiak, az alapítványi iskolák pedig csak a pedagógusbért kapják. Erre az alapítványi iskolák leszerződtek az állammal, a megállapodásunk szerint nekünk ez a támogatás jár. Sajnos a szakképzés területén ezt a megállapodást lényegét tekintve felrúgta az állam, mert a szakképzési kvótákkal beavatkozott a hétköznapi folyamatokba – hibás módon. A keretszámokkal lényegét tekintve megölték az alapítványi szakképzést. Miközben 2010-ben az érettségit követő szakképzésben a diákok egyharmada, a szakközépiskolásoknak pedig az egyötöde alapítványi iskolába járt. Mostanra azonban a szakképzésben lényegét tekintve marginálissá vált az alapítványi szakképzés. Ez egy jogszerű technika volt a kormánytól. Jogszerű, de abszurd. Ez egy súlyosan nagy hiba. Ez rövid időn belül vissza fog ütni a magyar társadalomra.
A kormány el akarja pusztítani a konkurenciát?
Azt ki is mondták, hogy a kormány nem szereti a konkurenciát. De a középosztálynak szüksége van olyan iskolára, amely őt szolgálja. Ők az elsők. És nem a kormány. A kormány ennek az országnak a kormánya, és ezeknek az embereknek az adójából fizetik az oktatást. Nincs ok, amiért meg kellene szüntetni az alapítványi iskolákat, hiszen van egy szűk réteg, aki képes és hajlandó is fizetni az oktatásért, másrészt az alapítványi iskolák ellátnak olyan kiesőket is, akiket az állami iskolákban nem akartak és nem tudtak ellátni. A szakképzés esete más, ott pusztán piaci okok magyarázhatnák ezt, de éppen a piac az, amely a legrosszabbul fog erre reagálni rövid időn belül. Ezt az egészet a Parragh által vezetett gazdasági kamara szorgalmazta és most a megyei gazdasági kamarák szentségelnek a leginkább. És még el sem kezdődött jóformán ez a dolog.
Azt gondolom, hogy ha csak nincs e mögött egy nagyon súlyos diktatúrára koncentráló ideológiai, politikai ok, amely reményeim szerint nem létezik, akkor csak egy súlyos tévedésről beszélhetünk.
Az interjú következő részében arról lesz szó, miért menekítik a diákokat az állami iskolákból.
