Miért pont akkor? Mert a minimálbér emelésével minden pedagógus több tízezer forintot nyerhetne, ha a bértáblájukat a minimálbér helyett nem a vetítési alap határozná meg. Részletesen elmagyarázzuk.

Mi az a vetítési alap?

Az illetményalapot 2015 óta nem az évente néhány ezer forinttal emelkedő minimálbér, hanem a vetítési alap alapján kezdték számolni, amelynek az összege abban az évben a 2014-es minimálbérnek felelt meg. 2015-ben így még csak pár ezer forintot veszítettek a pedagógusok, ám mivel a minimálbér azóta is évről évre emelkedik, a vetítési alap összege viszont változatlan, 101 500 forint, egyre nagyobb a különbség a tanárok fizetése és aközött, amit kézhez kaphatnának, ha az eredeti ígéretekhez híven még mindig a minimálbér határozná meg a bértáblát.

Lássunk egy példát: egy mesterfokozattal rendelkező pedagógus (például egy magyarszakos középiskolai tanár) illetményalapja a vetítési alap 200 százaléka, vagyis 203 000 forint. Ez az összeg az adott pedagógus fokozata és a ledolgozott évek alapján emelkedik, egy tizenhat éve dolgozó, jelenleg a pedagógus II fokozatban lévő tanár az illetményalap 160 százalékát kapja meg: ez 324 800 forint, persze bruttóban.

Ha a minimálbér lenne a bértábla alapja, egészen más összegeket kapnánk: a 2019-es minimálbér 149 ezer forint, ez alapján magyarszakos középiskolai tanárunk illetményalapja 298 000 forint lenne, tizenhat év munka és a pedagógus II fokozat elérése után bruttó bére 476 800 forint lenne. Vagyis majdnem bruttó 150 ezer forint a különbség.

Hiába kérik évek óta a szakszervezetek, hogy vagy emeljenek a vetítési alap összegén, vagy térjenek vissza a pedagógus-életpályamodell bevezetésekor kidolgozott számítási módhoz, és a mindenkori minimálbér legyen a tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, gyógypedagógusok fizetésnek alapja. Ebben a kérdésben a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, sőt még a Nemzeti Pedagóguskar is egyetért.

Mi a baj ezzel az egésszel?

Sok minden. Ha fiatal pedagógusokat kérdezünk, nyilván azt emelik ki, hogy ennyiből nem lehet megélni. És tényleg nem: hat év egyetem után a „gyakornok” kategóriába sorolt kezdő tanárok csak magát az illetményalapot kapják meg, vagyis 203 ezer forintot, bruttóban.

De van egy ennél nagyobb gond is: a bruttó 203 ezres bér nem vonzó a pályaválasztás előtt álló diákok számára. Bár a tanárszakosok száma – ahogy ezt a kormány számtalanszor kiemelte az elmúlt években – tényleg folyamatosan nő, és a Klebelsberg-ösztöndíj is sok egyetemistát húz ki a csávából a többi ösztöndíjéhoz képest sokkal magasabb összegével (félévente 125-375 ezer forintot kaphatnak a sikeresen pályázó hallgatók). Viszont – emelte ki ősszel a Nemzeti Pedagóguskar – rengetegen otthagyják a tanári pályát, a 2013-ban végzett 5800 pályakezdőből 1900-an léptek ki 2018-ra, azaz az első öt év alatt. Ennek persze sok oka van – de az egyik kétségkívül a fizetés.

Azt nem kell magyarázni, miért baj, ha kevés a fiatal pedagógus az iskolákban – amellett, hogy új módszereket, szemléletet, eszközöket hozhatnak be az oktatásba, ők állnak a nyugdíjba vonulók helyébe. „Jelenleg a pedagógusok majdnem fele 50 és 65 év között van, az elkövetkező 15 év alatt legalább 70000 pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt. Az előző években a pedagógusképzésben végzettek mindegyikének a pályán kellene maradnia ahhoz, hogy fedezni lehessen a hiányt” – írja a pedagóguskar.

Miért nem elég, ha csak a fiatal pedagógusok bérét emelik?

Ha csak a kezdők fizetését emelnék, az felborítaná az egész bértáblát (előfordulhatna, hogy egy tíz éve dolgozó pedagógus ugyanannyit keresne, mint az, aki három hónapja szerezte meg a diplomáját), ráadásul borítékolható, hogy komoly feszültséget keltene szakmán belül. A szakemberek szerint a bértábla minimálbérhez/diplomás-átlagbérhez kötését nem lehet megspórolni, emellett a kezdőket külön ösztöndíjakkal, lakhatási támogatással, szolgálati lakásokkal lehetne támogatni.