Carol Dweck, amerikai szociálpszichológus szerint az emberek két csoportra bonthatók a kérdésre adott válaszaik mentén: fixált és fejlődés fókuszú gondolkodókra. A fixált, vagy adottságokra összpontosító ember minden erejével kerüli a hibázásokat, mert számára a kudarc egyet jelent valaminek a végével. A tanulságot egyértelműen levonja: nem jó az adott területen. Legyen szó kosárlabdázásról vagy matek tanulásról, feladja a dolgot és továbbáll. Ő tehát adottságokban gondolkodik, ami vagy van valakinek, vagy nincs. Ám nem jut messzire, aki saját maga elé állít korlátokat.

Ezzel szemben a fejlődés fókuszú gondolkodó tapasztalatként írja le a hibázásokat és igyekszik tanulni belőlük. Ő erőfeszítésben, befektetett munkában gondolkodik, nem megváltoztathatatlan adottságokban. Mint az a gyerek, aki futás közben elesik, majd leporolja magát, feláll, és fut tovább – immár nem a járdaszegélyen egyensúlyozva, hanem futásra alkalmasabb terepen. Tanul a hibájából, és beépíti ezt a tudást a további próbálkozásaiba, így tökéletesíti önmagát, s közben nem gondolja azt, hogy alkalmatlan a futásra. A hibázás a tanulási, fejlődési folyamat egyik állomása csupán, nem pedig a végpontja. Ha soha nem vallasz kudarcot, az egyben azt is jelenti, hogy soha nem próbálsz ki semmi újat.

Közkeletű tévedés azt hinni, hogy a tehetséges emberek alanyi jogon, erőfeszítések és kudarcok nélkül érik el sikereiket. Sőt, a kutatások azt állítják, hogy tízezer óra gyakorlással bárki, bármilyen terület szakértőjévé válhat, különösebb tehetség nélkül. A hangsúly az erőfeszítésen, a befektetett munkán és a kitartáson van.

Ha minden ember feladná a próbálkozásait az első nagyobb kudarc után, nem sokra vinné az emberiség. Így gondolta ezt Steve Jobs és Lionel Messi is, akik nem engedték, hogy kudarcélményeik maguk alá gyűrjék őket. Állj neki te is átkapcsolni a gondolkodásmódodat fejlődés fókuszúra! Meríts erőt az alábbi videóból!