Hozzáteszik: a hétvégén újra láttak egy hasonló tartalmú posztot, amely azóta ugyan elérhetetlenné vált, de úgy látják, érdemes összeszedni a különböző nevelési stílusok jellemzőit és azt, hogy miben különböznek egymástól.

A legnagyobb hagyománya a tekintélyelvű, autoriter nevelésnek van, az említett Facebook-posztokban is ezt tekintik mértékadónak, sokszor idealizálják. A tekintélyelvű nevelés parancsokra épül, a gyerek érzelmi szükségleteit háttérbe szorítja, „rideg-korlátozó”, rengeteg szabály van, gyakori a büntetés, kevés az érzelmi megerősítés. Ráadásul a szabályok háttere, értelme és célja nem tiszta a gyerekeknek.

Egészen más alapokra épül – teszik hozzá – a ráhagyó, „laussez faire” nevelés, amelyben nem vagy csak alig érvényesülnek korlátok, elvárások, ám érzelmi viszonyulásban hideg, ezt elhanyagoló nevelésnek is szokták nevezni. „A legtöbb kommunikációs problémát az okozza a nevelési kérdésekről folytatott párbeszédekben, hogy - akár kimondva, akár körülírva - általában csak ennek a kettőnek a módszereiről folyik a diskurzus. Ezzel párhuzamosan a “laissez faire”, elhanyagoló neveléssel azonosítódik - tévesen -  minden olyan elem, módszer, ami eltér a tekintélyelvű neveléstől. Holott nemcsak ez a két szélsőség létezik: a demokratikus, más elnevezéssel következetes nevelés nem azonos az elhanyagolással” – olvasható a Facebook-oldalon.

Kiemelik: a harmadik „stílus” a következetes nevelés, amelynek az az alapja, „hogy partnernek tekintjük a gyereket, érzelmileg nyitottak vagyunk felé, törődünk a szükségleteivel, kifejezzük felé a szeretetünket, de nem hagyunk rá mindent". A teljes Facebook-posztot itt olvashatjátok el.