Nagy port kavart az elmúlt hónapokban az egykori műkorcsolyázó, Sebestyén Júlia körüli botrány. Az Európa-bajnok sportoló ellen még tavasszal indult fegyelmi vizsgálat, mert több szülői panaszt tett, hogy Sebestyén az edzéseken lelkileg és fizikailag is bántalmazza a gyerekeket.
A MOKSZ még az ügy kirobbanása előtt megváltoztatta az etikai szabályzatát, így a vizsgálatot nem kellett lefolytatnia, de a szövetség gyerekbántalmazás miatt bejelentést tett a rendőrségnek. Jelenleg a 24.hu információ szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) foglalkozik a Sebestyén Júlia-üggyel, de gyanúsítottat eddig még nem hallgattak ki.
Szigor vagy motiváció?
Az ügy kirobbanásakor az Indexnek Galambos Rita edző, a Jégördög SE elnöke úgy fogalmazott, hogy Sebestyén erőszakos módszerei köztudottak a sportágban, ezért a fiatal sportolók folyamatosan hagyják el a klubját. Egy szülő név nélkül azt mondta, hogy a gyerekének a mínusz két fokban le kellett vennie a korcsolyáját, és harisnyában kellett a jégen büntetőgyakorlatokat végeznie. Egy másik szülő szerint az egykori Európa-bajnok lelkileg gyötri a gyerekeket, nem tűri az ellentmondást, egyes versenyzőkkel szemben kirekesztő, de olyan is előfordult, hogy a versenyen betegen vagy sérülten is kellett indulnia a tanítványának.
Sosem volt kérdés: szigorú vagyok, sokat követelek, magam is ebben a szellemben nevelkedtem. Minden élsportoló tudja, mennyi munkával, mennyi áldozattal jár a siker.
- jegyezte meg Sebestyén a portálnak, majd hozzátette, hogy a felkészülési időszakban sokszor van szükség keménységre, határozottságra, hiszen jó eredményt szeretnének elérni. Az egykori Európai-bajnok még azt is hozzátette, hogy ez minden sportág élsportolói esetében ugyanígy van.
Generációkon átöröklődő edzői gyakorlat
Az eset kapcsán megkérdeztük Nagy Sándor sportpszichológust is, aki elmondta, hogy sok egykori sportolóból lett edző állítja azt, hogy annak idején őt is hasonló módszerekkel készítették fel a versenyekre.
Generációkon keresztül átöröklődik az edzői szakmában néhány olyan módszer, ami ma már idejét múltnak számít. Többek között ide tartozik, ha egy gyereket a teljesítményjavítás céljából a többiek előtt az edző valamilyen feladattal bünteti vagy megszégyenítő helyzetbe hozza, vagy ha sérülten versenyezteti téthelyzetben.
A sportpszichológus kitért arra is, hogy szerencsésebb, ha egy edző a fizikai feladatokat nem büntetésre, hanem fejlesztésre használja. Ebből adódóan olyan feladatokat kell adni a gyerekeknek, ami megfelel az életkori sajátosságaiknak, a sportágnak és nem utolsó sorban fejleszti őket.
„Ma már az is bántalmazásnak minősül, ha egy edző irreálisan nehéz fizikai feladatokat ad, amelyről ő maga is tudja, hogy abban az életkorban szinte lehetetlen megcsinálni.”
Nagy hangsúlyozta, hogy a gyerekek és a felnőttek, köztük az edzők sikerfelfogása, különösen az élsportban különbözik. A gyerek sportoló számára sikerélményt jelenthet például, ha egy olyan feladatot tud elvégezni, amit korábban nem tudott, így átéli, hogy fejlődik. A gyerekek másik, talán egyik legfontosabb motivációja, hogy szeretne barátokat szerezni, valahova tartozni, az életkor előrehaladtával válik egyre fontosabbá a sportteljesítmény.
„A gyerekek szeretnének győzni, de nem minden áron. Persze örülnek, ha nyernek, de hamar túl lesznek azon is, ha vesztenek. Számukra a játék, a játékosság a fontos”
- emelte ki a sportpszichológus, majd hozzátette, hogy amerikai csapatsportágakban vizsgálták ezt a kérdést, amelyből kiderült, hogy a gyerek, fiatal sportoló szívesebben játszik még egy vesztes csapatban is, minthogy üljön a kispadon játék nélkül.
Eredménykényszer versus egyéni fejlődés
Az edzők a szakember véleménye szerint a hivatalos fórumokon azt hangoztatják, hogy a gyerek, a fiatal fejlődése a legfontosabb, ugyanakkor ez a gyakorlatban nem mindig valósul meg. Az edzők is gyakran az elért eredmények alapján kapnak elismerést a sportegyesület, a klub vezetőitől. Hogy ezt hogyan számszerűsítik, sportáganként eltérő lehet, de például ide tartozik, hogy hány tehetséges gyereket nevel ki a felnőtt csapatnak vagy bajnokságokban, korosztályos szinteken a sportolói milyen helyezéseket érnek el. Egyes szélsőséges esetekben pedig csak a győzelem lesz az elfogadható.
Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy sok sportág próbálkozik azzal, hogy bizonyos életkorig nem számít az eredmény. Például a fociban a Bozsik-programban 6-10 éveseknél nem fontos, hogy melyik csapat győzte le éppen a másikat. Ebben az esetben az a cél, hogy a tehetséges gyerekeket az edzők kiszúrják, és tovább gondozzák.
A sikerért szenvedni kell?
A sportpszichológus kiemelte, hogy a sikerért nyilván meg kell dolgozni, az senkinek sem jön magától, de nem mindegy, mit kell érte elszenvedni. A gyereknek, fiatalnak is meg kell tapasztalnia a saját határait, de a még keményebben, még többet edzünk felfogás inkább a felnőttek felől jön.
A gyereksportban előforduló bántalmazások esetén is ugyanúgy érvényesülni kellene a zéró toleranciának. A legfontosabb, hogy a fiatalok személyisége ne sérüljön, ami nem könnyű feladat, és sokszor pont a biztonság érdekében kell határozottnak lennie az edzőnek.
A sportpszichológus ugyanakkor kitért arra is, hogy a bántalmazásnak négy típusa van:
- fizikális
- pszichológiai (érzelmi, mentális)
- szexuális
- és a mellőzés.
Ha valakit rendszeresen háttérbe szorítanak a teljesítménye ellenére, például csapatsport esetében szándékosan, tartósan a kispadra ültetik, már az is lelki bántalmazásnak minősül. Ugyanakkor azt is el kell fogadni a szakember szerint - például a szülőnek - hogy nem mindenkiből lesz olimpiai bajnok vagy az új Szoboszlai Dominik.
Bár egyik óvodás álmait sem kell összetörni, de minél inkább idősebb lesz a gyerek, annál inkább fontosabb, hogy megtanuljon reális célokat kitűzni. Ha pedig valakiben tényleg ott van az a bizonyos X-faktor, és akármennyire ügyes is technikailag, akkor sem szabad elfelejteni, hogy lélekben csak egy fiatal, akinek egy hirtelen jött siker is mentálisan nehéz lehet.
