„A tanári pálya anyagi megbecsültsége jelenleg elmarad más felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásokétól” – szögezi le a Magyar Nemzeti Bank néhány hete közzétett, 330 pontos versenyképességi programja, hozzátéve: a közoktatásban dolgozók átlagos bére – az életpályamodell bevezetése ellenére – a felsőfokú végzettségűek fizetésének 70-75 százaléka. „Ez az érték magasabb a többi visegrádi ország átlagánál, azonban jelentősen elmarad az osztrák és az uniós átlagos színvonaltól. A tanári karrierutat választók körében az elérhető jövedelemből, a jövőképből és a presztízsből kifolyólag jelenleg fennáll a kockázata az oktatói színvonal és a hatékonyság romlásának” – teszik hozzá.

Az MNB elismeri: „az oktatási színvonal javulását korlátozó tényező, hogy nem áll rendelkezésre elegendő tanár a közoktatásban”, a tanárok számának emelkedése és rendszeres továbbképzések kellenének ahhoz, hogy javuljon az oktatás eredményessége. Kiemelik: bár nemzetközi összehasonlításban jó a tanár-diák arány (egy tanárra 11 diák jut, szemben az OECD 14 fős átlagával), a Központi Statisztikai Hivatal adatai mégis azt mutatják, hogy körülbelül négyezer betöltetlen álláshely van az oktatási szektorban.

„Mindez arra enged következtetni, hogy jelentős súrlódások lehetnek az oktatási rendszeren belül. Hiába van ugyanis összességében elegendő tanár, ha azok területi és oktatott tantárgyak szerinti eloszlása nem felel meg a struktúrának” – olvasható a dokumentumban, hozzátéve: arra kellene törekedni, hogy a pedagóguspálya valódi alternatíva legyen a pályaválasztáskor.

Alkotói szabadságra küldenék a pedagógusokat

Az MNB – bár a dokumentumban kiemelik, hogy szerintük „alapvetően egy jó keretet biztosít a hivatásukat szerető pedagógusok és kora gyermekkori nevelők szakmai fejlődésére - alakítana a pedagógusok életpályamodellét is. Megfontolásra javasolják  például azt, hogy „a bérfejlesztések során a tanárok munkájával való elégedettség és az oktatás eredményessége is jelenjen meg szempontként, ami pozitív anyagi ösztönzőt jelenthetne a tanárok számára”.

Egy régi ötletet is leporoltak: azt javasolják, hogy 5-10 évenként a pedagógusok mehessenek „rekreációs és alkotói szabadságra”. A köznevelési törvény egyébként most is tartalmazza, hogy a legalább „pedagógus II” fokozatot elért pedagógusok tízévenként tudományos kutatáshoz vagy egyéni tudományos továbbképzésen való részvételhez legfeljebb egy év fizetés nélküli szabadságot vehetnek igénybe – tömegesen azonban biztosan nem élnek ezzel a lehetőséggel az iskolai dolgozók.

Egy tanórán több felnőtt

A Magyar Nemzeti Bank egy kifejezetten szimpatikus ötlettel is előállt: azt javasolják, honosítsák meg az alapfokú oktatásban azokat a tanítási módszereket, amelyek középpontjában az áll, hogy több felnőtt foglalkozik a gyerekekkel az órákon, így kisebb csoportokban lehet tanulni a diákokkal, az egyes gyerekekre pedig nagyobb figyelem jut. „Mindez – a megfelelő finanszírozási háttér megteremtése után – megoldható a tanítók, illetve a pedagógiai asszisztensek számának növelésével. Utóbbi megoldás egyszerűbben megvalósítható, hiszen a pedagógiai asszisztensi munkakörhöz elegendő egy OKJ-képzés elvégzése, illetve ez a munkakör kifejezetten vonzó lehet a gyermek születése után a munkaerőpiacra részmunkaidőben visszatérni kívánó fiatal anyukák számára. A pedagógiai asszisztensek szerepének növelése az angolszász országok (Egyesült Királyság, USA) példájára valósítható meg” – írják.

Hozzáteszik azt is: különösen nagy jelentősége lenne ennek a hátrányos helyzetű régiókban. „Ennek érdekében célszerű e településeken speciálisan képzett pedagógusokat alkalmazni, kiemelt, akár 50 százalékos bérprémiummal, oktatási óraterhelésüket csökkentve speciális fejlesztő tevékenységekkel kiegészítve munkájukat” – teszik hozzá. Az MNB egyébként sem tagadja, hogy az oktatással kapcsolatos javaslataik plusz forrást igényelnek, ezért az oktatási ráfordítások emelését, a privát források bevonásának bővítését javasolják.

A tanárok továbbképzéseit is megreformálnák: tartalmilag is, ám ennél talán fontosabb az a javaslat, amely a gyakorlati képzésekbe vidéki, kisebb településeken működő iskolákat is bevonna. „A továbbképzések finanszírozására javasoljuk az észt modell átvételét, ahol az iskolák költségvetésének egy része csak a tanárok továbbképzésére fordítható. Ezen felül megfontolandónak tartjuk, hogy a tanárok második szakjának megszerzése (akár egy célzott ösztöndíjrendszeren keresztül) ingyenes legyen a felsőoktatásban” – írják.